Hunter
Kövérebb lesz az európai Mars-járó
Az ESA tagállamok felhatalmazták az európai Mars-járón dolgozó csapatokat egy bővített fejlesztési koncepció felmérésére, mellyel 2013-ban elvileg egy 205 kilós robot indulhatna a vörös bolygóra.
A most felvázolt koncepció nagyobb és jóval költségesebb az űrügyekkel foglalkozó miniszterek által 2005-ben elfogadott eredetinél. A 650 millió eurós "alapváltozat" szerint egy orosz Szojuz rakéta emelte volna a magasba az ExoMars rendszert, melyben nem szerepelt a tudósok többsége által hőn áhított különálló "időjárási állomás" a GEP (Geofizikai és Környezeti Csomag). A 205 kilogrammból a GEP 30-at képvisel, a többi, fedélzeti tudományos műszer 16,5 kilogramm. A koncepciót egy különleges leszállást segítői technikával is ellátták, ami egy hatalmas légzsákot jelent. Ahhoz viszont, hogy mindezt pályára állítsák már nem elég a Szojuz, mindenképpen egy Ariane 5 vagy egy Proton rakétára lesz szükség.
A kibővített fejlesztési szakasz lehetőségéről a tagállamok és az űrügynökség képviselőinek héten tartott találkozóján született meg a döntés, ami még mindig függvénye a fejlesztők által adandó végső költségvetéseknek. A hosszas tárgyalások így sem teljesítették a tudósok és a tervező csapatok összes kiegészítési javaslatát. Kimaradt a bővítési törekvések egyik sarkalatos pontja, a különálló, Mars körül keringő űregység, ami a Mars-járó által begyűjtött adatokat továbbította volna a Földre. A tudósok azért szerették volna ezt a megoldást, hogy ne függjenek az amerikai, esetleges orosz vagy kínai műholdaktól az ExoMars adatainak megszerzésekor.
Az új csomaggal mindenesetre elérték azt, hogy az ExoMars érkezésekor az azonnali belépés helyett ha szükséges, parkolópályára állhasson, amennyiben a bolygón uralkodó időjárási viszonyok nem megfelelőek számára. Ezzel egyrészt biztonságos körülmények között vészelheti át a felszínen igen gyakran tomboló porviharokat, másrészről pedig alkalma nyílik a légkör tanulmányozására, és nem utolsó sorban a földi irányítás is finomra hangolhatja a leszállást.
Magát a Mars-járót az EADS Astrium fejleszti brit központjában, ahol már egy tesztpályát is megépítettek az űrjármű mozgási képességeinek felmérésére, illetve az önrendelkezésű navigációs szoftver tesztelésére. A cég ExoMars projekt vezetője, Mark Roe örömmel konstatálta a súlybeli előrelépést, elmondva, hogy így szinte biztos hogy a hatkerekű változatnál maradnak, csupán a pontos elrendezést kell még kikísérletezniük. Ennél azonban jóval nagyobb feladatnak ígérkezik a rakomány elrendezése és a kommunikációs oldal kivitelezése. Múlt héten a Thales Alenia Space sikeresen tesztelte leszállást biztosító légzsák-technikáját is, ami első ránézésre egy hatalmas ülőpárnára emlékeztet, viszont már tökéletesen alkalmas a felhizlalt ExoMars felszínre juttatására.
Az ESA továbbra is keresi az együttműködési lehetőségeket az orosz szövetségi űrügynökséggel, a Roszkozmosszal. Több orosz tudós már amúgyis érdekelt a műszerek fejlesztésében, Európa azonban egy csereügylet keretében szeretne egy Proton rakétát is megszerezni az orosz féltől. Hogy mi a cserealap, arról még nincsenek információk.
Az elkövetkező hónapokban az érdemi munka helyét átveszi a számítgatás, a fejlesztő csapatoknak ugyanis pontos költségvetési terveket kell készíteni a kibővített koncepció jegyében. A szakértők szerint ez több tízmilliós, de akár néhány százmilliós költségnövekedést is jelenthet, melyekről egy novemberi tárgyalássorozat keretében fognak dönteni. Tehát elméletileg még változhatnak a dolgok, hiszen nem biztos, hogy a tagállamok mindent megengedhetőnek fognak találni.
