Hunter
Szokatlanul halálos a Marburg vírus
Az angolai egészségügyi minisztérium április 5-én 181 Marburg bélgyulladásos láz esetet jelentett, melyből 156 végzetes volt.
A halálos Marburg vírus legutóbbi angolai kitörése komoly kérdéseket vetett fel a rejtélyes kórokozóval és annak eredetével kapcsolatban. A lázat és a keringés összeomlását okozó ritka, ám halálos vírus kitörése a valaha feljegyzett legsúlyosabbnak minősül. Az egészségügyi szervek elsődleges feladata a fertőzöttek ellátása és elszigetelése a vírus tovább terjedésének megakadályozása érdekében. A WHO öt mobil csoportot állított fel Uíge tartományban, ahol a járvány kiindulását regisztrálták.
A kutatók fokozott érdeklődését a legutóbbi járvány kitörésének néhány szokatlan jellemvonása váltotta ki. Először is a Marburg mostani halálozási aránya 85%, ami magasabb, mint a korábbi járványoké. A kór első feljegyzett előfordulásakor, ami egy Ugandából Európába szállított fertőzött majomtól indult ki még 1967-ben, a fertőzöttek mindössze 23%-a halt bele a betegségbe. A jelenlegi magas halálozási arány párhuzamba állítható az egyetlen korábbi nagy méreteket öltő kitöréssel, ami 1998 és 2000 között zajlott le a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Ott a fertőzöttek több mint 80%-ánál végződött halállal a vírus támadása, derül ki a Daniel Bausch vezette New Orleansi Tulane Trópusi Orvostudományi és Közegészségügyi Egyetem csapatának elemzéseiből.
Az egyelőre tisztázatlan hogyan különbözhet ilyen nagymértékben két járvány halálozási rátája, Egyesek szerint az esetek különböző erősségű törzsekből erednek. A Marburg az Ebola rokona, melyről mára már közismert, hogy törzseinek halálozási aránya elég széles skálán mozog. Az is lehetséges, hogy a fertőzött betegek különböző dózisban és különböző utakon kapták meg a vírust, vélekedik Bausch, de azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Afrikában gyengébb az egészségügyi ellátás és többnyire a lakosok egészségi állapota is.
Az angolai kitörés által felvetett második kérdés, miért kerül ki a fertőzöttek háromnegyede az öt évnél fiatalabb gyermekek köréből, ami korábban egyetlen járványnál sem volt tapasztalható. Ez megint megmagyarázható lenne azzal, hogy a legutóbbi kitörést esetleg egy kissé különböző törzs okozta, azonban a szakértők inkább egy alternatív magyarázatra szavaznak, mely szerint a gyerekekben van valami közös, ami elősegítette a kórokozó csapásmérését. Akár az is lehetséges, hogy gyerekkori oltásaikat újra használt tűkből kapták, amiket beszennyezett a vírus.
Az angolai helyzet fényt deríthet a Marburggal és az Ebolával kapcsolatos legnagyobb kérdésre. Honnan eredeztethetők ezek a vírusok? Mivel a Marburg felfedezése óta csupán néhány esetet váltott ki, a kutatóknak nem sok alkalmuk volt, hogy szembeszálljanak vele. A kongói járványról szóló tanulmányban Bausch és munkatársai azt derítették ki, hogy a vírus szinte mindenkit megtámadott, aki belépett a helyi aranybányába. A kutatók gyanúja szerint a munkások a barlanglakó állatoktól, feltehetően denevérektől szedték össze a fertőzést.
A mostani kitörésnél a gyerekek szintén kapcsolatba kerülhettek denevérekkel, vélekedett Bausch, mivel gyakran játszanak a helyi barlangokban vagy azok közelében, illetve olyan fák gyümölcseit eszik, amin rendszerint a denevérek alszanak. A kérdések egy részére csak akkor kaphatunk választ, ha az egészségügyi szerveknek sikerül a jelenlegi helyzeten úrrá lenni, és megkezdődhet a vírus nyomon követése. Ekkor a kutatók képesek lesznek megállapítani a fertőzöttek vírusos genetikai szekvenciáit, ami elárulja, hogy egy ugyanazon forrásból eredeztethető-e az összes eset.
A halálos Marburg vírus legutóbbi angolai kitörése komoly kérdéseket vetett fel a rejtélyes kórokozóval és annak eredetével kapcsolatban. A lázat és a keringés összeomlását okozó ritka, ám halálos vírus kitörése a valaha feljegyzett legsúlyosabbnak minősül. Az egészségügyi szervek elsődleges feladata a fertőzöttek ellátása és elszigetelése a vírus tovább terjedésének megakadályozása érdekében. A WHO öt mobil csoportot állított fel Uíge tartományban, ahol a járvány kiindulását regisztrálták.
 A Marburg kinézetre hasonlít az Ebolára |
Az egyelőre tisztázatlan hogyan különbözhet ilyen nagymértékben két járvány halálozási rátája, Egyesek szerint az esetek különböző erősségű törzsekből erednek. A Marburg az Ebola rokona, melyről mára már közismert, hogy törzseinek halálozási aránya elég széles skálán mozog. Az is lehetséges, hogy a fertőzött betegek különböző dózisban és különböző utakon kapták meg a vírust, vélekedik Bausch, de azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Afrikában gyengébb az egészségügyi ellátás és többnyire a lakosok egészségi állapota is.
Az angolai kitörés által felvetett második kérdés, miért kerül ki a fertőzöttek háromnegyede az öt évnél fiatalabb gyermekek köréből, ami korábban egyetlen járványnál sem volt tapasztalható. Ez megint megmagyarázható lenne azzal, hogy a legutóbbi kitörést esetleg egy kissé különböző törzs okozta, azonban a szakértők inkább egy alternatív magyarázatra szavaznak, mely szerint a gyerekekben van valami közös, ami elősegítette a kórokozó csapásmérését. Akár az is lehetséges, hogy gyerekkori oltásaikat újra használt tűkből kapták, amiket beszennyezett a vírus.
Az angolai helyzet fényt deríthet a Marburggal és az Ebolával kapcsolatos legnagyobb kérdésre. Honnan eredeztethetők ezek a vírusok? Mivel a Marburg felfedezése óta csupán néhány esetet váltott ki, a kutatóknak nem sok alkalmuk volt, hogy szembeszálljanak vele. A kongói járványról szóló tanulmányban Bausch és munkatársai azt derítették ki, hogy a vírus szinte mindenkit megtámadott, aki belépett a helyi aranybányába. A kutatók gyanúja szerint a munkások a barlanglakó állatoktól, feltehetően denevérektől szedték össze a fertőzést. A mostani kitörésnél a gyerekek szintén kapcsolatba kerülhettek denevérekkel, vélekedett Bausch, mivel gyakran játszanak a helyi barlangokban vagy azok közelében, illetve olyan fák gyümölcseit eszik, amin rendszerint a denevérek alszanak. A kérdések egy részére csak akkor kaphatunk választ, ha az egészségügyi szerveknek sikerül a jelenlegi helyzeten úrrá lenni, és megkezdődhet a vírus nyomon követése. Ekkor a kutatók képesek lesznek megállapítani a fertőzöttek vírusos genetikai szekvenciáit, ami elárulja, hogy egy ugyanazon forrásból eredeztethető-e az összes eset.