Hunter
A Mars egy kicsit másként
A Mars Express legújabb adatai jelentősen kibővítik az égitestről szerzett tudásunkat és átírnak számos eddigi elméletet. A Mars kutatás történetében először tekintettek be a bolygó felszín alatti világába, valamint minden eddiginél részletesebben vizsgálhatták vízzel kapcsolatos folyamatait.
Az ESA Mars Express MARSIS radarjának első adatai szerint a bolygó betemetett becsapódási krátereket és vastag vízjégréteget rejt a mélyében. A MARSIS csapat a radar által kibocsátott rádióhullámok visszaverődéseit tanulmányozta, melyek egy közel 250 kilométer átmérőjű kör alakú szerkezetet sejtetnek a Chryse Plantia északi síkságai alatt. A tudósok értelmezése szerint egy becsapódásból eredő medencéről van szó, ami feltehetően vastag, vízjégben gazdag anyagot tartalmaz. Ezen felül a radar által kibocsátott rádióhullámok több parabolikus ívet is feltártak, melyek egy vagy több hasonló medence peremét jelölhetik, ami a felszín kialakulásának és fejlődésének időrendjéről alkotott elméleteket rendítheti meg.
A MARSIS megvizsgálta a Mars északi sarkát körülvevő réteges üledékeket is a keleti hosszúság 10. és 40. foka között. A visszaverődött jelek elemzése szerint nagy a valószínűsége, hogy egy szinte teljesen tiszta, legalább 1 kilométer vastag vízjégréteg borít egy mélyben fekvő bazaltos regolit réteget. Ez a felfedezés kizárhatja az olvadási zónáról alkotott feltevéseket. A MARSIS csapatnak még nem sikerült bizonyítékot találnia egyik fő célkitűzése, a felszín alatti folyékony víz létezésére, de a keresés még csak most kezdődött, hangsúlyozta a csapat vezetője, Giovanni Picardi.
A régmúltban azonban tekintélyes folyékony vízmennyiségnek kellett folyamatosan jelen lennie a Marson, tanúsítja a szonda fedélzetén dolgozó OMEGA. A korábbi megfigyelések már megállapították, hogy a bolygó felszíni jegyein jól látható a víz munkája, ami csatornarendszereket alakított ki és kiterjedt víz általi erózió is észlelhető. Mindezek ellenére eddig nem lehetett leszögezni, hogy a folyékony víz valaha is tartósan jelen lett volna a felszínen. A felszín ásványtanát elemző műszer adatai azonban bizonyos ásványokon keresztül egyértelművé teszik a nagy mennyiségű folyékony víz hosszan tartó jelenlétét. Ezek az úgynevezett hidratált ásványok, mivel kristály szerkezetükben vizet tartalmaznak, egyértelmű ásványi feljegyzésként szolgálva a Mars vízzel kapcsolatos folyamatairól.
Az OMEGA 18 hónapnyi megfigyelése során szinte a teljes bolygófelszínt feltérképezte és két különböző hidratált ásványi csoportot különböztetett meg a felszín elszigetelt, ám igen nagy területein. Mindkét ásvány a kőzetek kémiai átalakulásának az eredménye, bár a folyamatok igen eltérők és különböző környezeti körülményekre, valamint időszakokra utalnak a bolygó történelmében.
A Candor Chasma, vörös jelekkel a hidratált magnézium szulfátokban gazdag területek
Az egyik ásványcsoport a filloszilikátok, mint például az agyag vulkanikus eredetű ásványok vízzel hosszan tartó kapcsolatából alakultak ki, melyeket főként az Arabia Terra, a Terra Meridiani, Syrtis Major, Nili Fossae és a Mawrth Vallis területeken észlelt az OMEGA. Ezek az ásványok a tudósok szerint a Mars egészen korai időszakában alakulhattak ki, amiket később lávafolyamok temettek be és az erózió, valamint meteor becsapódások hoztak újra felszínre. Az adatok szerint ekkora mennyiségű agyag létrehozásához rendkívül kiterjedt hidrológia rendszernek kellett lenni a bolygón, amihez vagy kellőképpen meleg éghajlat, vagy egy vékony, szintén megfelelő hőmérsékletű kéreg társult.
Kék jelöléssel láthatók a Mawrth Vallis vízben gazdag ásványainak eloszlása, egy réges régi kort idézve
A másik csoport a hidratált szulfátok, melyek a filloszilikátokkal ellentétben a sós víz üledékeként jöttek létre - a legtöbb szulfát savas körülmények között jön létre. Ezekre a Valles Marineris, a Terra Meridiani területein, és az északi jégsapka sötét dűnéi között bukkant rá a szonda. A szulfátok már egy másik, az agyagásványok kialakulása utáni időszakban jöttek létre még a bolygó történelmének egészen korai szakaszában. A két időszakot egy globális éghajlatváltozás választotta el egymástól. Ami az adatokból leszögezhető, a Mars legalább 3,5 milliárd éve nem rendelkezik semmilyen nagyobb folyékony felszíni vízmennyiséggel, legyen az tó vagy tenger.
