Hunter
Buborékokkal támadnák a rákos daganatokat
A gázbuborékok elméletileg blokkolni tudnák a daganatok oxigén ellátását, sőt még gyógyszerek szállítására is alkalmassá lehetne tenni őket.
Igen sokfelé találkozhatunk a buborékokkal, rendkívül széles a felhasználási körük. Amennyiben a Michigan Egyetem kutatóinak sikerül a gyakorlatba is átültetniük projektjüket, hamarosan a rák elleni küzdelemben is bemutatkozhatnak.
A tumorok vérellátásának akadályozását embolizációnak nevezik. Ezen a területen kamatoztathatnák leginkább a gázbuborékokat, melyek kialakulási helye pontosan kontrollálható lenne. Így a környező szövetek vérellátása csak egészen minimális mértékben csökkenne, szemben a jelenlegi technikákkal, vélekedik az egyetem biogyógyászati karának professzora, Joseph Bull, aki az orvosi kar radiológiai tanszékével közösen jelenleg az elpárologtatási és szállítási kérdéseket tanulmányozza. Ezek nélkülözhetetlenek a klinikai tesztek megindításához.
A hagyományos technikák esetében az orvosok szilárd anyagokkal blokkolják a véráramlást, mint például egy vérrög, vagy különböző zselés anyagok. Ezek fő hátulütője, hogy nem lehet velük kizárólag a daganatot elszigetelni, az esetek döntő többségében a környező egészséges szövetek is sérülnek, mindemellett komoly műtéti beavatkozásokra van szükség, az anyagokat ugyanis egy katéterrel juttatják el a kívánt helyre.
Ezzel szemben a gázbuborékok rendkívül pontos továbbítást ígérnek, mivel egy fókuszált ultrahanggal kialakulásuk kívülről szabályozható és irányítható. A Bull által elképzelt technika gyakorlatilag két lépésből tevődik össze. Az elsőben felhevített perfluorokarbon folyadékkal teli kapszulákat juttatnak a véráramba intravénás befecskendezéssel. A kapszulák elég parányiak ahhoz, hogy ne akadjanak fel az erekben.
A cseppek hagyományos ultrahanggal nyomon követhetők, majd amikor elérték célpontjukat, egy nagyobb intenzitású ultrahang alkalmazásával szétrepesztik a kapszulát. A kiszabaduló perfluorokarbon természeténél fogva elkezd tágulni és gázbuborékká fejlődik, méretét tekintve nagyjából a befecskendezett kapszula 125-szörösére.
A buborék könnyedén változtatja alakját, kitöltve a rendelkezésére álló helyet. A kutatók számításai szerint két-három ilyen buborék már bőven elég ahhoz, hogy légmentesen lezárja a tumorhoz vezető utat a vér elől, ami végzetes a daganat számára.
A technika rendkívül hatásos lehet több ráktípus kezelésénél is, ilyenek a vese- és a májrák, utóbbi esetében a cirózis miatt rendkívül bonyolult a tumor eltávolítása. A májrák évente több mint egymillió halálos áldozatot követel.
Igen sokfelé találkozhatunk a buborékokkal, rendkívül széles a felhasználási körük. Amennyiben a Michigan Egyetem kutatóinak sikerül a gyakorlatba is átültetniük projektjüket, hamarosan a rák elleni küzdelemben is bemutatkozhatnak.
A tumorok vérellátásának akadályozását embolizációnak nevezik. Ezen a területen kamatoztathatnák leginkább a gázbuborékokat, melyek kialakulási helye pontosan kontrollálható lenne. Így a környező szövetek vérellátása csak egészen minimális mértékben csökkenne, szemben a jelenlegi technikákkal, vélekedik az egyetem biogyógyászati karának professzora, Joseph Bull, aki az orvosi kar radiológiai tanszékével közösen jelenleg az elpárologtatási és szállítási kérdéseket tanulmányozza. Ezek nélkülözhetetlenek a klinikai tesztek megindításához.A hagyományos technikák esetében az orvosok szilárd anyagokkal blokkolják a véráramlást, mint például egy vérrög, vagy különböző zselés anyagok. Ezek fő hátulütője, hogy nem lehet velük kizárólag a daganatot elszigetelni, az esetek döntő többségében a környező egészséges szövetek is sérülnek, mindemellett komoly műtéti beavatkozásokra van szükség, az anyagokat ugyanis egy katéterrel juttatják el a kívánt helyre.
Ezzel szemben a gázbuborékok rendkívül pontos továbbítást ígérnek, mivel egy fókuszált ultrahanggal kialakulásuk kívülről szabályozható és irányítható. A Bull által elképzelt technika gyakorlatilag két lépésből tevődik össze. Az elsőben felhevített perfluorokarbon folyadékkal teli kapszulákat juttatnak a véráramba intravénás befecskendezéssel. A kapszulák elég parányiak ahhoz, hogy ne akadjanak fel az erekben.A cseppek hagyományos ultrahanggal nyomon követhetők, majd amikor elérték célpontjukat, egy nagyobb intenzitású ultrahang alkalmazásával szétrepesztik a kapszulát. A kiszabaduló perfluorokarbon természeténél fogva elkezd tágulni és gázbuborékká fejlődik, méretét tekintve nagyjából a befecskendezett kapszula 125-szörösére.
A buborék könnyedén változtatja alakját, kitöltve a rendelkezésére álló helyet. A kutatók számításai szerint két-három ilyen buborék már bőven elég ahhoz, hogy légmentesen lezárja a tumorhoz vezető utat a vér elől, ami végzetes a daganat számára.
A technika rendkívül hatásos lehet több ráktípus kezelésénél is, ilyenek a vese- és a májrák, utóbbi esetében a cirózis miatt rendkívül bonyolult a tumor eltávolítása. A májrák évente több mint egymillió halálos áldozatot követel.