Hunter
Egy aktív világ tárult a Huygens elé
Óriási sikert és elismerést hozott a Huygens szonda az Európai Űrhivatalnak. 25 év tudományos és mérnöki munkája érte el csúcspontját, amikor a szonda tegnap magyar idő szerint 13 óra 45 perc körül leszállt a Szaturnusz Titán holdjára. Az első felvételek egy aktív világot tárnak elénk, amit valószínűleg kriogén folyadékfolyamok formáltak meg.
A január 14-én a légkörbe belépő Huygens halvány jeleit először 11 óra 33 perckor sikerül észlelnie egy földi rádióteleszkópnak, megerősítve, hogy a szonda túlélte a sűrű atmoszférába történő rendkívül forró belépést és képes tudományos felderítéseinek kivitelezésére. Bár a jel adatot még nem tartalmazott, így is hatalmas üdvrivalgás fogadta az irányító központban. 14 órakor érkezett az első igazán biztató hír, a Green Bank rádióteleszkópnak sikerült észlelnie és több mint két órára befognia egy gyenge vivőjelet a szondától, ami arra utalt, hogy a Huygens sikeresen folytatta ereszkedését és az adatok átvitelét a Cassini felé. Ugyanekkor már egy másik rádióteleszkóp is megerősítette a jelek vételét.
14 óra 32 perckor a Huygens még mindig működött, a földi irányítás szerint a szonda 13 óra 45 vagy 46 perckor landolt a Titánon és folytatta működését a hold felszínén. 15 óra 3 perckor, a leszállást követően több mint egy órával még mindig vehetőek voltak a jelek, sőt még 16 óra után is, amikor a Cassini már elfordult a Huygenstől, hogy kommunikációs antennáját újra a Föld irányába fordítsa. 16 óra 26 perckor jött létre a Föld és a Cassini közötti kommunikációs kapcsolat, ekkor már a projektben résztvevő tudósok, mérnökök és az űrhivatal vezetői mind a darmstadti irányító központban tömörültek, izgatottan várva az első adatbiteket.
Végre 17 óra 19 perckor megérkeztek az első adatok, melyeket hatalmas taps fogadott a német irányítóteremben. 17 óra 35 perckor kezdődött az első sajtótájékoztató. "Tudományos sikert könyvelhetünk el" - mondta az ESA vezérigazgatója, Jean-Jacques Dordain. "Mi vagyunk a Titán első látogatói."
A Huygens két és félórás ereszkedésének sémája
"Különösen büszkék vagyunk erre a hatalmas sikerre, amit megrendelőnk az ESA és partnerei a NASA és az ASI közreműködésével elértünk" - hangoztatta Pascale Sourisse a szondát építő Alcatel Space, az Alcatel leányvállalatának igazgatója. "Az Európai Űrhivatal minden elismerést megérdemel" - nyilatkozott a NASA Tudományos Küldetések Direktorátusa részéről Al Diaz.
A Huygens első felvétele 16 kilométeres magasságból készült, amit körülbelül 350 követett. Az első fotón az elemzések szerint folyékony szénhidrogének által vájt vízmosások láthatók, melyek egy partvonal felé kígyóznak, ami egy sötét, jellegtelen síkságot vagy tavat határol. "Ha ez nem egy tenger, akkor egy kátrányszerű anyaggal telített tónak tűnik" - mondta John Zarnecky a Huygens felszíni adatokat rögzítő Felszíni Tudományos Csomagjának főfelügyelője, aki hozzátette, hogy a 350 beérkezett fotó csupán a fele annak, amire a kutatók ideális esetben számítottak. Ez annak köszönhető, hogy a két kommunikációs csatorna egyike meghibásodott, így közel az adatok fele elveszett.
A szonda képei által lefedett terület különböző magasságoknál
Ennek ellenére az ESA vezetői nem tartják kudarcnak az adatvesztést, mivel a Huygens adatainak többsége duplán lett elküldve a két csatornán, így a veszteség elhanyagolható. "Egyetlen fotó is számtalan tudományos tanulmányhoz elegendő információt tartalmaz" - reagált a kérdésekre Pierre Lebreton, a Huygens küldetés vezetője, hozzátéve, hogy ezen a kellemetlenségen kívül más meghibásodásról nem érkezett hír. Az első közzétett képeken túl a NASA 20 panorámaképre számít a szondán elhelyezett DISR kamerától.