http://www.esa.int/SPECIALS/Results_from_Mars_Express_and_Huygens/SEM7ZTULWFE_0.html
http://www.esa.int/SPECIALS/Results_from_Mars_Express_and_Huygens/SEMA1UULWFE_0.html
Az ESA Mars Express MARSIS radarjának első adatai szerint a bolygó betemetett becsapódási krátereket és vastag vízjégréteget rejt a mélyében. A MARSIS csapat a radar által kibocsátott rádióhullámok visszaverődéseit tanulmányozta, melyek egy közel 250 kilométer átmérőjű kör alakú szerkezetet sejtetnek a Chryse Plantia északi síkságai alatt. A tudósok értelmezése szerint egy becsapódásból eredő medencéről van szó, ami feltehetően vastag, vízjégben gazdag anyagot tartalmaz. Ezen felül a radar által kibocsátott rádióhullámok több parabolikus ívet is feltártak, melyek egy vagy több hasonló medence peremét jelölhetik, ami a felszín kialakulásának és fejlődésének időrendjéről alkotott elméleteket rendítheti meg.
A MARSIS megvizsgálta a Mars északi sarkát körülvevő réteges üledékeket is a keleti hosszúság 10. és 40. foka között. A visszaverődött jelek elemzése szerint nagy a valószínűsége, hogy egy szinte teljesen tiszta, legalább 1 kilométer vastag vízjégréteg borít egy mélyben fekvő bazaltos regolit réteget. Ez a felfedezés kizárhatja az olvadási zónáról alkotott feltevéseket. A MARSIS csapatnak még nem sikerült bizonyítékot találnia egyik fő célkitűzése, a felszín alatti folyékony víz létezésére, de a keresés még csak most kezdődött, hangsúlyozta a csapat vezetője, Giovanni Picardi. A régmúltban azonban tekintélyes folyékony vízmennyiségnek kellett folyamatosan jelen lennie a Marson, tanúsítja a szonda fedélzetén dolgozó OMEGA. A korábbi megfigyelések már megállapították, hogy a bolygó felszíni jegyein jól látható a víz munkája, ami csatornarendszereket alakított ki és kiterjedt víz általi erózió is észlelhető. Mindezek ellenére eddig nem lehetett leszögezni, hogy a folyékony víz valaha is tartósan jelen lett volna a felszínen. A felszín ásványtanát elemző műszer adatai azonban bizonyos ásványokon keresztül egyértelművé teszik a nagy mennyiségű folyékony víz hosszan tartó jelenlétét. Ezek az úgynevezett hidratált ásványok, mivel kristály szerkezetükben vizet tartalmaznak, egyértelmű ásványi feljegyzésként szolgálva a Mars vízzel kapcsolatos folyamatairól.
Az OMEGA 18 hónapnyi megfigyelése során szinte a teljes bolygófelszínt feltérképezte és két különböző hidratált ásványi csoportot különböztetett meg a felszín elszigetelt, ám igen nagy területein. Mindkét ásvány a kőzetek kémiai átalakulásának az eredménye, bár a folyamatok igen eltérők és különböző környezeti körülményekre, valamint időszakokra utalnak a bolygó történelmében.
A Candor Chasma, vörös jelekkel a hidratált magnézium szulfátokban gazdag területek
Az egyik ásványcsoport a filloszilikátok, mint például az agyag vulkanikus eredetű ásványok vízzel hosszan tartó kapcsolatából alakultak ki, melyeket főként az Arabia Terra, a Terra Meridiani, Syrtis Major, Nili Fossae és a Mawrth Vallis területeken észlelt az OMEGA. Ezek az ásványok a tudósok szerint a Mars egészen korai időszakában alakulhattak ki, amiket később lávafolyamok temettek be és az erózió, valamint meteor becsapódások hoztak újra felszínre. Az adatok szerint ekkora mennyiségű agyag létrehozásához rendkívül kiterjedt hidrológia rendszernek kellett lenni a bolygón, amihez vagy kellőképpen meleg éghajlat, vagy egy vékony, szintén megfelelő hőmérsékletű kéreg társult.
Kék jelöléssel láthatók a Mawrth Vallis vízben gazdag ásványainak eloszlása, egy réges régi kort idézve
A másik csoport a hidratált szulfátok, melyek a filloszilikátokkal ellentétben a sós víz üledékeként jöttek létre - a legtöbb szulfát savas körülmények között jön létre. Ezekre a Valles Marineris, a Terra Meridiani területein, és az északi jégsapka sötét dűnéi között bukkant rá a szonda. A szulfátok már egy másik, az agyagásványok kialakulása utáni időszakban jöttek létre még a bolygó történelmének egészen korai szakaszában. A két időszakot egy globális éghajlatváltozás választotta el egymástól. Ami az adatokból leszögezhető, a Mars legalább 3,5 milliárd éve nem rendelkezik semmilyen nagyobb folyékony felszíni vízmennyiséggel, legyen az tó vagy tenger.
http://www.esa.int/SPECIALS/Results_from_Mars_Express_and_Huygens/SEM7ZTULWFE_0.html
http://www.esa.int/SPECIALS/Results_from_Mars_Express_and_Huygens/SEMA1UULWFE_0.html