Hunter
Tévesen ábrázolják a filmek a folyóhomokot
Holland fizikusok szerint egyáltalán nem fedi a valóságot az a hollywoodi filmekben látható jelenet, amikor az aktuális karaktert lassan elnyeli a folyóhomok, illetve megoldásként az éppen ügyeletes társ egy kötél vagy faág segítségével kihúzza.
A kutatók laboratóriumban finom szemcséjű homokból, agyagból és sós vízből megépítettek egy miniatűr folyóhomokot. Az összetevők közül a víz az, amelyik előidézi a folyóhomok-jelenséget, mellyel főként a nagy folyódeltákban lehet összefutni. A hollandok megfigyelései szerint a folyóhomok rendkívül lassan válik viszkózussá, napokig tart mire az anyag fokozatosan nyúlós masszává válik. Másrészről ezt a viszkozitást ha valamilyen erő nehezedik rá rendkívül gyorsan elveszti: egy mozgó objektum - egy kijutni próbáló ember - gyorsan elfolyósítja, a homok alulra kerül, a felső réteg pedig folyékonnyá válik.
Az mindenesetre igaz, hogy minél jobban küzd a süllyedés ellen az ember, az annál gyorsabban megy végbe. Viszont ezután a leülepedő homok annyira tömörré válik, hogy felhajtóereje lehetetlenné teszi egy olyan sűrű anyag teljes elnyelését, mint az emberi test, magyarázta a kutatást vezető Daniel Bonn, az Amszterdami Egyetem professzora.
Tehát a csapdába esett cowboy megnyugodhat, nem fog megfulladni, állítja a tanulmány. Viszont ezzel együtt fennáll annak a veszélye, hogy igen hosszúra nyúlhat az ott tartózkodása, mivel a legizmosabb segítőtársnak sem valószínű, hogy sikerül majd kiráncigálni a leülepedett, sűrű homokból, ami szinte megköt az alsó végtagok körül. Egy láb kihúzásához megközelítőleg 100 000 Newton erőre lenne szükség, amely akár 5 közepes autó megemeléséhez is elegendő.
A kutatók szerint a megoldást a víz bejuttatása jelenti a homokba, így a lábak körül meglazítható a béklyó, és némi segítséggel kievickélhet belőle a szerencsétlenül járt illető.
A kutatók laboratóriumban finom szemcséjű homokból, agyagból és sós vízből megépítettek egy miniatűr folyóhomokot. Az összetevők közül a víz az, amelyik előidézi a folyóhomok-jelenséget, mellyel főként a nagy folyódeltákban lehet összefutni. A hollandok megfigyelései szerint a folyóhomok rendkívül lassan válik viszkózussá, napokig tart mire az anyag fokozatosan nyúlós masszává válik. Másrészről ezt a viszkozitást ha valamilyen erő nehezedik rá rendkívül gyorsan elveszti: egy mozgó objektum - egy kijutni próbáló ember - gyorsan elfolyósítja, a homok alulra kerül, a felső réteg pedig folyékonnyá válik.
Az mindenesetre igaz, hogy minél jobban küzd a süllyedés ellen az ember, az annál gyorsabban megy végbe. Viszont ezután a leülepedő homok annyira tömörré válik, hogy felhajtóereje lehetetlenné teszi egy olyan sűrű anyag teljes elnyelését, mint az emberi test, magyarázta a kutatást vezető Daniel Bonn, az Amszterdami Egyetem professzora.
Tehát a csapdába esett cowboy megnyugodhat, nem fog megfulladni, állítja a tanulmány. Viszont ezzel együtt fennáll annak a veszélye, hogy igen hosszúra nyúlhat az ott tartózkodása, mivel a legizmosabb segítőtársnak sem valószínű, hogy sikerül majd kiráncigálni a leülepedett, sűrű homokból, ami szinte megköt az alsó végtagok körül. Egy láb kihúzásához megközelítőleg 100 000 Newton erőre lenne szükség, amely akár 5 közepes autó megemeléséhez is elegendő.
A kutatók szerint a megoldást a víz bejuttatása jelenti a homokba, így a lábak körül meglazítható a béklyó, és némi segítséggel kievickélhet belőle a szerencsétlenül járt illető.
Én máig nem tudom eldönteni, hogy mi az, de olyan vicces. El tudom képzelni, ahogy valaki kapálózik a futóhomokban, sárban, mocsárban, lápban, iszapban, akármiben, és úgy elsüllyed, hogy bemozdul.
