Ki gondolná, hogy az alkohol, a dohányzás, vagy a helytelen étrend káros hatásai mögött ugyanaz a parányi molekula állhat?

Pocsék érzés és legalább olyan kellemetlen látvány másnapos önmagunk, de mindez semmi ahhoz képest, ami a szervezetünkben végbe megy. Sokan a kiszáradás állapotának, vagy az ital minőségének tudják be nyúzottságukat, de ez csak egy viszonylag elhanyagolható része az igazságnak. Az utóbbi évek kutatásai egyre inkább egy bizonyos molekulának tulajdonítják a másnaposságot, az úgynevezett acetaldehidnek, amit májunk állít elő, miközben lebontja az alkoholban található etanolt.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel az acetaldehid távozásával a rosszullét is eltűnik, belső szerveink azonban nem ilyen szerencsések, rajtuk igen mély és visszafordíthatatlan nyomokat hagy ez a parányi molekula, melyről sokáig azt hitték, hogy az etanol semlegesítésének egy teljesen ártalmatlan szereplője. Ennek hatásait és előfordulásait vette górcső alá Lisa Melton a New Scientist legutóbbi számában.

Az igazság az 1980-as években kezdett kibontakozni, amikor a londoni King's College alkohol kutatója, Victor Preedy felfedezte, hogy az acetaldehid erős izomméreg, közel harmincszor toxikusabb, mint maga az etanol. Preedy elindította a lavinát és egyre több kutatás kezdett foglalkozni a molekulával. A folyamatos, bőséges alkoholbevitel által okozott súlyos károsodásokat a májban, az agyban, az izmokban, a vesékben, a szívben, sőt gyakorlatilag minden szervünkben, körülbelül 30 éven át tulajdonították az etanol hatásának, az eredmények azonban egyre inkább az acetaldehid irányába kezdtek mutatni. Az ital mellett a dohányfüst és számos étel is hozzájárul a molekulák felhalmozódásához a szervezetben.

Ezek összességében olyan mennyiséget jelentenének, melybe könnyen bele is halhatnánk, állítja Richard Dietrich a Colorado Egyetem Alkohol Kutató Központjának munkatársa, testünk azonban szerencsére rendelkezik egy detoxikáló enzimmel, ami pontosan erre a molekulára specializálódott. A test szinte minden szövete rendelkezik ezzel az enzimmel, az aldehid dehidrogenázzal (ALDH), ami az acetaldehidet ártalmatlan ecetes savvá alakítja, melyet végül az izmaink égetnek el. Az ember 19 ilyen enzimmel rendelkezik, közülük az ALDH2 játssza a főszerepet, különösen a májban. Elképesztő hatékonysággal dolgozik, az acetaldehid több mint 99 százalékát semlegesíti, csupán egy egészen parányi mennyiség jut be a véráramba. A gond azonban pontosan itt gyökerezik.

Egy átlagos máj óránként 7 gramm etanolt dolgoz fel, ami annyit jelent, hogy egy üveg bor etanol tartalmát 12 óra alatt távolítja el, ez idő alatt a szervezet folyamatosan ki van téve az acetaldehid hatásának, bár az időtartamról jelenleg még megoszlanak a vélemények.

Egy azonban biztos, a molekula súlyos károsodásokat okoz. Képes a fehérjék aminocsoportjaihoz kapcsolni, és ezáltal tartós vegyületeket, úgynevezett adduktokat létrehozni, melyek felborítják a fehérjék szerkezetét és működését. Az italozás során ezek az adduktok megjelennek a májban, az izmokban, a szívben, az agyban és a táplálékbeviteli csatornákban. A vázizomzat különösen rosszul viseli jelenlétüket, a megfigyelések szerint az elváltozások jóval a vegyület távozása után is folytatódtak. Az alkohol tehát - a közhiedelemmel ellentétben - korántsem a májra és az agyra méri a legnagyobb csapást, vonta le a következtetést Preedy, aki szerint az alkoholistáknál ötször gyakoribb az izomkárosodás, mint a májcirrózis.

A problémát tetőzendő, az immunrendszer betolakodóként kezeli ezeket az adduktokat és reakciója gyulladást gerjeszt a szervezetben, ami a sejtek roncsolódásához és tartós gyulladásokhoz vezethet. A kettős hatást az elmúlt időben számos betegséggel hozták kapcsolatba, köztük a szívinfarktussal, az Alzheimer-kórral és a rákkal is.

