Hunter
Újra magyar szavak az űrben
Kedden 27 év után újra magyar beszéd töltötte be az étert a Föld és a világűr között. A Nemzetközi űrállomást hétfőn elérő magyar származású Charles Simonyi öccsével és elődjével, Farkas Bertalannal válthatott szót rádión. Ezzel azonban még messze nincs vége a sorozatnak, szerda éjjel és péntekre virradóanl ugyanis az amatőr rádiósoké a főszerep.
A magyar származású szoftvermérnökkel - aki maga is amatőr rádiós - harmincnégy földi társa kísérel meg szerdán éjjel összeköttetést teremteni, közölte Gschwindt András, a Műegyetemi Rádióklub vezetője, a vállalkozás egyik szervezője. A magyar amatőrők hetek óta készülnek a KE7KDP hívójelű Simonyival történő kapcsolatfelvételre. A szakértő szerint rekordnak számít a kísérlet, mivel ennyi amatőr rádiós egyszerre még soha nem próbált meg kapcsolatot teremteni az űrrel. Mivel alig nyolc perc áll majd összesen a rádiósok rendelkezésére, az üzenetváltás a közvetlen üdvözlésekre korlátozódik. Másnap, április 12-én este egy űrkutatási témájú szeminárium keretében a Puskás Tivadar Távközlési Technikum középiskolásai illetve egykori diákjai tesznek fel kérdéseket rádiókapcsolaton keresztül az űrturistának.
A sokak által főként a Microsoft Word és Excel alkalmazásai kapcsán ismert Charles Simonyi a második magyar a világűrben. 1948. szeptember 10-én Budapesten született, Simonyi Károlyként anyakönyvezték, akárcsak édesapját Simonyi Károly fizikus professzort. Apjával ellentétben az ő érdeklődését a számítógépek kötötték le. Iskola mellett egy számítógép laborban dolgozott éjjeliőrként, ahol egy hatalmas szovjet gyártmányú Ural II-re kellett felügyelnie.
A csöveken alapuló gép magával ragadta az ifjú Simonyit, aki a laboratórium egyik mérnökétől a programozást is elsajátította, melyet még iskolai tanulmányai alatt kamatoztatott, fordító programokat fejlesztett. Munkája gyümölcseként először Dániába, az A/S Regnecentralen alkalmazásába került. Itt két évet töltött, majd 1968-ban az Egyesült Államokba utazott, ahol beiratkozott a kaliforniai Berkeley Egyetemre, majd tanulmányait a Stanfordon folytatta.
Az egyetemek után a Xerox PARC alkalmazásában olyan neves emberekkel dolgozott együtt, mint Alan Kay, Butler Lampson és Robert Metcalfe. Lampsonnal közösen fejlesztették ki a Bravot, az első alakhű (WYSIWYG) szövegszerkesztőt Alto számítógépre. 1981-ben Metcalf javaslatára közvetlenül Bill Gates-től kapott állásajánlatot a Microsoftnál, ahol a mára cégóriássá vált vállalkozás pénzügyi szempontból legsikeresebb termékei, a Word és Excel alkalmazások fejlesztését felügyelte.
Simonyi igen értékes tudást vitt át a Xeroxtól a Microsoftba, bevezette többek közt az ott elsajátított objektumorientált programozást, és kifejlesztette a magyar jelölést a változók megnevezésére. Simonyi testközelből, az egyik legmagasabb rangú fejlesztőként élhette át a vállalat rakétaszerű felívelését, 2002-ben azonban sokak meglepetésére hirtelen úgy döntött elég volt. Gregor Kiczalesszel közösen új céget alapítottak, az Intentional Software Company-t, később létrehozott egy 50 millió dolláros alapítványt, mellyel Seattle város kulturális, tudományos és oktatási programjait támogatja.
A világűrrel szembeni rajongása mint sokunkban, kisgyermek kora óta benne is él, neki azonban 1 milliárd dollárra becsült vagyona által megadatott, hogy ezt valóra is váltsa, és ötödik civilként neki vágjon a végső határnak. 2006-ban írt alá egy szerződést az előző négy űrturistát is feljuttató Space Adventures Ltd-vel. Utazása 25 millió dollárba került, ezzel elmondhatja magáról, hogy eddig ő költött a legtöbbet a tíz napos kalandra - elődeinél a tarifa még 20 millió körül mozgott.
Kiképzése 2006 október 30-án a Gagarin Kozmonauta Kiképző Központban vette kezdetét, ahol az FGB (Zarja) modullal ismerkedhetett. Novemberben elsajátította a Szojuz-TMA életfenntartó alrendszerének kezelését, majd a gyártó RSC Energijánál közvetlenül is megismerhette leendő űrkapszuláját, a Szojuz TMA-10-et, melyben egyfajta "üléspróbát" tartottak a legénység számára, azaz kipróbálták, hogyan is férnek el az amúgy elég szűkösnek mondható űreszközben. Ezután egyhetes elméleti és gyakorlati oktatás következett az ISS orosz szegmenséből, melynek kezeléséből november 15-én tett vizsgát.
