Hunter
Sima rajtot vett a 15. ISS-űrexpedíció
Terv szerint, pontosan 19 óra 31 perckor elemelkedett kilövőállásáról a Charles Simonyit szállító Szojuz, majd 9 perc elteltével sikeresen pályára állt, hogy megkezdje utazását a Nemzetközi Űrállomásra.
Az ISS 15. expedíciójának legénysége egy órával a start előtt már a feltankolt Szojuz rakéta kapszulájában várakozott. A két oroszt és a magyar-amerikait délelőtt 11 órakor ébresztették, hogy nekilássanak a szombati napra kiírt tevékenységeiknek. A kozmonauták búcsúzóul aláírták lakrészük ajtaját, majd buszra szálltak és elindultak a Kozmodromtól 40 kilométerre fekvő kilövőálláshoz. A helyszínen magukra öltötték Szokol típusú űrruháikat, melyeket a kilövésénél és a légkörbe való visszatérésnél használnak, majd találkoztak az orosz űrhivatal vezetőivel, akiktől megkapták a szokásos jó kívánságokat mielőtt egy felvonó a kapszula-szintre szállította őket.
Az időjárás nem volt igazán kedvező, az éjszakai Bajkonur felett felhők gyülekeztek és 45 perccel a kilövés előtt enyhe esőt jelentettek. 30 perccel a kilövés előtt élesítették a vészhelyzeti mentő rendszert, ami nagyobb meghibásodás esetén biztonságos távolságba repíti a Szojuz kapszulát a rakétától. Eközben a legénység is leellenőrizte űrruháját. Negyedórával a kilövés előtt a földi irányítás aktiválta a Szojuz telemetriai, valamint hőellenőrző rendszerét. Öt perccel később újra a legénység lépett akcióba, akik bekapcsolták az adatrögzítőket, majd lezárták sisakjaikat.
Hat perccel az indítás előtt vette át az irányítást egy automata program. Az utolsó három percben megindult a nitrogén befecskendezése az oldalsó és középső égéskamrákba, aktiválták a fedélzeti mérőrendszert és lezárták a kilövőegység oxidáló és hajtóanyag lecsapoló és biztonsági szelepeit. Az utolsó percben a legénység átkapcsolt belső energiára, 19 óra 31 perckor pedig végérvényesen kezdetét vette Simonyi életének talán eddigi legnagyobb kalandja. A kapszula baloldali ülésében a parancsnok, Fjodor Jurcsikin, középen a pilóta, Oleg Kotov, jobb oldalon pedig Charles Simonyi helyezkedett el.
T+30 másodpercnél a Szojuz felvette találkozási pályáját az űrállomással, 2 perc 15 másodpercnél égett ki és vált le a Szojuz rakéta központi NPO Energomas RD-107 hajtóművét segítő négy RD-108 gyorsító. A harmadik percben vált le a kapszula tetejéről a biztonsági mentő torony és a védő lepel, két perccel később pedig búcsúzott a központi hajtómű is, magára hagyva a legfelső fokozatot, melynek a kapszula földkörüli pályára való állítása volt a feladata.
A legfelső fokozat tökéletesen működött és kilenc perccel a kilövést követően - teljesítve feladatát - elvált a kapszulától, ami megkezdte energia generáló nappaneljeinek, illetve a navigációs és kommunikációs rendszer antennáinak kibontását. A Szojuz TMA-10 vasárnap még elvégez néhány manővert, hogy hétfőn, magyar idő szerint este kilenc órakor rendben összekapcsolódhasson az űrállomással, ahol az orosz kozmonauták megkezdik hat hónapon át tartó szolgálatukat, míg Simonyi április 20-án a 14. expedíció legénységével visszatér a Földre.
Az ISS 15. expedíciójának legénysége egy órával a start előtt már a feltankolt Szojuz rakéta kapszulájában várakozott. A két oroszt és a magyar-amerikait délelőtt 11 órakor ébresztették, hogy nekilássanak a szombati napra kiírt tevékenységeiknek. A kozmonauták búcsúzóul aláírták lakrészük ajtaját, majd buszra szálltak és elindultak a Kozmodromtól 40 kilométerre fekvő kilövőálláshoz. A helyszínen magukra öltötték Szokol típusú űrruháikat, melyeket a kilövésénél és a légkörbe való visszatérésnél használnak, majd találkoztak az orosz űrhivatal vezetőivel, akiktől megkapták a szokásos jó kívánságokat mielőtt egy felvonó a kapszula-szintre szállította őket.
Az időjárás nem volt igazán kedvező, az éjszakai Bajkonur felett felhők gyülekeztek és 45 perccel a kilövés előtt enyhe esőt jelentettek. 30 perccel a kilövés előtt élesítették a vészhelyzeti mentő rendszert, ami nagyobb meghibásodás esetén biztonságos távolságba repíti a Szojuz kapszulát a rakétától. Eközben a legénység is leellenőrizte űrruháját. Negyedórával a kilövés előtt a földi irányítás aktiválta a Szojuz telemetriai, valamint hőellenőrző rendszerét. Öt perccel később újra a legénység lépett akcióba, akik bekapcsolták az adatrögzítőket, majd lezárták sisakjaikat.
Hat perccel az indítás előtt vette át az irányítást egy automata program. Az utolsó három percben megindult a nitrogén befecskendezése az oldalsó és középső égéskamrákba, aktiválták a fedélzeti mérőrendszert és lezárták a kilövőegység oxidáló és hajtóanyag lecsapoló és biztonsági szelepeit. Az utolsó percben a legénység átkapcsolt belső energiára, 19 óra 31 perckor pedig végérvényesen kezdetét vette Simonyi életének talán eddigi legnagyobb kalandja. A kapszula baloldali ülésében a parancsnok, Fjodor Jurcsikin, középen a pilóta, Oleg Kotov, jobb oldalon pedig Charles Simonyi helyezkedett el.
T+30 másodpercnél a Szojuz felvette találkozási pályáját az űrállomással, 2 perc 15 másodpercnél égett ki és vált le a Szojuz rakéta központi NPO Energomas RD-107 hajtóművét segítő négy RD-108 gyorsító. A harmadik percben vált le a kapszula tetejéről a biztonsági mentő torony és a védő lepel, két perccel később pedig búcsúzott a központi hajtómű is, magára hagyva a legfelső fokozatot, melynek a kapszula földkörüli pályára való állítása volt a feladata.
A legfelső fokozat tökéletesen működött és kilenc perccel a kilövést követően - teljesítve feladatát - elvált a kapszulától, ami megkezdte energia generáló nappaneljeinek, illetve a navigációs és kommunikációs rendszer antennáinak kibontását. A Szojuz TMA-10 vasárnap még elvégez néhány manővert, hogy hétfőn, magyar idő szerint este kilenc órakor rendben összekapcsolódhasson az űrállomással, ahol az orosz kozmonauták megkezdik hat hónapon át tartó szolgálatukat, míg Simonyi április 20-án a 14. expedíció legénységével visszatér a Földre.