Hunter
Cáfolják a vizes Marsról szóló elméletet
Két kutatócsoport vizsgálata is ellentmond annak a nézetnek, mely szerint egykor a Marson hatalmas víztömegek voltak.
A Colorado Egyetem új tanulmánya szerint a Mars Exploration Rovers (MER) küldetés 2004-ben megvizsgált kőzetein látható kémiai jegyek nem bizonyítják azt a nézetet, mely szerint a Mars felszínét kiterjedt, hosszú időn át jelenlévő víztömegek borították volna. Az Opportunity marsjáró felfedezését ehelyett egy kéntartalmú gőzpára reakciójának tulajdonítják, ami a vulkáni hamurétegen keresztül jutott a felszínre.
Az egyetem asztrobiológiai központjának munkatársai szerint a tavaly alaposan megvizsgált, a víz jegyeit hordozó területként azonosított Meridiani Planum geológiailag sokkal inkább Hawaii vagy Olaszország vulkanikus területeire hasonlít, ami jóval kedvezőtlenebb a biológiai tevékenységek számára, mint a korábban vázolt eshetőségek. A kutatók konkrétan a Nápolyhoz közeli Solfatara-kráterhez hasonlították a terület földtanát, amit gőzöket kibocsátó hasadékok tarkítanak.
Számos tudományos elemzés látott napvilágot 2004 decemberében a MER csapattól, melyek az Opportunity által összegyűjtött adatokon alapultak. Ezekben a kutatók többször is leszögezték, hogy a Meridianin egykor valószínűleg hatalmas tenger, vagy legalább tó lehetett, ami az évmilliók során lassan eltűnt a bolygó felszínéről. A kutatók elmélete szerint a felszíni és a felszín alatti vizek párolgása jelentős kémiai üledéket - elsősorban szulfátsókat - hagyott maga mögött, melyeket egy, az életnek is jó eséllyel otthont adó vizes környezetként értelmeztek.
Azonban, ha a szulfát egy elpárolgó tenger üledékének eredménye lett volna, ahogy azt a korábbi elméletekben megfogalmazták, akkor az ott maradt kőzeteknek nagy mennyiségű pozitív töltéssel rendelkező atomot, azaz kationokat kellene tartalmazniuk. Ezek olyan ásványok egykori jelenlétét támasztanák alá, mint a vas, a kalcium és a magnézium, erre azonban már semmilyen jel nem utal, magyarázta Thomas McCollom, aki a Nature december 22-i számában publikálta a MER vezetőjének, Steven Squyresenk és csapatának eredményeit cáfoló tanulmányt.
Munkatársával, Brian Hynekkel úgy vélik, hogy az Opportunity által vizsgált kőzeteket hatalmas vulkáni hamufolyamok rakták le, melyeket időről időre kén-dioxidban gazdag gőzpára áztatott. A kén-dioxid és a víz, ami meteorok becsapódásából keletkezett, együtt kénsavat alkot, ami a kőzettel reakcióba lépve megváltoztatja azt, pontosan úgy, ahogy a jelenlegi kémiai összetétele tükrözi.
Az új elmélethez nem kellenek hosszú ideig a felszínen álló hatalmas víztömegek, a folyamat pedig magas hőmérsékleten, 90 Celsius-fokon ment végbe, magyarázta McCollom, hozzátéve, hogy következtetéseikkel minden egybevágni látszik a vizsgált területen. Elméletükben tehát a víz csupán a végbemenő kémiai folyamatok elősegítésére szolgált, ami valószínűleg évszázadok helyett csupán néhány hónapot vett igénybe.
Az Európai Űrhivatal Mars Express űrszondája hasonló vegytant állapított meg a Meridiani területet övező rétegezett üledékekben, mint amit az Opportunity a leszállóhelye közelében megvizsgált réteges kőzetben talált, ez arra utal, hogy az egész területet vulkanikus tevékenység jellemezte. Ugyanezekre a következtetésekre jutott Paul Knauth, az Arizonai Állami Egyetem geológusa, aki szerint a MER csapat nem jól értelmezte az Opportunity adatait. Kutatótársával, Donald Burthszel hiányolják a víz munkáját jelző csatornákat, deltákat és több más olyan jellemzőt, ami egy tenger, vagy nagyobb víztömeg partszakaszára utalna a Meridianin.
Térjünk azonban vissza még egyszer a földi Solfatara kráterre, mely a legnagyobb hasonlatosságot mutatja a Meridiani vulkanikus rétegeivel. A kráter több mikroba otthonául szolgál, melyek pontosan kénnel táplálkoznak, tehát elvileg a Mars is rendelkezik egy ilyen életforma kialakításához szükséges hozzávalókkal. A kutatók szerint ez alapján jó esély van a marsi életre, ami valószínűleg a felszín alatt lakozik. Hynek szerint egykor a Meridianin is megvolt minden összetevő, most azonban nem sok esélyt ad a területnek, szerinte nem ez a legalkalmasabb hely a marsi élet kutatására.