Decemberben kipróbálhatott egy űrszimulátort, illetve visszatérve az Egyesült Államokba a Johnson Űrközpont vendégeként részt vett egy virtuális űrsétán is. A karácsonyi időszak pihenéssel telt, elegendő időt kapva, hogy testileg és lelkileg is felkészüljön a kiképzési program nehezére. Január elején tért vissza a Csillagvárosba, ahol újabb elméleti és gyakorlati oktatások vették kezdetüket.
Az első lecke a kilövéskori mentőrendszerről és a leszálló rendszerekről szólt, majd az orvosi rendszerek és a higiéniai ismeretek következtek. Január 15-én kilenc percen át ült a centrifugában, elszenvedve a ránehezedő G-erőhatásokat, 16-án az űrruha felvételének, viselésének és levételének trükkjeit mutatták be neki, majd a magassággal és az űrételekkel ismerkedett. 19-én következett egy kétnapos téli túlélőgyakorlat, majd februárban újabb vizsgát tett, a Szojuz rádió kommunikációs rendszereinek alkalmazásából.
Szintén februárban nyílt alkalma letesztelni saját űrruháját egy vákuum-kamrában, emellett felkészítették a legrosszabbra, azaz mi a teendő, ha valami katasztrófa történne és el kellene hagyni az űrállomást. Végre megtapasztalhatta a súlytalanságot is, igaz ekkor még csak egy speciálisan kialakított IL-76 fedélzetén. Márciusban már orosz társaival közösen próbálták végig az űrrepülés mozzanatait, melyet 20-án egy együttes vizsga keretében zártak le.
Március 27-én érkeztek meg Bajkonurba, Oroszország legnagyobb űrkomplexumába, ahol megkezdték az utolsó, repülés előtti előkészületeket, elszigetelve a külvilágtól, hogy április 7-én magyar idő szerint 19 óra 31 perckor megkezdje űrutazását, csatlakozva előző társaihoz, a történelmet író első űrturista Dennis Titohoz, a dél-afrikai Mark Shuttleworth-höz, Greg Olsenhez és a tartalékként beugró Anousheh Ansarihoz.
Charles Simonyi nagyon örül annak, hogy a magyarok világszerte büszkék az űrutazására. "A magyaroknak azt üzenem, hogy ha magyar teljesítményekről hallok, mindig büszkeséget érzek. És ezért én is örülök annak, hogy a magyarok, nem csak Magyarországon, hanem világszerte, büszkék erre az útra" - mondta egy ma reggel tartott rövid videokonferencián. A második magyar űrhajós április 20-án tér vissza a jelenlegi, 14. állandó legénység két tagjával, az amerikai Michael Lopez-Alegriával és az orosz Mihail Tyurinnal.
A magyar származású szoftvermérnökkel - aki maga is amatőr rádiós - harmincnégy földi társa kísérel meg szerdán éjjel összeköttetést teremteni, közölte Gschwindt András, a Műegyetemi Rádióklub vezetője, a vállalkozás egyik szervezője. A magyar amatőrők hetek óta készülnek a KE7KDP hívójelű Simonyival történő kapcsolatfelvételre. A szakértő szerint rekordnak számít a kísérlet, mivel ennyi amatőr rádiós egyszerre még soha nem próbált meg kapcsolatot teremteni az űrrel. Mivel alig nyolc perc áll majd összesen a rádiósok rendelkezésére, az üzenetváltás a közvetlen üdvözlésekre korlátozódik. Másnap, április 12-én este egy űrkutatási témájú szeminárium keretében a Puskás Tivadar Távközlési Technikum középiskolásai illetve egykori diákjai tesznek fel kérdéseket rádiókapcsolaton keresztül az űrturistának.
A sokak által főként a Microsoft Word és Excel alkalmazásai kapcsán ismert Charles Simonyi a második magyar a világűrben. 1948. szeptember 10-én Budapesten született, Simonyi Károlyként anyakönyvezték, akárcsak édesapját Simonyi Károly fizikus professzort. Apjával ellentétben az ő érdeklődését a számítógépek kötötték le. Iskola mellett egy számítógép laborban dolgozott éjjeliőrként, ahol egy hatalmas szovjet gyártmányú Ural II-re kellett felügyelnie.
A csöveken alapuló gép magával ragadta az ifjú Simonyit, aki a laboratórium egyik mérnökétől a programozást is elsajátította, melyet még iskolai tanulmányai alatt kamatoztatott, fordító programokat fejlesztett. Munkája gyümölcseként először Dániába, az A/S Regnecentralen alkalmazásába került. Itt két évet töltött, majd 1968-ban az Egyesült Államokba utazott, ahol beiratkozott a kaliforniai Berkeley Egyetemre, majd tanulmányait a Stanfordon folytatta. Az egyetemek után a Xerox PARC alkalmazásában olyan neves emberekkel dolgozott együtt, mint Alan Kay, Butler Lampson és Robert Metcalfe. Lampsonnal közösen fejlesztették ki a Bravot, az első alakhű (WYSIWYG) szövegszerkesztőt Alto számítógépre. 1981-ben Metcalf javaslatára közvetlenül Bill Gates-től kapott állásajánlatot a Microsoftnál, ahol a mára cégóriássá vált vállalkozás pénzügyi szempontból legsikeresebb termékei, a Word és Excel alkalmazások fejlesztését felügyelte.
