SG.hu·
Léghajók válthatják ki a műholdakat
A repülőgépekről telepített, 20 kilométeres magasságban lebegő léghajók tökéletesen alkalmasak lehetnek a kieső vagy meghibásodott telekommunikációs műholdak pótlására.
Az elképzelések szerint az első léghajók és léggömbök elhelyezésére a Mjasziscsev M-17/M-55 típusú (NATO-kódnév Mystic) egykori szovjet felderítő repülőgépeket használnák.
A közvetlenül a troposzféra felett és a mezoszféra alatt elhelyezkedő sztratoszféra már régóta megmozgatja a mérnökök fantáziáját, hogy ha nagy területet lefedő kommunikációs hálózatok létrehozásáról van szó. Az atmoszféra második rétege, amely a felszín felett (a különböző szélességi és sarkköröktől függően) 8-10 kilométer magasságban kezdődik és 50 kilométer magasságig tart, ideális terepet kínál a repülő infrastruktúra megoldások számára. Ennek oka, hogy ezek a berendezések ebben a légköri rétegben elég nagy területet lennének képesek lefedni.
Az új megoldás ideális kiegészítője, sőt adott esetekben akár kiváltója is lehetne a távközlési műholdaknak és antennáknak. A léggömbök ugyanis a műholdakhoz hasonló teljesítményre képesek, azonban jóval olcsóbbak és egyszerübben is telepíthetők, üzemeltethetők és javíthatók azoknál. Egy orosz program most a sztratoszféra léghajókra és léggömbökre épít. Első lépésként jövő tavasszal egy Mjasziscsev M-55 típusú repülőgép fog berepülni Malajzia légterébe és 20 000 méter magasságban körözni, hogy így hozzon létre mobil és internetes kapcsolatot. Amennyiben a teszt sikeres, a repülő antenna akár egy Svájc méretű területet fog tudni lefedni távközlési szempontból.
Mjasziscsev M-55
A repüléssel a szakemberek azt akarják bebizonyítani, hogy az elképzelés nagyon is praktikus és megvalósítható. A tervek szerint a repülő antennákat elsősorban a katasztrófa sújtotta területek fölött alkalmaznák, hiszen egy földrengés vagy árvíz után - elég csak a New Orleansban történtekre gondolni - gyakran megsérül vagy megsemmisül a telekommunikációs infrastruktúra jelentős része. A program második részében a repülőgép szerepét a léghajók és léggömbök vennék át.
Az ötlet egyébként nem új, hiszen a Sky Station International nevű amerikai cég már 1998-ban megkapta az amerikai távközlési felügyelettől a hasonló rendszerek létrehozására vonatkozó engedélyét. A vállalat azóta teljesen kivonult erről a területről, de az elképzelést nem vetették el a szakemberek. Ezt bizonyítja, hogy a Stratxx nevű svájci társaság tavaly sikeres tesztrepülést végzett 21 000 méter magasságban - igaz, azóta hallgat. Az amerikai Globetel a TAO céggel közösen viszont kitart a Stratellite nevű léghajó-programja beindítása mellett.
2005-ben szintén felmerült egy hasonló ötlet, amely szerint a jövőben nagy magasságban repülő vagy lebegő reléállomások biztosíthatnák teljes városok vagy régiók kommunikációs ellátását. Az elképzelés a Német Szövetségi Parlament technikai irodájának megbízásából készített anyagból származik.
Az elképzelések szerint az első léghajók és léggömbök elhelyezésére a Mjasziscsev M-17/M-55 típusú (NATO-kódnév Mystic) egykori szovjet felderítő repülőgépeket használnák.
A közvetlenül a troposzféra felett és a mezoszféra alatt elhelyezkedő sztratoszféra már régóta megmozgatja a mérnökök fantáziáját, hogy ha nagy területet lefedő kommunikációs hálózatok létrehozásáról van szó. Az atmoszféra második rétege, amely a felszín felett (a különböző szélességi és sarkköröktől függően) 8-10 kilométer magasságban kezdődik és 50 kilométer magasságig tart, ideális terepet kínál a repülő infrastruktúra megoldások számára. Ennek oka, hogy ezek a berendezések ebben a légköri rétegben elég nagy területet lennének képesek lefedni.
Az új megoldás ideális kiegészítője, sőt adott esetekben akár kiváltója is lehetne a távközlési műholdaknak és antennáknak. A léggömbök ugyanis a műholdakhoz hasonló teljesítményre képesek, azonban jóval olcsóbbak és egyszerübben is telepíthetők, üzemeltethetők és javíthatók azoknál. Egy orosz program most a sztratoszféra léghajókra és léggömbökre épít. Első lépésként jövő tavasszal egy Mjasziscsev M-55 típusú repülőgép fog berepülni Malajzia légterébe és 20 000 méter magasságban körözni, hogy így hozzon létre mobil és internetes kapcsolatot. Amennyiben a teszt sikeres, a repülő antenna akár egy Svájc méretű területet fog tudni lefedni távközlési szempontból.
Mjasziscsev M-55
A repüléssel a szakemberek azt akarják bebizonyítani, hogy az elképzelés nagyon is praktikus és megvalósítható. A tervek szerint a repülő antennákat elsősorban a katasztrófa sújtotta területek fölött alkalmaznák, hiszen egy földrengés vagy árvíz után - elég csak a New Orleansban történtekre gondolni - gyakran megsérül vagy megsemmisül a telekommunikációs infrastruktúra jelentős része. A program második részében a repülőgép szerepét a léghajók és léggömbök vennék át.
Az ötlet egyébként nem új, hiszen a Sky Station International nevű amerikai cég már 1998-ban megkapta az amerikai távközlési felügyelettől a hasonló rendszerek létrehozására vonatkozó engedélyét. A vállalat azóta teljesen kivonult erről a területről, de az elképzelést nem vetették el a szakemberek. Ezt bizonyítja, hogy a Stratxx nevű svájci társaság tavaly sikeres tesztrepülést végzett 21 000 méter magasságban - igaz, azóta hallgat. Az amerikai Globetel a TAO céggel közösen viszont kitart a Stratellite nevű léghajó-programja beindítása mellett.
2005-ben szintén felmerült egy hasonló ötlet, amely szerint a jövőben nagy magasságban repülő vagy lebegő reléállomások biztosíthatnák teljes városok vagy régiók kommunikációs ellátását. Az elképzelés a Német Szövetségi Parlament technikai irodájának megbízásából készített anyagból származik.