Hunter

Beindult az űrsikló para

A Discovery indítását ketten is visszamondták volna az űrügynökség vezetői közül, végül mégis megkezdődött a felkészülés a kilövésre és a katasztrófa elhárításra.

A NASA-nál javában folyik a Columbia óta már szokásosnak mondható űrsikló rajt előtti aggódás. A Discovery július 1-re időzített indítását szívük szerint ketten is visszamondták volna az űrügynökség vezető tisztségviselői közül, végül azonban maradt a tervezett dátum. A NASA szakértői egy kisebb sérülés esetére - melyekbe az apróbb lyukak és repedések sorolhatók - űrsétát és foltozást írtak fel. A legutóbbi űrsikló repülés alkalmával - ami bizony már közel egy éve, 2005 júliusában zajlott le - a legénység több hőpajzs-javító technikát is letesztelt, így erről a frontról viszonylag magabiztosan várják a légkörbe történő tüzes visszatérést a mérnökök.


A legénység: (balról jobbra) Stephanie D. Wilson, Michael E. Fossum, Steven W. Lindsey parancsnok, Piers J. Sellers, Mark E. Kelly pilóta; valamint a német Thomas Reiter és Lisa M. Nowak az ESA részéről

Egy kritikus, például a szigetelés okozta sérülés esetén - mint történt az a Columbiával 2003-ban - az űrsikló a Nemzetközi Űrállomáshoz csatlakoztatva marad, a Steven Lindsey vezette hétfős STS-121 legénység pedig csatlakozik az űrállomás két lakójához, és életbe lép a Esetleges Űrsikló Legénység Támogatási (CSCS) program. Az űrállomás 81 napig képes ellátni oxigénnel a kilenc főre duzzadt társaságot, ami bőven elegendő a mentőhajóként szolgáló Atlantis felkészítésére és fellövésére. Ha szükség van rá, az Atlantis augusztus 17-én rajtra kész állapotba hozható.

Ez azt jelenti, hogy a Discovery végleg odaveszne, annak ellenére, hogy az űrsikló távirányítással is rendelkezik, azonban annak viszonylag kezdetleges mivolta miatt a NASA nem kísérel meg leszállást a rendszerrel. Ennek egyik fő oka, hogy a katonai robotrepülőgépekkel ellentétben az űrsikló nem rendelkezik videokamerával az orrkúpban, ami jelentős segítséget adna egy pilótának a földről való kormányzáshoz, magyarázta az űrsikló helyettes programigazgatója Dick Richards, egykori űrhajós, a gyártó fél, a Boeing megbízottja.


Elmondása szerint kizárólag a műszerekre hagyatkozni túl kockázatos lenne, a keletkezett sérülés pedig ki tudja hogyan befolyásolná a gép manőverezési és teljesítménybeli képességeit. Ha pedig lakott terület felett következne be egy katasztrófa, azzal a renoméjára egyre kínosabban ügyelő NASA végleg elásná magát a közvélemény szemében. Ehelyett az űrsiklót szép lassan eltávolítanák az űrállomás közeléből, majd a Csendes-óceánba irányítanák. A kockázat ezzel a megoldással csökkenthető, a presztízsveszteség azonban nem: ha erre sor kerülne, az egyben az űrsikló program végét jelentené.

Az aggodalmak fő forrása a szigetelőhab, illetve annak a kilövéskori lehullásának problémája. Ezt a rengeteg vizsgálódás ellenére a mai napig sem sikerült megoldani, sőt a program vezetői a július 1-i kilövésnél is számítanak leváló darabokra. Csupán abban tudnak reménykedni, hogy azok nem találják el a Discovery kritikus pontjait, a mérnökök mindenesetre valószínűtlennek tartanak egy, a Columbiához hasonló baleset bekövetkezését. A NASA folyamatosan dolgozik az ominózus szigetelés áttervezésén, ennek a befejezéséig azonban - ha marad az eredeti ütemterv - még 3-4 repülést teljesíteni fognak az űrsiklók. Az űrügynökség 2010-ig, az űrsiklók nyugállományba vonulásáig 17 további kilövést tervez, így egy csúszás azt jelentené, hogy az utolsó évben hat repülést kellene lezavarni, ami a megfogyatkozott flottával igen nagy kockázatot jelentene.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Epikurosz #132
    No, egy hét múlva visszatér a Discovery, mert a hasán lévő két kerámialap között kitüremkedett szigetelőhab állítólag nem veszélyes. Reménykedjünk, hogy nem lesz gáz.
  • gyozo #131
    Erre az egészre csak azt tudnám mondani, hogy szánalmas
    A NASA lassan eljut a sufnitunning szintjére. Lelki szemeimmel már látom látom az indulás pillanata előtt a NASA szakembereit, amint csirizes dobozokkal és szigetelőszalagokkal a kezdükben készítik fel az űrsiklót a startra.
    Most őszintén, ezt a mondatot ugye nem gondolták komolyan: "mérnökök mindenesetre valószínűtlennek tartanak egy, a Columbiához hasonló baleset bekövetkezését" Tettek bármit is, hogy így legyen, vagy mérnöki munka helyett elkezdtek Black-Jackezni?
    Utolsó mondatnak viszont nem rossz.
  • [NST]Cifu #130
    Képzelőerőm van, de azért nem ilyen rugalmas...
  • kamov #129
    Félreérthető volt amit írtam, a rossz tagolás miatt.

