Hunter
Évszázadokkal korábban kezdődött a fejlett maja civilizáció
Több száz évvel korábbra vezetik vissza a modern maja kultúra elterjedését azok a hatalmas kígyófogú isteneket ábrázoló maszkok, melyeket Guatemalában találtak.
Az i.e. 150 környékéről származó maszkokat Cival ősi városából ásták ki.
A helyszínt a kincsvadászok már megrongálták, mielőtt a régészek nekikezdhettek volna az ásatásoknak, azonban a tolvajok nem vittek el mindent és egyes műemlékeket észre sem vettek. Francisco Estrada-Belli, a Tenessee-beli Vanderbilt Egyetem régésze találta meg az első maszkot, amikor a fosztogatók alagútjában egy repedéshez ért és egy furcsa kígyószerű alakra lett figyelmes. A maszk ikertestvérét áprilisban találták meg, arcán L alakú szemmel és négyzet alakú szájjal, melyben egy pár kígyó méregfogra emlékeztető nyúlvány látható.
Francisco Estrada-Belli Cival romjai között
Mindkét faragott maszk ötször három méteres. A szemeket díszítő hüvelyek arra utalnak, hogy a maszkok a maja kukorica istent szimbolizálják. A két maszk, melyek a maguk nemében a legősibb szobrok, egy lépcsőt szegélyeztek, ami egy templomszobába vezetett Cival öt ismert piramisának egyikében. A piramis elhelyezkedése szintén lényeges volt, mivel arra a pontra mutat, ahol a Nap napéjegyenlőség idején felkel.
Más, még a maszkoknál is régebbi műemlékekre is rábukkantak, melyek a város főterének építésének idejére, körülbelül i.e. 500-ra datálhatók. Itt öt, egymást keresztező mintában elrendezett összetört korsó, öt jáde balta és több mint száz egyéb jáde darab található. Estrada-Belli szerint a korsók az aratási időszak ideje alatt tartott vízáldozat számára voltak elhelyezve, míg a jáde a kukoricát szimbolizálhatta. A régészek rábukkantak egy vésett kőlapra is, ami i.e. 300-ból származik, és a legősibb ismert portrét ábrázolja egy maja királyról.
Az új leletek együtt megdöntötték azt a hosszú ideje kialakult nézetet, miszerint a maja kultúra először Guatemala középső felvidékein és a Csendes-óceán partvidékén alakult ki, és csupán a későbbiekben terjeszkedett az alföldek felé. Cival elég nagy volt 10 000 ember befogadásához és lakosai jóval korábban kezdtek el kereskedni és ötleteket csereberélni más maja területek lakóival, mint azt korábban feltételezték. "Legalább 200 évvel vissza kell datálnunk a dinasztikus uralkodás kezdetét az alföldeken" - nyilatkozta Estrada-Belli.
A város i.sz. 100 körül elnéptelenedett. Ez nem sokkal egy védőfal felépítése után következett be, ami arra utal, hogy egy eddig azonosítatlan rivális királyságnak estek áldozatul. Ezután a város ezer évre lakatlan maradt, elkerülve a legtöbb preklasszikus maja város sorsát, melyeket eltemettek a későbbi építkezések. Estrada-Belli munkáját a National Geographic támogatta, amit hamarosan be is mutatnak a televízióban.
Az i.e. 150 környékéről származó maszkokat Cival ősi városából ásták ki.
A helyszínt a kincsvadászok már megrongálták, mielőtt a régészek nekikezdhettek volna az ásatásoknak, azonban a tolvajok nem vittek el mindent és egyes műemlékeket észre sem vettek. Francisco Estrada-Belli, a Tenessee-beli Vanderbilt Egyetem régésze találta meg az első maszkot, amikor a fosztogatók alagútjában egy repedéshez ért és egy furcsa kígyószerű alakra lett figyelmes. A maszk ikertestvérét áprilisban találták meg, arcán L alakú szemmel és négyzet alakú szájjal, melyben egy pár kígyó méregfogra emlékeztető nyúlvány látható.
Francisco Estrada-Belli Cival romjai között
Mindkét faragott maszk ötször három méteres. A szemeket díszítő hüvelyek arra utalnak, hogy a maszkok a maja kukorica istent szimbolizálják. A két maszk, melyek a maguk nemében a legősibb szobrok, egy lépcsőt szegélyeztek, ami egy templomszobába vezetett Cival öt ismert piramisának egyikében. A piramis elhelyezkedése szintén lényeges volt, mivel arra a pontra mutat, ahol a Nap napéjegyenlőség idején felkel.
Más, még a maszkoknál is régebbi műemlékekre is rábukkantak, melyek a város főterének építésének idejére, körülbelül i.e. 500-ra datálhatók. Itt öt, egymást keresztező mintában elrendezett összetört korsó, öt jáde balta és több mint száz egyéb jáde darab található. Estrada-Belli szerint a korsók az aratási időszak ideje alatt tartott vízáldozat számára voltak elhelyezve, míg a jáde a kukoricát szimbolizálhatta. A régészek rábukkantak egy vésett kőlapra is, ami i.e. 300-ból származik, és a legősibb ismert portrét ábrázolja egy maja királyról.
Az új leletek együtt megdöntötték azt a hosszú ideje kialakult nézetet, miszerint a maja kultúra először Guatemala középső felvidékein és a Csendes-óceán partvidékén alakult ki, és csupán a későbbiekben terjeszkedett az alföldek felé. Cival elég nagy volt 10 000 ember befogadásához és lakosai jóval korábban kezdtek el kereskedni és ötleteket csereberélni más maja területek lakóival, mint azt korábban feltételezték. "Legalább 200 évvel vissza kell datálnunk a dinasztikus uralkodás kezdetét az alföldeken" - nyilatkozta Estrada-Belli.
A város i.sz. 100 körül elnéptelenedett. Ez nem sokkal egy védőfal felépítése után következett be, ami arra utal, hogy egy eddig azonosítatlan rivális királyságnak estek áldozatul. Ezután a város ezer évre lakatlan maradt, elkerülve a legtöbb preklasszikus maja város sorsát, melyeket eltemettek a későbbi építkezések. Estrada-Belli munkáját a National Geographic támogatta, amit hamarosan be is mutatnak a televízióban.