Hunter
Újabb vita a marsi életről
Egy Marsról származó meteoritban talált, szénben gazdag anyag újabb lökést adhat azoknak az elméleteknek, mely szerint a vörös bolygón egykor létezett élet.
Az adatok az 1911-ben Egyiptomban talált, földetérés közben darabokra tört Nakhla meteorit egyik töredékének vizsgálataiból származnak, amit a londoni Természettörténeti Múzeum bocsátott a NASA és a brit Open University rendelkezésére. A Földön minden életfolyamat szénalapú, éppen ezért elsődlegesen azt kell bizonyítani a földönkívüli anyagról, hogy a benne talált "szénhez köthető anyag" nem földi szennyeződés. A kutatócsapatnak azok a tudósok is tagjai, akik 1998-ban egy másik Mars-kőzetben, az ALH84001-ben mikrobai életre utaló jelekre bukkantak.
A Nakhla darabjának felnyitásával a kutatók elé tárult a kőzet belső szerkezete, amit szénvegyületek egy komplex keverékével teli csatornák és pórusok tarkítottak. A csatornákban levő anyag az óceánok mélyén talált vulkanikus üvegbe martakhoz hasonlatos. Mikroszkóp alatt ezek többnyire egy sötét, ágas-bogas, úgynevezett dendrites anyagot alkotnak. Az Open University tudósa, a balszerencsés Beagle 2 Mars-szondája kapcsán elhíresült Colin Pillinger professzor és Kathie Thomas-Keprta, a NASA Johnson Űrközpontjának kutatója szerint kizárt, hogy a szenes anyag kívülről, a földi közegből került volna a meteorit belsejébe.
A Nakhla begyűjtése a földetérést követően azonnal megtörtént, ellentétben az ALH24001-el, ami 16 000 évet töltött az Antarktiszon. Pillinger professzor és munkatársai, akik közvetlen izotópos elemzéseket végeznek a mintákon, maguk is elismerik, hogy létrejöhet földi szennyeződés a meteorit szeletkék elemzésre való előkészítésekor, azonban az ehhez használt epoxy szén-nitrogén aránya merőben más, mint a kőzet ereiben talált szenes anyagé.
A Nakhla kívülről és belülről. A nagyításon a dendrites anyag látható
Ugyanakkor a geológiai tudományok szakértői azzal érvelnek, hogy a meteoritban talált szén nem feltétlenül biológiai eredetű, hozzátéve, hogy a mikroszkópos vizsgálatokkal messze nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni az eredetet illetően. A Nakhla meteoritban fellelt szén izotópjainak egy korábbi vizsgálata olyan összetevőre bukkant, melynek több mint háromnegyed része nélkülözi a szén-14-et, amit minden földi életforma tartalmaz, ezért erről az összetevőről azt feltételezték, hogy egy Marsról származó szén.
Ha valóban a Marson került a kőzetbe, akkor sem feltétlenül ott alakult ki, elképzelhető, hogy a kőzetdarabot kiszakító másik űrkőzetből származik, arról nem is szólva, hogy ezek a darabkák évmilliókon át sodródnak a világűrben, mielőtt egy-egy lepottyanna a Földre. Pillingerék elsősorban arra a hasonlóságra építik elméletüket, ami a meteoritban talált anyag és bolygónk óceánjainak fenekén fellelhető vulkanikus üvegekben észlelt mikrobai tevékenység között látható.
Az adatok az 1911-ben Egyiptomban talált, földetérés közben darabokra tört Nakhla meteorit egyik töredékének vizsgálataiból származnak, amit a londoni Természettörténeti Múzeum bocsátott a NASA és a brit Open University rendelkezésére. A Földön minden életfolyamat szénalapú, éppen ezért elsődlegesen azt kell bizonyítani a földönkívüli anyagról, hogy a benne talált "szénhez köthető anyag" nem földi szennyeződés. A kutatócsapatnak azok a tudósok is tagjai, akik 1998-ban egy másik Mars-kőzetben, az ALH84001-ben mikrobai életre utaló jelekre bukkantak.
A Nakhla darabjának felnyitásával a kutatók elé tárult a kőzet belső szerkezete, amit szénvegyületek egy komplex keverékével teli csatornák és pórusok tarkítottak. A csatornákban levő anyag az óceánok mélyén talált vulkanikus üvegbe martakhoz hasonlatos. Mikroszkóp alatt ezek többnyire egy sötét, ágas-bogas, úgynevezett dendrites anyagot alkotnak. Az Open University tudósa, a balszerencsés Beagle 2 Mars-szondája kapcsán elhíresült Colin Pillinger professzor és Kathie Thomas-Keprta, a NASA Johnson Űrközpontjának kutatója szerint kizárt, hogy a szenes anyag kívülről, a földi közegből került volna a meteorit belsejébe.
A Nakhla begyűjtése a földetérést követően azonnal megtörtént, ellentétben az ALH24001-el, ami 16 000 évet töltött az Antarktiszon. Pillinger professzor és munkatársai, akik közvetlen izotópos elemzéseket végeznek a mintákon, maguk is elismerik, hogy létrejöhet földi szennyeződés a meteorit szeletkék elemzésre való előkészítésekor, azonban az ehhez használt epoxy szén-nitrogén aránya merőben más, mint a kőzet ereiben talált szenes anyagé.
A Nakhla kívülről és belülről. A nagyításon a dendrites anyag látható
Ugyanakkor a geológiai tudományok szakértői azzal érvelnek, hogy a meteoritban talált szén nem feltétlenül biológiai eredetű, hozzátéve, hogy a mikroszkópos vizsgálatokkal messze nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni az eredetet illetően. A Nakhla meteoritban fellelt szén izotópjainak egy korábbi vizsgálata olyan összetevőre bukkant, melynek több mint háromnegyed része nélkülözi a szén-14-et, amit minden földi életforma tartalmaz, ezért erről az összetevőről azt feltételezték, hogy egy Marsról származó szén.
Ha valóban a Marson került a kőzetbe, akkor sem feltétlenül ott alakult ki, elképzelhető, hogy a kőzetdarabot kiszakító másik űrkőzetből származik, arról nem is szólva, hogy ezek a darabkák évmilliókon át sodródnak a világűrben, mielőtt egy-egy lepottyanna a Földre. Pillingerék elsősorban arra a hasonlóságra építik elméletüket, ami a meteoritban talált anyag és bolygónk óceánjainak fenekén fellelhető vulkanikus üvegekben észlelt mikrobai tevékenység között látható.
vagy nem???