Simonyi igen értékes tudást vitt át a Xeroxtól a Microsoftba, bevezette többek közt az ott elsajátított objektumorientált programozást, és kifejlesztette a magyar jelölést a változók megnevezésére. Simonyi testközelből, az egyik legmagasabb rangú fejlesztőként élhette át a vállalat rakétaszerű felívelését, 2002-ben azonban sokak meglepetésére hirtelen úgy döntött elég volt. Gregor Kiczalesszel közösen új céget alapítottak, az Intentional Software Company-t, később létrehozott egy 50 millió dolláros alapítványt, mellyel Seattle város kulturális, tudományos és oktatási programjait támogatja.
A világűrrel szembeni rajongása mint sokunkban, kisgyermek kora óta benne is él, neki azonban 1 milliárd dollárra becsült vagyona által megadatott, hogy ezt valóra is váltsa, és ötödik civilként neki vágjon a végső határnak. 2006-ban írt alá egy szerződést az előző négy űrturistát is feljuttató Space Adventures Ltd-vel. Utazása 25 millió dollárba került, ezzel elmondhatja magáról, hogy eddig ő költött a legtöbbet a tíz napos kalandra - elődeinél a tarifa még 20 millió körül mozgott.
Kiképzése 2006 október 30-án a Gagarin Kozmonauta Kiképző Központban vette kezdetét, ahol az FGB (Zarja) modullal ismerkedhetett. Novemberben elsajátította a Szojuz-TMA életfenntartó alrendszerének kezelését, majd a gyártó RSC Energijánál közvetlenül is megismerhette leendő űrkapszuláját, a Szojuz TMA-10-et, melyben egyfajta "üléspróbát" tartottak a legénység számára, azaz kipróbálták, hogyan is férnek el az amúgy elég szűkösnek mondható űreszközben. Ezután egyhetes elméleti és gyakorlati oktatás következett az ISS orosz szegmenséből, melynek kezeléséből november 15-én tett vizsgát.
Decemberben kipróbálhatott egy űrszimulátort, illetve visszatérve az Egyesült Államokba a Johnson Űrközpont vendégeként részt vett egy virtuális űrsétán is. A karácsonyi időszak pihenéssel telt, elegendő időt kapva, hogy testileg és lelkileg is felkészüljön a kiképzési program nehezére. Január elején tért vissza a Csillagvárosba, ahol újabb elméleti és gyakorlati oktatások vették kezdetüket.
Az első lecke a kilövéskori mentőrendszerről és a leszálló rendszerekről szólt, majd az orvosi rendszerek és a higiéniai ismeretek következtek. Január 15-én kilenc percen át ült a centrifugában, elszenvedve a ránehezedő G-erőhatásokat, 16-án az űrruha felvételének, viselésének és levételének trükkjeit mutatták be neki, majd a magassággal és az űrételekkel ismerkedett. 19-én következett egy kétnapos téli túlélőgyakorlat, majd februárban újabb vizsgát tett, a Szojuz rádió kommunikációs rendszereinek alkalmazásából.
Szintén februárban nyílt alkalma letesztelni saját űrruháját egy vákuum-kamrában, emellett felkészítették a legrosszabbra, azaz mi a teendő, ha valami katasztrófa történne és el kellene hagyni az űrállomást. Végre megtapasztalhatta a súlytalanságot is, igaz ekkor még csak egy speciálisan kialakított IL-76 fedélzetén. Márciusban már orosz társaival közösen próbálták végig az űrrepülés mozzanatait, melyet 20-án egy együttes vizsga keretében zártak le.
Március 27-én érkeztek meg Bajkonurba, Oroszország legnagyobb űrkomplexumába, ahol megkezdték az utolsó, repülés előtti előkészületeket, elszigetelve a külvilágtól, hogy április 7-én magyar idő szerint 19 óra 31 perckor megkezdje űrutazását, csatlakozva előző társaihoz, a történelmet író első űrturista Dennis Titohoz, a dél-afrikai Mark Shuttleworth-höz, Greg Olsenhez és a tartalékként beugró Anousheh Ansarihoz.
Charles Simonyi nagyon örül annak, hogy a magyarok világszerte büszkék az űrutazására. "A magyaroknak azt üzenem, hogy ha magyar teljesítményekről hallok, mindig büszkeséget érzek. És ezért én is örülök annak, hogy a magyarok, nem csak Magyarországon, hanem világszerte, büszkék erre az útra" - mondta egy ma reggel tartott rövid videokonferencián. A második magyar űrhajós április 20-án tér vissza a jelenlegi, 14. állandó legénység két tagjával, az amerikai Michael Lopez-Alegriával és az orosz Mihail Tyurinnal.