    Nem a normál, befejezett küldetés utáni leszállásra vonatkozott a dolog
    tehát nem a 2db OMSről akkart szólni a dolog; hanem amikor a felszállás során főhajtómű(a 3db SSME)hiba miatt "visszatérés az indítóhelyre"(RTLS=Return To Launch Site) vagy "transzatlanti leszállás"(TAL=Transatlantic Landing) manővert kell végrehajtani.
    Ezekhez a háromból két hajtómű kell.
    Ha csak egy marad akkor a tolóerő nem elegendő a repterek elérésehez és a Shuttle az Atlanti-Óceánba zuhan (contingency abort).

    Igazából ezt akartam írni csak nem sikerült.

    Itt írják le bővebben magyarul, amit tulajdonképp írni akartam.
    http://www.urvilag.hu/article.php?id=161
  • Sanyix #128
    Kis olvasnivaló :)
  • NEXUS6 #127
    "Felrobbant az űrsikló, nem pedig "drasztikusan leesett a tolóerő". Meglehetősen értetlen vagy..."

    Az idézőjel mögé érts még egy szmájlit és úgy próbáld értelmezni amit írtam, akkor rájössz hogy azt jelenti, hogy felrobbant. Csak én nem tartottam illendőnek odaírni, mertem remélni hogy más is oda látja.
  • Sanyix #126
    "Leszállópályára visszatéréshez két működő hajtómű kell, ha csak egy marad ép, akkor meg kell várni amíg hangsebesség alá lassul a gép; aztán ejtőernyővel ki kell ugrani." Ezt nemértem, leszálláskor egyáltalán nem használnak hajtóművet, csak deorbitáláskor. Erre gondoltál? És ezt is miért nem lehet egy hajtóművel? 135 másodperc helyett 270 másodpercig égetik azt az egyet, és közben az RCS-el ellentartanak, hogy ne kezdjen forogni a cucc. De ha hangsebesség alá kell lassulni, akkor már miért ne lehetne leszállni?
  • [NST]Cifu #125
    Nem tudom mit győzködtök itt engem! kb 110 repülésből 2 halálos katasztrófával végződött, ez nem olyan statisztika, amire azt lehetne mondani, hogy tökre igazatok van és nem kellett volna hatékony mentőrendszert építeni a gépbe. Ezek elég kemény tények nem?

    Senki nem mondta, hogy nem lenne jó egy megfelelő mentőrendszer a Siklóba. Azt mondtuk, hogy az adott lehetőségeket vették figyelembe, ehhez mérték a biztonsági szintet is. A te érvelésed szerint csak 100%-os biztonság a biztonság. Egy bizonyos kockázati tényező azonban mindig is lesz, a világűrbe kijutni eddig is kockázatos volt, és még jó ideig az is lesz.

    Az Challangerrel felszállás közben történt ugye egy "enyhe meghibásodás", aminek következtében többek között "drasztikusan leesett a tolóerő" ugye. Elérte a Spanyolországi kitérő repülőteret vagy nem?

    Felrobbant az űrsikló, nem pedig "drasztikusan leesett a tolóerő". Meglehetősen értetlen vagy...

    Igen ezt mondom én is. Csak pont a nagyobb és a statisztikák szerint gyakoribb "probléma" megoldására nincs rendszer.

    Ha megsérül a hővédő pajzs egy Szojuznál (mint történt az a Columbia esetén), és nem veszik észre, akkor ott sincs semmi megoldás. Szóval megint álmokat kergetsz ezzel a 100%-os biztonsági elvárásokkal...
  • kamov #124
    Egy két adalék.

    A vészforgatókönyvek azért nem készültek hiába

    Volt eset amikor az egyik SSME-hajtómű hibája miatt az indítás előtt 3 másodperccel kellett leállítani a startot.

    1985-ben pedig az STS-51-F küldetésnél az egyik hajtóművet menet közben le kellett állítania az automatikának, de mivel ez a pályára állás kései fázisában történt ezért az OMS hajtóművek segítségével sikerült a pályára állás és a küldetés (abort to orbit).

    Leszállópályára visszatéréshez két működő hajtómű kell, ha csak egy marad ép, akkor meg kell várni amíg hangsebesség alá lassul a gép; aztán ejtőernyővel ki kell ugrani .

    A shuttle a mentőkabin hiánya miatt sosem lesz olyan biztonságos mint egy hagyományos űrhajó, de tény az is hogy mindkét katasztrófáját végső soron emberi mulasztás okozta.

    A Challengernél az O gyűrű hiányosságainak figyelmen kívűl hagyása, a Columbiánál pedig a hőpajzs felszállás utáni ellenőrző és javító képességének hiánya.

    Jelenleg viszont szerintem nem a hanyagság, hanem a túlzott aggodalmak (van több más ok is)lassítják a programot.
  • NEXUS6 #123
    "A challenger egyszerűen felrobbant, ez rohadtul nem hasonlítható össze egy egyszerű tolóerőcsökkenéssel, "
    Igen ezt mondom én is. Csak pont a nagyobb és a statisztikák szerint gyakoribb "probléma" megoldására nincs rendszer.

    "Ja és elvileg mind2 katasztrófa emberi mulasztás miatt következett be... mert lesz@rtak bizonyos dolgokat."
    Igen, ezt mondom én is. Leszarták, hogy nincs 100%-osan megbízható rendszer, ezért kell a beépített mentő rendszer.
    Még a liftben is van vészmegállító!!!!