Hunter

Majdnem aszteroidariadót rendeltek el a Földön

Csillagászok beismerték, hogy múlt hónapban csupán percekre voltak a világ riasztásától egy lehetséges aszteroida becsapódást illetően, ami hiányos adatokra épült. Az eset hatására jelenleg a hasonló körülmények között történő riasztási eljárások felülvizsgálatai zajlanak.

Egyes tudósok szerint január 13-án egy 30 méteres objektumnak - amit később 2004 AS1 névre kereszteltek - egy a négyhez esélye volt, hogy 36 órán belül eltalálja bolygónkat. Bár az objektum mérete nem volt nagy, a becsapódás helyén jelentős pusztítást végzett volna, ezért a kutatók erősen fontolgatták, hogy felhívják Bush elnököt, mielőtt megérkeztek a végső adatok, melyek bebizonyították, hogy a Földet nem fenyegeti veszély.

Abban az időben az elnök csapata pont az utolsó simításokat végezte Bush beszédén, melyben az űrprogram változtatásait jelentette be a NASA főhadiszállásán. Ez volt az a beszéd, melyben az emberi űrrepülést helyezte előtérbe és felvázolta a visszatérést a Holdra, valamint a jövő emberi Mars expedícióját, azonban nem sok hiányzott hozzá, hogy valami mást is a hallgatók millióinak tudomására hozzon. Előadását kezdhette volna akár az űrszikla becsapódásának veszélyére való figyelmeztetéssel is.


Felvétel a 2004 AS1-ről
Az elnök nem tudta volna hol fog becsapódni az aszteroida, csupán annyit, hogy valahol az északi féltekén. Egy 30 méteres aszteroida kozmikus méretekben csupán porszem, nem egy olyan objektum ami globális veszélyt jelent a jelenlegi életre, azonban ahhoz elég nagy, hogy légköri elégése közben jelentős károkat okozzon. Ha egy olyan népes területre érkezik, mint New York City, akkor a halálos áldozatok száma valószínűleg jócskán felülmúlta volna a szeptember 11-én történt terrortámadásét. Végül Bush nem tett említést erről, a csillagászok azonban elismerték, hogy nagyon közel jártak ahhoz, hogy riadót fújjanak.

A veterán aszteroidakutató, Clark Chapman "kilencórás krízisnek" nevezte az eseményeket, elmagyarázva hogyan érte el a csillagász társadalmat az aszteroida híre. Az objektumot a Linear automata égboltfigyelő rendszer fedezte fel Új-Mexikóban. Az ilyen megfigyeléseket a massachusettsi Kisbolygó Központ szűri meg, és onnan az interneten keresztül figyelmet kértek a csillagászoktól, mivel különösnek találták. Az objektumtól azt várták, hogy másnap negyvenszeresére erősödjön a fényessége, ami azt jelezte volna, hogy rendkívül gyorsan közeledik, azonban a mindössze négy megfigyelésből táplálkozó adatok miatt nagy volt a bizonytalanság. Számos lehetséges pálya állt rendelkezésre, melyek többsége nem veszélyeztette a Földet.

Mit tegyünk? Értesítsük a világot egy kétes helyzetről, vagy várjunk további adatokra? Az események csúcsa az volt, amikor Steven Chesley, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának egyik kutatója a rendelkezésre álló információk alapján egy e-mailben közölte, hogy néhány napon belül 25 % esélyt lát az északi félgömbön történő becsapódásra. Ez volt az a pont, amikor Clark Chapman és David Morrison, a Nemzetközi Csillagász Egyesület Földközeli Objektumok Munkacsoportjának vezetői úgy vélték elérkezett az idő, hogy felhívják a Fehér Házat.

Azonban számos csillagász nem értett egyet ezzel a lépéssel. "Teljesen félreértelmezték a helyzetet" - mondta Benny Peiser, a liverpooli John Moores Egyetem szakértője. "Rengeteg idejük lett volna, hogy más megfigyelőket is bevonjanak a munkába." Mások szerint is elhamarkodott lett volna a riasztás. "Pánikot keltettünk volna anélkül, hogy elég információnk lett volna az objektumról" - nyilatkozott Brian Marsden, a Kisbolygó Központ munkatársa a BBC Newsnak. "Személy szerint elképesztőnek tartom, hogy egy ilyen lépést fontolóra vegyenek mindössze négy megfigyelés alapján. Ennyiből egyszerűen nem lehet kiszámítani a helyes pályát."


Clark Chapman
Szerencsére az ominózus Chesley e-mailje után egy amatőr csillagásznak sikerült kikerülnie a felhőket és felvételt készíteni az ég szóban forgó részéről, ami teljesen üres volt. Ez azért volt jelentős, mert ha a 2004 AS1 valóban a Földet vette volna célba, akkor azt már egy amatőrnek is látnia kellett volna. Chapman azonban felszólalásában elmondta, ha továbbra is felhős marad az ég és nem áll több megfigyelés a rendelkezésükre, akkor elrendelte volna a riadót. "Ha felhős maradt volna az ég, és felhívják az elnököt, az katasztrofális lett volna" - fejezte ki rosszallását Marsden.