2005-ben állatkísérletekkel azt is megállapították, hogy az acetaldehid a fehérjék mintájára a DNS-t is roncsolja, mutációkhoz és kromoszómás rendellenességhez vezetve, így az acetaldehidet hamar rákkeltőnek minősítették az állatok esetében, miközben egyre gyűlnek a bizonyítékok, melyek alapján az emberekre nézve is karcinogénnek nyilváníthatják. A legjobb bizonyítékot erre azok az emberek, embercsoportok szolgáltatják, akik képtelenek a molekula feldolgozására. Ezzel a tulajdonsággal leginkább a távol-keleti népek rendelkeznek. A kínai, japán, koreai és tajvani eredetű emberek közel 50%-a rendelkezik az oly fontos ALDH2 gén legalább egy hibás másolatával, így ők szinte egyáltalán nem tudják lebontani az acetaldehidet. Esetükben alkoholfogyasztáskor az acetaldehid szint a normális ALDH2-vel rendelkező emberekéhez képest 6-20-szorosra ugrik, verejtékezéshez, gyorsuló szívveréshez és a vérerek tágulásához vezetve. A szenvedő félnél hamarosan szédülés, fejfájás, hányinger, majd hányás következik be.

A kockázat mértéke tehát nagyban függ az adott személy genetikai állományától, viszont az sem mindegy mit iszunk. Például a sherry gyártók, gondoljunk itt a calvadosra, a gyümölcsös aroma eléréséhez növelik italaik acetaldehid termelését, a calvados kiemelkedően gazdag ezekben a molekulákban. Egy rendszeres calvados fogyasztónak kétszer annyi esélye van a molekulával kapcsolatos betegségek kialakulására, mint borivó társainak.

Ha dohányzunk, vagy passzív dohányosok vagyunk, akkor még inkább ki vagyunk téve az acetaldehid hatásainak. A dohányfüst által keltett molekulák ugyanis már a nyálban oldódnak, ami jelentős probléma, itt ugyanis nincs semmilyen enzim, ami lebontaná azokat, mérgező hatásai tehát jóval tovább fennmaradnak a szájüregben, ugyanakkor a dohányfüst tucatnyi egyéb rákkeltő anyagot is tartalmaz. Az alkohol és a dohánytermékek keverése többszörözi a hatást, így míg a szájrák kialakulásának kockázata 7-10-szeres a dohányosok esetében a nem dohányosokkal szemben, addig az alkoholt a dohányfüsttel keverőknél ez 150-szeresre ugrik azokkal szemben, akik mindkét káros szokástól mentesek. A dohány mellett acetaldehidet tartalmaznak a járművek és a gyárak égéstermékei is, ezek hatásáról azonban nincsenek pontos adatok.

A szájban az acetaldehid termelődését az ott tanyázó baktériumok is elősegítik, egyeseknél ez normális biokémiájuk része, másoknál viszont egyéb hatások, például az etanol váltja ki a termelést, tehát a szájápolást sem szabad elhanyagolni, figyelmeztetnek a szakértők, akik több kísérlettel és vizsgálattal is alátámasztották már ezt a nézetüket.

És végül szóljunk az ételekről, hiszen, ahogy azt a bevezetőben is említettük, ezek sem nélkülözik az acetaldehideket, melyek az évszázadok óta alkalmazott erjesztésnek köszönhetően jelennek meg a savanyúságoktól kezdve, a joghurtokon át a sajtokig bezáróan számtalan élelmiszerünkben, míg természetes alkotóelemei az érett gyümölcsöknek és a kávénak.

Az élelmiszergyártók gyakorta növelik termékeik acetaldehid szintjét, hogy még ízletesebbé tegyenek egy-egy ételt, a joghurtgyártók külön kutatásokat folytatnak olyan új baktériumok után, melyek elősegítik a szóban forgó molekula termelődését. A rendelkezésre álló bizonyítékok fényében nem csoda, hogy számos laboratórium dolgozik a molekula hatástalanításának módszerein, melyek eredményeivel várhatóan hamarosan találkozhatunk majd, speciális rágógumik, szájvizek formájában, miközben a szakértők javasolják a prebiotikus vagy probiotikus termékek használatát is, melyek szintén eredményesnek tűnnek a molekulák kisöprésében.

A felfedezések nem fogják azonban pótolni azt, amit egy egészséges életmóddal érhetünk el, figyelmeztetnek, így a legbiztosabb a fokozott szájápolás és a dohányfüstmentes élet, és persze nem árt az alkohollal is csínján bánni.