A Colorado Egyetem új tanulmánya szerint a Mars Exploration Rovers (MER) küldetés 2004-ben megvizsgált kőzetein látható kémiai jegyek nem bizonyítják azt a nézetet, mely szerint a Mars felszínét kiterjedt, hosszú időn át jelenlévő víztömegek borították volna. Az Opportunity marsjáró felfedezését ehelyett egy kéntartalmú gőzpára reakciójának tulajdonítják, ami a vulkáni hamurétegen keresztül jutott a felszínre.
Az egyetem asztrobiológiai központjának munkatársai szerint a tavaly alaposan megvizsgált, a víz jegyeit hordozó területként azonosított Meridiani Planum geológiailag sokkal inkább Hawaii vagy Olaszország vulkanikus területeire hasonlít, ami jóval kedvezőtlenebb a biológiai tevékenységek számára, mint a korábban vázolt eshetőségek. A kutatók konkrétan a Nápolyhoz közeli Solfatara-kráterhez hasonlították a terület földtanát, amit gőzöket kibocsátó hasadékok tarkítanak.
Számos tudományos elemzés látott napvilágot 2004 decemberében a MER csapattól, melyek az Opportunity által összegyűjtött adatokon alapultak. Ezekben a kutatók többször is leszögezték, hogy a Meridianin egykor valószínűleg hatalmas tenger, vagy legalább tó lehetett, ami az évmilliók során lassan eltűnt a bolygó felszínéről. A kutatók elmélete szerint a felszíni és a felszín alatti vizek párolgása jelentős kémiai üledéket - elsősorban szulfátsókat - hagyott maga mögött, melyeket egy, az életnek is jó eséllyel otthont adó vizes környezetként értelmeztek.
Azonban, ha a szulfát egy elpárolgó tenger üledékének eredménye lett volna, ahogy azt a korábbi elméletekben megfogalmazták, akkor az ott maradt kőzeteknek nagy mennyiségű pozitív töltéssel rendelkező atomot, azaz kationokat kellene tartalmazniuk. Ezek olyan ásványok egykori jelenlétét támasztanák alá, mint a vas, a kalcium és a magnézium, erre azonban már semmilyen jel nem utal, magyarázta Thomas McCollom, aki a Nature december 22-i számában publikálta a MER vezetőjének, Steven Squyresenk és csapatának eredményeit cáfoló tanulmányt.
Munkatársával, Brian Hynekkel úgy vélik, hogy az Opportunity által vizsgált kőzeteket hatalmas vulkáni hamufolyamok rakták le, melyeket időről időre kén-dioxidban gazdag gőzpára áztatott. A kén-dioxid és a víz, ami meteorok becsapódásából keletkezett, együtt kénsavat alkot, ami a kőzettel reakcióba lépve megváltoztatja azt, pontosan úgy, ahogy a jelenlegi kémiai összetétele tükrözi.Az új elmélethez nem kellenek hosszú ideig a felszínen álló hatalmas víztömegek, a folyamat pedig magas hőmérsékleten, 90 Celsius-fokon ment végbe, magyarázta McCollom, hozzátéve, hogy következtetéseikkel minden egybevágni látszik a vizsgált területen. Elméletükben tehát a víz csupán a végbemenő kémiai folyamatok elősegítésére szolgált, ami valószínűleg évszázadok helyett csupán néhány hónapot vett igénybe.
Az Európai Űrhivatal Mars Express űrszondája hasonló vegytant állapított meg a Meridiani területet övező rétegezett üledékekben, mint amit az Opportunity a leszállóhelye közelében megvizsgált réteges kőzetben talált, ez arra utal, hogy az egész területet vulkanikus tevékenység jellemezte. Ugyanezekre a következtetésekre jutott Paul Knauth, az Arizonai Állami Egyetem geológusa, aki szerint a MER csapat nem jól értelmezte az Opportunity adatait. Kutatótársával, Donald Burthszel hiányolják a víz munkáját jelző csatornákat, deltákat és több más olyan jellemzőt, ami egy tenger, vagy nagyobb víztömeg partszakaszára utalna a Meridianin.
Térjünk azonban vissza még egyszer a földi Solfatara kráterre, mely a legnagyobb hasonlatosságot mutatja a Meridiani vulkanikus rétegeivel. A kráter több mikroba otthonául szolgál, melyek pontosan kénnel táplálkoznak, tehát elvileg a Mars is rendelkezik egy ilyen életforma kialakításához szükséges hozzávalókkal. A kutatók szerint ez alapján jó esély van a marsi életre, ami valószínűleg a felszín alatt lakozik. Hynek szerint egykor a Meridianin is megvolt minden összetevő, most azonban nem sok esélyt ad a területnek, szerinte nem ez a legalkalmasabb hely a marsi élet kutatására.
