SG.hu·
Légkört találtak az Enceladuson
A NASA bejelentése szerint légköre van a Naprendszer legfényesebb objektumának, a Szaturnusz jeges holdjának, amit valószínűleg vulkánok, gejzírek vagy az égitest belsejéből kiszökő gázok táplálnak.
"A Cassini szonda legfrissebb eredményei lehetnek az Enceladus felszínéről vagy a belsejéből eredő gázok első bizonyítékai" - nyilatkozott Michele Dougherty, a Cassini magnetométerének főfelügyelője, a londoni Imperial College professzora a NASA sajtóközleményében. A Cassini már február 17-i első elrepülésekor "jelentős" légkörről tett jelentést, majd március 9-i második látogatásakor megerősítette a felfedezést. Elektromosan töltött molekulákat talált, melyek kölcsönhatásba léptek a hold mágneses mezejével, molekulákra, konkrétan ionizált vízpárára utaló oszcillációkat hozva létre.
Mivel a hold gravitációja csekély, valaminek táplálnia kell a légkört
A felfedezett atmoszféra olyannyira vékony, hogy a Cassini is csupán abból vette észre, hogy az meghajlítja a Szaturnusz mágneses mezejét. 1981-ben a Voyager-1 szonda is elhaladt a hold mellett, azonban magnetométere nem észlelte a légkört. Ez adódhatott a nagyobb, 90 000 kilométeres távolságból is, aminél a Cassini legutóbb százszor közelebb merészkedett, de az sem kizárt, hogy akkor éppen nem is volt mit észlelnie. Ha ugyanis gejzírek vagy vulkánok hoznák létre a vízpárából álló légkört, az csak akkor lenne jelen, amikor ezek aktívak. A kitörések indokolnák a Szaturnusz E gyűrűjét is, ami kívül esik a főgyűrűrendszeren. A Cassini magnetométere a Szaturnusz mágneses mező vonalaival együtt haladó, árulkodó víz ionokat talált a gyűrűk közelében, melyek eredeztethetők az Enceladusról, bár elég jelentős távolságban vannak a parányi holdtól.
A Szaturnusz több mint 30 másik holdja közül csupán a legnagyobbon, a metángázba burkolózott Titánon találtak eddig légkört.
A Cassini szonda március 9-én készített nem színhelyes felvétele az Enceladus holdról
A ráeső napfény körülbelül 90 százalékát vissza verő Enceladus egy viszonylag kis hold, ami annyit jelent, hogy a gravitációs mezője nem elég erős ahhoz, hogy túl sokáig megtarthassa légkörét, ezért egy erős, folyamatos forrásnak kell az atmoszférát fenntartania, olvasható a NASA jelentésében. Christopher Russel, a UCLA geofizikusának becslése szerint másodpercenként 125 kilogramm víz távozik az űrbe, ami túl sok ahhoz, hogy a Nap fotonjai által a felszín jegéből elpárologtatott molekulákból alakuljon ki a hold légköre.
Szintén március eleji felvétel az Enceladus jeges felszínéről. Az 50-100 méteres kiemelkedések hatalmas árnyékokat vetnek
Ha vulkán- vagy gejzírkitörések táplálják a légkört, akkor az Enceladus lenne a Naprendszer harmadik ilyen aktivitású holdja a Jupiter Iója és a Neptunusz Tritonja után. Eddig azonban sem gejzírt, sem vulkáni tevékenységet nem sikerült észlelni, azonban a felfedezés azt is jelentheti, hogy a felszín alatt folyékony víz rejtőzik. "Ha az Enceladuson folyékony víz lenne, akkor jobb helynek bizonyulna az élet számára, mint az Európa" - mondta Russell, a Jupiter egyik holdjára utalva. Az Európa a tudósok szerint jó eséllyel adhatna helyet az életnek, mivel úgy tűnik jeges kérge alatt egy folyékony vízű óceán húzódik. Azonban a Jupitert jóval erősebb sugárzási övek veszik körül, mint a Szaturnuszt, így az Enceladus egy jóindulatúbb hely lenne az élet számára.
