Hunter
Megnyílt az Északnyugati Átjáró
A globális felmelegedés hatására újra járható az Európa és Ázsia közötti legközvetlenebb hajózási útvonal, jelentette az ESA.
A műholdas mérések kezdete, közel 30 év óta az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő Északnyugati Átjárót egész évben jég borította. Az Európai Űrügynökség műhold felvételeken alapuló adatai szerint a jégtakaró rohamosan zsugorodik, az idei nyár által végzett munka pedig annyira megolvasztotta a jeget, hogy az útvonal hajózhatónak nyilvánítható, ami egyben a globális felmelegedés komolyságát is jól példázza. Az északi sarkvidék egyike a Föld legnehezebben megközelíthető területeinek, ezért nincsenek komolyabb adatbázisaink a műholdak megjelenése előtti időszakokról.
Az Északnyugati Átjáró talán a legáhítottabb tengeri útvonal, a kanadai sarkvidéken át rövidíti le az utat Európa és Ázsia között. Már az előző évek során is jól látható volt a jégtakaró elvékonyodása, az idei év azonban ijesztően nagy hatással volt a területre, először téve átjárhatóvá az első műholdas felmérésektől, 1978-tól számítva. A jéggel borított terület 3 millió négyzetkilométer körülire csökkent, ami megközelítőleg 1 millióval kevesebb, mint a korábbi, 2005 évi legkisebb érték, ismertette a mérési eredményeket Leif Toudal Pedersen, a Dán Nemzeti Űrközpont szóvivője.
A fenti adatokhoz tudni kell, hogy az elmúlt 10 évben éves szinten átlagosan 100 000 négyzetkilométerrel csökkent a jég által birtokolt terület, ezért nem csoda, hogy az egyetlen év leforgása alatt bekövetkezett egymilliós zsugorodást rendkívüliként értékelik. Az orosz sarkvidéket átszelő, a szibériai partok mentén haladó Északkeleti Átjáró hasonló tendenciát mutat, az ESA szerint a jég jelenleg részlegesen torlaszolja el az útvonalat.
Az Envisat felvételeiből készült mozaik 2007. szeptember eleji állapotot tükröz. A sárga vonal az Északnyugati Átjárót, a kék pedig az Északkeletit jelöli, középen helyezkedik el az Északi-sark, a kékes rész a jégtakaróval borított terület
A tudósok a bekövetkezett változásokat a globális felmelegedés számlájára írják, ami az adatok tanúsága szerint a vártnál jóval gyorsabban fejti ki hatását, és erre különösen érzékenynek bizonyulnak a sarkvidéki területek. Mivel a tengeri jég felülete rendkívül világos, így a ráeső napenergia nagy részét visszatükrözi az űrbe. Olvadásával azonban előtűnik a sötét óceáni felszín, ami viszont már elnyeli a Nap hőjét. Az óceánok egyre melegebbek lesznek, a bolygó hőmérséklete is emelkedni fog, nagyon megnehezítve az új jég kialakulását. A tudósok 2070-re tették a sarkvidéki jég teljes eltűnését, a mostani adatokkal kalkulálva azonban ez akár már 2040-ben bekövetkezhet.
Az útvonal megnyílása a környezeti kérdéseket megelőzve máris politikai viták tárgya lett. Kanada teljes jogot akar formálni az Északnyugati Átjáró azon területeire, ami áthalad az országon, ahol korlátozhatná is az átmenő forgalmat, ez azonban nem nyerte el sem az Európai Unió, sem az Egyesült Államok tetszését. A két szövetség szerint az új útvonalat nemzetközivé kellene nyilvánítani, amit bármilyen felségjelzésű vizijármű használhat.
A műholdas mérések kezdete, közel 30 év óta az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő Északnyugati Átjárót egész évben jég borította. Az Európai Űrügynökség műhold felvételeken alapuló adatai szerint a jégtakaró rohamosan zsugorodik, az idei nyár által végzett munka pedig annyira megolvasztotta a jeget, hogy az útvonal hajózhatónak nyilvánítható, ami egyben a globális felmelegedés komolyságát is jól példázza. Az északi sarkvidék egyike a Föld legnehezebben megközelíthető területeinek, ezért nincsenek komolyabb adatbázisaink a műholdak megjelenése előtti időszakokról.
Az Északnyugati Átjáró talán a legáhítottabb tengeri útvonal, a kanadai sarkvidéken át rövidíti le az utat Európa és Ázsia között. Már az előző évek során is jól látható volt a jégtakaró elvékonyodása, az idei év azonban ijesztően nagy hatással volt a területre, először téve átjárhatóvá az első műholdas felmérésektől, 1978-tól számítva. A jéggel borított terület 3 millió négyzetkilométer körülire csökkent, ami megközelítőleg 1 millióval kevesebb, mint a korábbi, 2005 évi legkisebb érték, ismertette a mérési eredményeket Leif Toudal Pedersen, a Dán Nemzeti Űrközpont szóvivője.
A fenti adatokhoz tudni kell, hogy az elmúlt 10 évben éves szinten átlagosan 100 000 négyzetkilométerrel csökkent a jég által birtokolt terület, ezért nem csoda, hogy az egyetlen év leforgása alatt bekövetkezett egymilliós zsugorodást rendkívüliként értékelik. Az orosz sarkvidéket átszelő, a szibériai partok mentén haladó Északkeleti Átjáró hasonló tendenciát mutat, az ESA szerint a jég jelenleg részlegesen torlaszolja el az útvonalat.
Az Envisat felvételeiből készült mozaik 2007. szeptember eleji állapotot tükröz. A sárga vonal az Északnyugati Átjárót, a kék pedig az Északkeletit jelöli, középen helyezkedik el az Északi-sark, a kékes rész a jégtakaróval borított terület
A tudósok a bekövetkezett változásokat a globális felmelegedés számlájára írják, ami az adatok tanúsága szerint a vártnál jóval gyorsabban fejti ki hatását, és erre különösen érzékenynek bizonyulnak a sarkvidéki területek. Mivel a tengeri jég felülete rendkívül világos, így a ráeső napenergia nagy részét visszatükrözi az űrbe. Olvadásával azonban előtűnik a sötét óceáni felszín, ami viszont már elnyeli a Nap hőjét. Az óceánok egyre melegebbek lesznek, a bolygó hőmérséklete is emelkedni fog, nagyon megnehezítve az új jég kialakulását. A tudósok 2070-re tették a sarkvidéki jég teljes eltűnését, a mostani adatokkal kalkulálva azonban ez akár már 2040-ben bekövetkezhet.
Az útvonal megnyílása a környezeti kérdéseket megelőzve máris politikai viták tárgya lett. Kanada teljes jogot akar formálni az Északnyugati Átjáró azon területeire, ami áthalad az országon, ahol korlátozhatná is az átmenő forgalmat, ez azonban nem nyerte el sem az Európai Unió, sem az Egyesült Államok tetszését. A két szövetség szerint az új útvonalat nemzetközivé kellene nyilvánítani, amit bármilyen felségjelzésű vizijármű használhat.