A Merkúrnál is nagyobb Titán az Naprendszer egyetlen olyan holdja, ahová képtelenek betekinteni az űrszondák, ezért a tudósok joggal várták, hogy a Huygens egy teljesen idegen világot tár eléjük, amit meg is kaptak. "A meglepetés ereje a legnagyobb" - mondta Torrence Johnson, a NASA Cassini képfeldolgozó csapatának tagja. "Egy idegen felszínben reménykedtünk, valami olyasmiben, mint amiket a sci-fikben leírnak, ez azonban felülmúlta várakozásainkat. Nem maga a táj, a becsapódási kráterek és az a néhány domb és hegygerinc látványa, hanem az hogy egy aktív, élő világ tárult elénk, ami kölcsönhatásban van légkörével, akárcsak a Föld. Mindez pedig egy homlokegyenest különböző környezetben zajlik, ahol nem víz esik a felhőkből, hanem olyan anyagok, melyeket itt a Földön kriogénként emlegetünk, és ezek a hideg, folyékony gázok egy olyan helyet hoztak létre, ami idegenszerű, mégis ismerős."
A tudósok évek óta feltételezik, hogy a Titán nitrogén által uralt légköre, az alacsony hőmérséklet és egyéb tényezők miatt folyékony etán és metán létezhet a felszínen, azonban a legutóbbi földi megfigyelések kizárták a globális óceánok eshetőségét, valamint a Cassini első adatai sem utaltak folyadéktömegekre. Azonban a Huygens képei azt mutatják, hogy szinte bizonyosan voltak, de feltehetőleg ma is vannak folyadékok a felszínen.
"Sokan azt mondják, hogy az első felvétel a Földre és némileg a Marsra is emlékeztet" - mondta Johnson. "Ennek az az oka, hogy a képen egy folyadék által kimosott felszín, mederszerű dolgok és hasonlók láthatók. Ha megnézzük a Holdat, vagy a Mars felvidékeit, nem láthatunk ilyesmit, csak egy kráterekkel megszórt sivár tájat, ami arra utal, hogy itt egy aktív területet szemlélünk. A világosabb területek kiemelkednek, a medrek jól láthatóan a sötét terület felé futnak, amiről még nem tudjuk biztosan, hogy folyadék-e vagy sem."
Baloldalt az első szines felvétel, jobboldalt pedig a képen lévő kövek léptéke
A medreket Johnson feltevése szerint enyhén megemelkedett jég vághatta bele a felszínbe, végül egy kátrányos anyagot eredményezve, ami lefolyt és létrehozta a sík területeket. "Hogy milyen régen alakult ki és vajon még mindig folyékony-e egyes területeken, azt nem tudjuk. Azonban ezek a képek megfejtést adhatnak egyes rejtélyekre és a Titánon zajló folyamatokra" - tette hozzá.
A felszínen készült felvételen egy kövekkel megszórt síkságot láthatunk, ami belevész a ködös horizontba. A látvány rendkívül hasonlít a Spirit marsjáró által a Gusev kráterből küldött képein láthatókhoz, azonban a Huygens nem észlelt szilícium alapú kőzeteket, mint ami a Földön található. "Ez feltehetően jég, vízjég" - mondta Johnson. "A Titán felszíni hőmérsékletét tekintve a vízjég remek kőzeteket alkot. A kép a geológus szemszögéből az eróziót tükrözi vissza, a kövek láthatóan le vannak kerekítve, mint a kavicsok egy földi patakmederben."
Ereszkedés közben készített felvétel a jégfolyamokról
"Bár a felvételen nem látható folyadék, azt hiszem legtöbb geológus kollégám egyetértene abban, hogy egy olyan területet láthatunk, amit egykor ezek az etán, metán folyamok mostak, magukkal szállítva a jégszikladarabokat, melyeket lekerekítettek a folyamat során és leraktak a kimosott síkságon" -tette hozzá Johnson, aki szerint az első felvételek csupán a "jéghegy csúcsát" jelentik. "Ezek csupán adattöredékek, melyeket a képekből szűrtünk le. Ezen felül rengeteg kémiai adatunk van a légkörről. Az elkövetkező napokban részleteiben kezdjük beleásni magunkat a légkörbe, abba hogy mi hullik a felszínre, és hogyan is néz ki a felszín nagyobb felbontásban."