"A Cassini szonda legfrissebb eredményei lehetnek az Enceladus felszínéről vagy a belsejéből eredő gázok első bizonyítékai" - nyilatkozott Michele Dougherty, a Cassini magnetométerének főfelügyelője, a londoni Imperial College professzora a NASA sajtóközleményében. A Cassini már február 17-i első elrepülésekor "jelentős" légkörről tett jelentést, majd március 9-i második látogatásakor megerősítette a felfedezést. Elektromosan töltött molekulákat talált, melyek kölcsönhatásba léptek a hold mágneses mezejével, molekulákra, konkrétan ionizált vízpárára utaló oszcillációkat hozva létre.
Mivel a hold gravitációja csekély, valaminek táplálnia kell a légkört
A felfedezett atmoszféra olyannyira vékony, hogy a Cassini is csupán abból vette észre, hogy az meghajlítja a Szaturnusz mágneses mezejét. 1981-ben a Voyager-1 szonda is elhaladt a hold mellett, azonban magnetométere nem észlelte a légkört. Ez adódhatott a nagyobb, 90 000 kilométeres távolságból is, aminél a Cassini legutóbb százszor közelebb merészkedett, de az sem kizárt, hogy akkor éppen nem is volt mit észlelnie. Ha ugyanis gejzírek vagy vulkánok hoznák létre a vízpárából álló légkört, az csak akkor lenne jelen, amikor ezek aktívak. A kitörések indokolnák a Szaturnusz E gyűrűjét is, ami kívül esik a főgyűrűrendszeren. A Cassini magnetométere a Szaturnusz mágneses mező vonalaival együtt haladó, árulkodó víz ionokat talált a gyűrűk közelében, melyek eredeztethetők az Enceladusról, bár elég jelentős távolságban vannak a parányi holdtól.
A Szaturnusz több mint 30 másik holdja közül csupán a legnagyobbon, a metángázba burkolózott Titánon találtak eddig légkört.
A Cassini szonda március 9-én készített nem színhelyes felvétele az Enceladus holdról
A ráeső napfény körülbelül 90 százalékát vissza verő Enceladus egy viszonylag kis hold, ami annyit jelent, hogy a gravitációs mezője nem elég erős ahhoz, hogy túl sokáig megtarthassa légkörét, ezért egy erős, folyamatos forrásnak kell az atmoszférát fenntartania, olvasható a NASA jelentésében. Christopher Russel, a UCLA geofizikusának becslése szerint másodpercenként 125 kilogramm víz távozik az űrbe, ami túl sok ahhoz, hogy a Nap fotonjai által a felszín jegéből elpárologtatott molekulákból alakuljon ki a hold légköre.
Szintén március eleji felvétel az Enceladus jeges felszínéről. Az 50-100 méteres kiemelkedések hatalmas árnyékokat vetnek
Ha vulkán- vagy gejzírkitörések táplálják a légkört, akkor az Enceladus lenne a Naprendszer harmadik ilyen aktivitású holdja a Jupiter Iója és a Neptunusz Tritonja után. Eddig azonban sem gejzírt, sem vulkáni tevékenységet nem sikerült észlelni, azonban a felfedezés azt is jelentheti, hogy a felszín alatt folyékony víz rejtőzik. "Ha az Enceladuson folyékony víz lenne, akkor jobb helynek bizonyulna az élet számára, mint az Európa" - mondta Russell, a Jupiter egyik holdjára utalva. Az Európa a tudósok szerint jó eséllyel adhatna helyet az életnek, mivel úgy tűnik jeges kérge alatt egy folyékony vízű óceán húzódik. Azonban a Jupitert jóval erősebb sugárzási övek veszik körül, mint a Szaturnuszt, így az Enceladus egy jóindulatúbb hely lenne az élet számára.