A most felvázolt koncepció nagyobb és jóval költségesebb az űrügyekkel foglalkozó miniszterek által 2005-ben elfogadott eredetinél. A 650 millió eurós "alapváltozat" szerint egy orosz Szojuz rakéta emelte volna a magasba az ExoMars rendszert, melyben nem szerepelt a tudósok többsége által hőn áhított különálló "időjárási állomás" a GEP (Geofizikai és Környezeti Csomag). A 205 kilogrammból a GEP 30-at képvisel, a többi, fedélzeti tudományos műszer 16,5 kilogramm. A koncepciót egy különleges leszállást segítői technikával is ellátták, ami egy hatalmas légzsákot jelent. Ahhoz viszont, hogy mindezt pályára állítsák már nem elég a Szojuz, mindenképpen egy Ariane 5 vagy egy Proton rakétára lesz szükség.
A kibővített fejlesztési szakasz lehetőségéről a tagállamok és az űrügynökség képviselőinek héten tartott találkozóján született meg a döntés, ami még mindig függvénye a fejlesztők által adandó végső költségvetéseknek. A hosszas tárgyalások így sem teljesítették a tudósok és a tervező csapatok összes kiegészítési javaslatát. Kimaradt a bővítési törekvések egyik sarkalatos pontja, a különálló, Mars körül keringő űregység, ami a Mars-járó által begyűjtött adatokat továbbította volna a Földre. A tudósok azért szerették volna ezt a megoldást, hogy ne függjenek az amerikai, esetleges orosz vagy kínai műholdaktól az ExoMars adatainak megszerzésekor.
Az új csomaggal mindenesetre elérték azt, hogy az ExoMars érkezésekor az azonnali belépés helyett ha szükséges, parkolópályára állhasson, amennyiben a bolygón uralkodó időjárási viszonyok nem megfelelőek számára. Ezzel egyrészt biztonságos körülmények között vészelheti át a felszínen igen gyakran tomboló porviharokat, másrészről pedig alkalma nyílik a légkör tanulmányozására, és nem utolsó sorban a földi irányítás is finomra hangolhatja a leszállást.
Magát a Mars-járót az EADS Astrium fejleszti brit központjában, ahol már egy tesztpályát is megépítettek az űrjármű mozgási képességeinek felmérésére, illetve az önrendelkezésű navigációs szoftver tesztelésére. A cég ExoMars projekt vezetője, Mark Roe örömmel konstatálta a súlybeli előrelépést, elmondva, hogy így szinte biztos hogy a hatkerekű változatnál maradnak, csupán a pontos elrendezést kell még kikísérletezniük. Ennél azonban jóval nagyobb feladatnak ígérkezik a rakomány elrendezése és a kommunikációs oldal kivitelezése. Múlt héten a Thales Alenia Space sikeresen tesztelte leszállást biztosító légzsák-technikáját is, ami első ránézésre egy hatalmas ülőpárnára emlékeztet, viszont már tökéletesen alkalmas a felhizlalt ExoMars felszínre juttatására.
Az ESA továbbra is keresi az együttműködési lehetőségeket az orosz szövetségi űrügynökséggel, a Roszkozmosszal. Több orosz tudós már amúgyis érdekelt a műszerek fejlesztésében, Európa azonban egy csereügylet keretében szeretne egy Proton rakétát is megszerezni az orosz féltől. Hogy mi a cserealap, arról még nincsenek információk.
Az elkövetkező hónapokban az érdemi munka helyét átveszi a számítgatás, a fejlesztő csapatoknak ugyanis pontos költségvetési terveket kell készíteni a kibővített koncepció jegyében. A szakértők szerint ez több tízmilliós, de akár néhány százmilliós költségnövekedést is jelenthet, melyekről egy novemberi tárgyalássorozat keretében fognak dönteni. Tehát elméletileg még változhatnak a dolgok, hiszen nem biztos, hogy a tagállamok mindent megengedhetőnek fognak találni.
