SG.hu·
Újabb vízre utaló jegyek a Marson
A Mars Reconnaissance Orbiter felvételei a múlt vízkészleteinek nyomait tárták a tudósok elé, melyekből következtetni lehet az esetlegesen még ma is létező, a föld alatt meghúzódó folyékony vízlelőhelyekre is.
A NASA szondájának HiRise kamerája által készített felvételek a Candor Chasma elnevezésű mély völgyben végigfutó világos barázdák hálózatát tárták Chris Okubo, az Arizona Egyetem Hold- és Bolygótudományi Laboratóriumának kutatója elé. Okubo a kamera főfelügyelőjével, a szintén az egyetemen dolgozó Alfred McEwennel tanulmányozta át a Mars hatalmas és mély Valles Marines kanyonrendszerében elhelyezkedő területet. A kutatókat meglepte a sötét és világos kőzetrétegeket keresztül-kasul szelő lineáris "törésháló", melyek elemei kiemelkednek a terület nagy részét takaró sötét homokdűnékből.
Tektonikus törések a Candor Chasma területen, melyek az erózió hatása ellenére is megőrizték alakjukat
Okuba elmélete szerint évmilliókkal, vagy akár milliárdokkal ezelőtt a terület jóval magasabban helyezkedett el mint ma és folyadék borította, feltehetően víz vagy folyékony széndioxid, esetleg a kettő keveréke. A folyadék átszivárgott az alapkőzet repedésein, a folyadék ásványai pedig kifehérítették és megerősítették a törések körüli kőzetet. Korábban az európai Mars Express már felfedezett több víz által megváltoztatott ásványi jegyet is ezen a területen. Idővel a folyadék visszahúzódott a bolygó belsejébe, a marsi szelek erodálták a kanyon falait és talaját, a megerősödött kőzet azonban ellenállóbb volt az erózióval szemben, ezért maradhattak fenn, kiemelkedve sötét közegükből, ma is láthatóvá téve ezeket a töréshálókat.
Ugyanez a jelenség a Földön is megfigyelhető, például a Colorado-fennsíkon. Bolygónkon ezek a jegyek egyértelműen a víz munkáját jelzik az adott területen, írja McEwen a Science magazinban megjelent közös publikációjukban.
A kutatók nem először bukkannak folyadékra utaló nyomokra a Marson. Tavaly a Mars Global Surveyor talált vízmosásokat és árkokat, melyekről úgy vélik, viszonylag frissen alakultak ki a felszínen, de akadnak más jelek is, mint például kiszáradt tómedrek, források és folyóvölgyek, melyek tovább erősítik az elméletet, miszerint a bolygót egykor elárasztotta a víz, ami életet is táplálhatott.
A Victoria-kráter kérdéses területe
Az élet után kutató jövőbeli expedíciók tehát újabb vizsgálandó helyszínnel gazdagodtak, míg Okubo és munkatársai újabb területeket vesznek szemügyre, annak reményében, hogy ott is megtalálják ezeket a felszíni jegyeket. Az első eredmények szerint a Victoria-kráter keleti lankáin is találhatók olyan szerkezetek, melyeket repedések mentén mozgó folyadék alakíthatott ki. A terület nagy előnye, hogy itt tartózkodik az Opportunity marsjáró, igaz, a kráter másik oldalán, ám idővel megközelítheti a kérdéses területet, hogy geológiai szempontból alaposabban szemügyre vegye és igazolja Okuba és McEwen elméletét.
A NASA szondájának HiRise kamerája által készített felvételek a Candor Chasma elnevezésű mély völgyben végigfutó világos barázdák hálózatát tárták Chris Okubo, az Arizona Egyetem Hold- és Bolygótudományi Laboratóriumának kutatója elé. Okubo a kamera főfelügyelőjével, a szintén az egyetemen dolgozó Alfred McEwennel tanulmányozta át a Mars hatalmas és mély Valles Marines kanyonrendszerében elhelyezkedő területet. A kutatókat meglepte a sötét és világos kőzetrétegeket keresztül-kasul szelő lineáris "törésháló", melyek elemei kiemelkednek a terület nagy részét takaró sötét homokdűnékből.
Tektonikus törések a Candor Chasma területen, melyek az erózió hatása ellenére is megőrizték alakjukat
Okuba elmélete szerint évmilliókkal, vagy akár milliárdokkal ezelőtt a terület jóval magasabban helyezkedett el mint ma és folyadék borította, feltehetően víz vagy folyékony széndioxid, esetleg a kettő keveréke. A folyadék átszivárgott az alapkőzet repedésein, a folyadék ásványai pedig kifehérítették és megerősítették a törések körüli kőzetet. Korábban az európai Mars Express már felfedezett több víz által megváltoztatott ásványi jegyet is ezen a területen. Idővel a folyadék visszahúzódott a bolygó belsejébe, a marsi szelek erodálták a kanyon falait és talaját, a megerősödött kőzet azonban ellenállóbb volt az erózióval szemben, ezért maradhattak fenn, kiemelkedve sötét közegükből, ma is láthatóvá téve ezeket a töréshálókat.
Ugyanez a jelenség a Földön is megfigyelhető, például a Colorado-fennsíkon. Bolygónkon ezek a jegyek egyértelműen a víz munkáját jelzik az adott területen, írja McEwen a Science magazinban megjelent közös publikációjukban.
A kutatók nem először bukkannak folyadékra utaló nyomokra a Marson. Tavaly a Mars Global Surveyor talált vízmosásokat és árkokat, melyekről úgy vélik, viszonylag frissen alakultak ki a felszínen, de akadnak más jelek is, mint például kiszáradt tómedrek, források és folyóvölgyek, melyek tovább erősítik az elméletet, miszerint a bolygót egykor elárasztotta a víz, ami életet is táplálhatott.
A Victoria-kráter kérdéses területe
Az élet után kutató jövőbeli expedíciók tehát újabb vizsgálandó helyszínnel gazdagodtak, míg Okubo és munkatársai újabb területeket vesznek szemügyre, annak reményében, hogy ott is megtalálják ezeket a felszíni jegyeket. Az első eredmények szerint a Victoria-kráter keleti lankáin is találhatók olyan szerkezetek, melyeket repedések mentén mozgó folyadék alakíthatott ki. A terület nagy előnye, hogy itt tartózkodik az Opportunity marsjáró, igaz, a kráter másik oldalán, ám idővel megközelítheti a kérdéses területet, hogy geológiai szempontból alaposabban szemügyre vegye és igazolja Okuba és McEwen elméletét.