Részletes cikkünk a Cassini-Huygens küldetésről
A január 14-én a légkörbe belépő Huygens halvány jeleit először 11 óra 33 perckor sikerül észlelnie egy földi rádióteleszkópnak, megerősítve, hogy a szonda túlélte a sűrű atmoszférába történő rendkívül forró belépést és képes tudományos felderítéseinek kivitelezésére. Bár a jel adatot még nem tartalmazott, így is hatalmas üdvrivalgás fogadta az irányító központban. 14 órakor érkezett az első igazán biztató hír, a Green Bank rádióteleszkópnak sikerült észlelnie és több mint két órára befognia egy gyenge vivőjelet a szondától, ami arra utalt, hogy a Huygens sikeresen folytatta ereszkedését és az adatok átvitelét a Cassini felé. Ugyanekkor már egy másik rádióteleszkóp is megerősítette a jelek vételét.
14 óra 32 perckor a Huygens még mindig működött, a földi irányítás szerint a szonda 13 óra 45 vagy 46 perckor landolt a Titánon és folytatta működését a hold felszínén. 15 óra 3 perckor, a leszállást követően több mint egy órával még mindig vehetőek voltak a jelek, sőt még 16 óra után is, amikor a Cassini már elfordult a Huygenstől, hogy kommunikációs antennáját újra a Föld irányába fordítsa. 16 óra 26 perckor jött létre a Föld és a Cassini közötti kommunikációs kapcsolat, ekkor már a projektben résztvevő tudósok, mérnökök és az űrhivatal vezetői mind a darmstadti irányító központban tömörültek, izgatottan várva az első adatbiteket.
Végre 17 óra 19 perckor megérkeztek az első adatok, melyeket hatalmas taps fogadott a német irányítóteremben. 17 óra 35 perckor kezdődött az első sajtótájékoztató. "Tudományos sikert könyvelhetünk el" - mondta az ESA vezérigazgatója, Jean-Jacques Dordain. "Mi vagyunk a Titán első látogatói."
A Huygens két és félórás ereszkedésének sémája
"Különösen büszkék vagyunk erre a hatalmas sikerre, amit megrendelőnk az ESA és partnerei a NASA és az ASI közreműködésével elértünk" - hangoztatta Pascale Sourisse a szondát építő Alcatel Space, az Alcatel leányvállalatának igazgatója. "Az Európai Űrhivatal minden elismerést megérdemel" - nyilatkozott a NASA Tudományos Küldetések Direktorátusa részéről Al Diaz.
A Huygens első felvétele 16 kilométeres magasságból készült, amit körülbelül 350 követett. Az első fotón az elemzések szerint folyékony szénhidrogének által vájt vízmosások láthatók, melyek egy partvonal felé kígyóznak, ami egy sötét, jellegtelen síkságot vagy tavat határol. "Ha ez nem egy tenger, akkor egy kátrányszerű anyaggal telített tónak tűnik" - mondta John Zarnecky a Huygens felszíni adatokat rögzítő Felszíni Tudományos Csomagjának főfelügyelője, aki hozzátette, hogy a 350 beérkezett fotó csupán a fele annak, amire a kutatók ideális esetben számítottak. Ez annak köszönhető, hogy a két kommunikációs csatorna egyike meghibásodott, így közel az adatok fele elveszett.
A szonda képei által lefedett terület különböző magasságoknál
Ennek ellenére az ESA vezetői nem tartják kudarcnak az adatvesztést, mivel a Huygens adatainak többsége duplán lett elküldve a két csatornán, így a veszteség elhanyagolható. "Egyetlen fotó is számtalan tudományos tanulmányhoz elegendő információt tartalmaz" - reagált a kérdésekre Pierre Lebreton, a Huygens küldetés vezetője, hozzátéve, hogy ezen a kellemetlenségen kívül más meghibásodásról nem érkezett hír. Az első közzétett képeken túl a NASA 20 panorámaképre számít a szondán elhelyezett DISR kamerától.
