"Dioxinnal mérgezték meg Viktor Juscsenko ukrán ellenzéki elnökjelöltet - jelentette be szombaton Bécsben a Rudolfinerhaus klinika főorvosa. Korábban Juscsenko osztrák kezelőorvosai azt mondták, hogy nem biztosak a mérgezésben" - olvasható az [origo] portálon.

Ha visszaemlékszünk, nem most hallunk először a dioxinról, hiszen korábban szóltak már híradások hulladékégetőkből, gyárakból felszabaduló dioxinról, vagy dioxinnal szennyezett élelmiszerekről. Ismerkedjünk meg részletesebben ezzel a mesterségesen előállított méreggel.

A dioxin teljes neve: tetraklór-dibenzo-p-dioxin (TCDD). Ez a vegyület a természetben nem fordul elő, az emberi, ipari tevékenység melléktermékeként jelent meg először a 20. század közepén. Ez a molekula a legveszélyesebb ismert ipari melléktermékként keletkező méreg, mivel minden élő szervezetet rongál, méghozzá lassú, alattomos módon. Támadja az immunrendszert, rákkeltő, génkárosító hatású, mutációkat hoz létre, amely torzszülöttek világrahozatalát eredményezheti. További veszélye, hogy a szervezetbe bekerülve, a szervezet a méreg lebontása érdekében olyan enzimtermelő folyamatokat indít be, amely a méreg lebontása mellett az élethez elengedhetetlenül fontos is lebont.

A dioxin alattomos méreg, egyéb anyagok halálos adagjai másodpercek-percek-órák alatt ölnek, a TCDD fenti menynyiségei csak hetek-hónapok alatt. A halál közvetlen okát nem is ismerjük: a megmérgezett állatok nem esznek, lefogynak, elsorvadnak, de a mérgezést akkor sem élik túl, ha mesterséges táplálással fenntartják a súlyukat.

A dioxin keletkezése a legkülönfélébb gyárakhoz vezethető vissza. A szemétégetők, a rovarölők gyártói és a PVC-gyártás képezi a méreg legjelentősebb forrásait. Általánosságban azonban elmondható, hogy minden dioxinszármazékkal dolgozó eljárás magában hordozza a halálos TCDD felszabadulásának veszélyét.

A dioxin egyik legnagyobb veszélye, hogy nem szükséges valakit megmérgezni (ahogy az ukrán politikust), ahhoz, hogy a szervezetébe bekerüljön. A méreg egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nem tud az élő szervezetből kiürülni, akkumulálódik, így előfordulhat, hogy a táplálékláncon keresztül az ember is elfogyasztja.

Napjainkban sajnos előfordul, hogy a gyárak dioxint tartalmazó melléktermékeket juttatnak a környezetbe. A tápláléklánc legalsóbb szintjén élő szervezetekbe kerül, amely továbbjut a táplálékláncban magasabb szinten lévő egyedekbe, végül a csúcsragadozóba, az emberbe. Minden elő szervezetben felhalmozódik, és végül a tápláléklánc egyre magasabb szintjén lévő egyedek egyre nagyobb adagban kapják a dioxint, ami tovább halmozódik a saját szervezetükben. Kutatások bizonyítják, hogy az ember a legnagyobb mennyiségű dioxinhoz (90%-ban) a táplálkozás útján jut hozzá, a maradékot (10%) a levegőből szívja be por formájában.

A vegyület kizárólag zsírban oldódik, így tökéletesen bele tud ivódni az állati, majd azok elfogyasztása után az emberi zsírszövetekbe. Ezután megindul a leépülés, melynek kezdeti tünetei a fáradékonyság, az idegrendszeri panaszok, testsúlynövekedés, májkárosodás, bőrelváltozások, gyomornyálkahártya-károsodás, csecsemőmirigy-sorvadás, immunrendszer-károsodás, majd a szarkóma és bizonyos tumorfajták, de amíg ezek megjelennek, akár 15 év is eltelhet.

A dioxin felismerését nehezíti, hogy csak speciális, igen drágán beszerezhető műszerrel mérhetők. Jelenleg Magyarországon nem végeznek az élelmiszeriparban dioxin-ellenőrzést, mivel nem állnak rendelkezésre a szükséges eszközök. A mérés ráadásul rendkívül hosszadalmas és bonyolult, a mintavételezéstől az eredményig akár 30 nap is eltelhet.

Néhány nagyobb dioxin-kibocsátás a világban:

- Először vietnámi háborúban, a 60-as években használtak ipari mennyiségű dioxint a dzsungel lombtalanítására.

- Magyarországon a garéi hulladéktárolóban a 70-es években jelentős mennyiségű dioxin szabadult fel Klorinol-gyártással kapcsolatos hulladékokból.

- Grönlandon 1986-ban dioxinnal szennyezett halakat fogtak.

- Németországban 1990-ben marha-, borjú- és csirkehúsban találtak dioxint.

- Oroszország 1991-ben cellulózgyártás melléktermékeként szabadult fel jelentős mennyiség.

- Az USA-ban, Texas államban 1997-ben tojásban és csirkehúsban találtak dioxint.

- Belgiumban 1999-ben találtak dioxint csirkében, tojásban és különböző állati eredetű zsírokban.

- 2001. szeptember 11. A WTC ikertornyainak összeomlásával jelentős mennyiségű aszbeszt és dioxin került a levegőbe.

A dioxinról bővebben... A dioxinok, poliklórozott dibenzo-p-dioxinok, PCDD-k: amelyekben a hidrogénatomokat egy-nyolc klóratom helyettesíti. A vegyületcsoportnak hetvenöt különféle izomérje van, közülük huszonkettőben négy klóratom található. Ezek közül a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-p-dioxin a legnevezetesebb mint igen erős méreg. A mindennapi életben ezt nevezzük dioxinnak (egyesszámban). A TCDD vízben rosszul, lipoidokban igen jól oldódik. Nem illékony, olvadáspontja 305 Celsius-fok. A természetben gyakorlatilag nem fordul elő, aromás klórozott vegyületek szintézisekor gyakran melléktermékként, a klórtartalmú szénvegyületek nem kellően magas hőfokon történő égetésekor keletkezik. A természetes tüzek hőfokán nem bomlanak le. A növényekben és állatokban nem keletkeznek szén-klór kötést tartalmazó vegyületek - ilyen típusú vegyületeket (például: klór-tetraciklint, kloramfenikolt, aszkofuranont, stb.) csak bizonyos gombák tudnak termelni. A klórtartalmú szénvegyületeket lebontani is elsősorban csak bizonyos gombafajok képesek. Az állati szervezet, s gyakorlatilag az egész élővilág ezeket a vegyületeket idegeneknek tekinti, (xenobiotikumok, xenosz=idegen). Egyesek megkérdőjelezik, hogy egyáltalán szerves vegyületnek tekinthetők-e.