A Merkúrnál is nagyobb Titán az Naprendszer egyetlen olyan holdja, ahová képtelenek betekinteni az űrszondák, ezért a tudósok joggal várták, hogy a Huygens egy teljesen idegen világot tár eléjük, amit meg is kaptak. "A meglepetés ereje a legnagyobb" - mondta Torrence Johnson, a NASA Cassini képfeldolgozó csapatának tagja. "Egy idegen felszínben reménykedtünk, valami olyasmiben, mint amiket a sci-fikben leírnak, ez azonban felülmúlta várakozásainkat. Nem maga a táj, a becsapódási kráterek és az a néhány domb és hegygerinc látványa, hanem az hogy egy aktív, élő világ tárult elénk, ami kölcsönhatásban van légkörével, akárcsak a Föld. Mindez pedig egy homlokegyenest különböző környezetben zajlik, ahol nem víz esik a felhőkből, hanem olyan anyagok, melyeket itt a Földön kriogénként emlegetünk, és ezek a hideg, folyékony gázok egy olyan helyet hoztak létre, ami idegenszerű, mégis ismerős."
A tudósok évek óta feltételezik, hogy a Titán nitrogén által uralt légköre, az alacsony hőmérséklet és egyéb tényezők miatt folyékony etán és metán létezhet a felszínen, azonban a legutóbbi földi megfigyelések kizárták a globális óceánok eshetőségét, valamint a Cassini első adatai sem utaltak folyadéktömegekre. Azonban a Huygens képei azt mutatják, hogy szinte bizonyosan voltak, de feltehetőleg ma is vannak folyadékok a felszínen.
"Sokan azt mondják, hogy az első felvétel a Földre és némileg a Marsra is emlékeztet" - mondta Johnson. "Ennek az az oka, hogy a képen egy folyadék által kimosott felszín, mederszerű dolgok és hasonlók láthatók. Ha megnézzük a Holdat, vagy a Mars felvidékeit, nem láthatunk ilyesmit, csak egy kráterekkel megszórt sivár tájat, ami arra utal, hogy itt egy aktív területet szemlélünk. A világosabb területek kiemelkednek, a medrek jól láthatóan a sötét terület felé futnak, amiről még nem tudjuk biztosan, hogy folyadék-e vagy sem."
Baloldalt az első szines felvétel, jobboldalt pedig a képen lévő kövek léptéke
A medreket Johnson feltevése szerint enyhén megemelkedett jég vághatta bele a felszínbe, végül egy kátrányos anyagot eredményezve, ami lefolyt és létrehozta a sík területeket. "Hogy milyen régen alakult ki és vajon még mindig folyékony-e egyes területeken, azt nem tudjuk. Azonban ezek a képek megfejtést adhatnak egyes rejtélyekre és a Titánon zajló folyamatokra" - tette hozzá.
A felszínen készült felvételen egy kövekkel megszórt síkságot láthatunk, ami belevész a ködös horizontba. A látvány rendkívül hasonlít a Spirit marsjáró által a Gusev kráterből küldött képein láthatókhoz, azonban a Huygens nem észlelt szilícium alapú kőzeteket, mint ami a Földön található. "Ez feltehetően jég, vízjég" - mondta Johnson. "A Titán felszíni hőmérsékletét tekintve a vízjég remek kőzeteket alkot. A kép a geológus szemszögéből az eróziót tükrözi vissza, a kövek láthatóan le vannak kerekítve, mint a kavicsok egy földi patakmederben."
Ereszkedés közben készített felvétel a jégfolyamokról
"Bár a felvételen nem látható folyadék, azt hiszem legtöbb geológus kollégám egyetértene abban, hogy egy olyan területet láthatunk, amit egykor ezek az etán, metán folyamok mostak, magukkal szállítva a jégszikladarabokat, melyeket lekerekítettek a folyamat során és leraktak a kimosott síkságon" -tette hozzá Johnson, aki szerint az első felvételek csupán a "jéghegy csúcsát" jelentik. "Ezek csupán adattöredékek, melyeket a képekből szűrtünk le. Ezen felül rengeteg kémiai adatunk van a légkörről. Az elkövetkező napokban részleteiben kezdjük beleásni magunkat a légkörbe, abba hogy mi hullik a felszínre, és hogyan is néz ki a felszín nagyobb felbontásban."
Részletes cikkünk a Cassini-Huygens küldetésről