A csillagászok többsége szerint egy téves riasztással saját munkájukat tették volna nevetségessé, ezért alaposabb tervezést és kevesebb pánikot kértek kollégáiktól, ha újra hasonló helyzet állna elő. Na és a 2004 AS1? Az aszteroidáról kiderült, hogy nagyobb, mint azt bárki gondolta volna, közel 500 méter átmérőjű, és végül 12 millió kilométeres távolságban haladt el a Föld mellett.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Anteris #138
    "ha mégis besapódott volna anniyra nevetésgesen kevés az esléye h lakott területet érjen el aztán végképp felesleges riadóztatni. főleg h "valahol az északi féltekén" lol. elég gyenge. seattletől novoszibirszkig mindenki félhetne"

    jaj, nem érted te eztetet. Szinte biztos, hogy amerikára esett volna és ott is New Yorkra vagy Washingtonra! Mindig odaesnek. ezek má csak ilyenek.
  • Marki.. #114
    3. cikk.

    pdf

    THE MIRROR MATTER THEORY
  • 505thZajcev[PT] #97
    ide puska kene... :DD
  • Marki.. #95
    Van egy még elrugaszkodottabb magyarázat is, persze ez is csak egy lehetőség, senki sem mondja, hogy ilyen létezik is, még közvetett bizonyítékok sem állnak rendelkezésre, hogy egy úgynevezett tüköranyagból álló objektum csapódott be. Feltevések szerint a tüköranyag igen gyengén hat kölcsön a normál általunk ismert anyaggal, elsősorban csupán a gravitáció révén, láthatatlan, mert elektromágneses kölcsönhatás nincs, de a légkörbe érvén fényes tűzgolyóként világítana a közte és a normál anyag között létrejövő gyenge surlódás miatt. Ha ez lett volna a helyzet, akkor a felszín alatt bizonyos távolságban meg kellene találniuk a tüköranyag alkotóelemeit, de ilyen kutatásokat nem végeztek. Ha valóban létezik ilyen anyag, az jelentős előrelépés lenne az univerzumban található un. sötét anyag mennyiségével kapcsolatos kérdést illetően. A tüköranyag a korai univerzumból maradhatott meg, létét sokan elutasítják, ezért nem foglalkoznak vele különösebben, elvileg lehetséges, gyakorlatilag még nem tudjuk.
  • Cat #93
    én azt gondolom hogy jégből volt, és azért nem találtak semmit mert elpárolgott
  • StarFist #87
    "Az biztos, hogy egyik sem volt, mert NINCS kráter."

    Ez így túl zavaros. Ha üstökösmag volt (ami a jelenleg elfogadott magyarázat), akkor törvényszerűen nincs kráter. A meteor kizárható, de nem a kráter hiánya miatt (bizonyos tömeg alatt nem éri el a becspódó meteorit a földfelszínt), hanem a viszgált jellegzetességek miatt (az epicentrum körül sugárirányban kidőlt fák), ami levegőben történt kis magasságú robbanásra utalnak. Ilyen légköri robbanást a szilikát/vas-nikkel meteoritok nem produkálnak.
  • bandia #82
    Na ez tuti jó!Élünk:) Én nem igazán értek ezekhez a dolgokhoz. Amit kukacos ír, az észérvekkel elég alátámasztottnak tűnik:) De sztem nagyon okos emberek gondolkoznak azon, hogy vajon hogy lehetne megsemmisíteni, csak mi nem tudunk róla. Olyan fegyverek, amikről nem tudunk, meg 1000% hogy léteznek, és tényleg meglepődnénk ha tudnánk mik vannak amikről nem tudunk.
    Sztem élvezzük az életet amíg lehet, attól úgysem lesz jobb, ha mint valaki említette parázunk tőlük:)
  • Csatti #81
    Látom te aztán nagyon kened a témát.
    1, milyen hülyeség azt összevetni, hogy mit csinálna egy bomba a földön és ebből következtetéseket levonni a világűrre. (főleg tök rosszakat)
    2, a napenergia az egyik legkörnyezettszennyezőbb energiaforrás jelenleg. Tudod te mekkora erdőket kell elpusztítani vagy hasznos területeket elhasználni a napelemek számára, hogy értelemes energiamennyiséghez juthassunk?
    3, a hozzánemértők vmi hihetlenül túlbecsülik a lézer jelenlegi harcászati alkalmazhatóságát, de hogy melegítsünk fel egy üstököst, oszt majd az atomok szétesnek...
  • StarFist #80
    Kicsit kiegészíteném az elhangzottakat.

    A Nap körül keringő törmelék két nagyobb csoportra bontható megsemmisíthetőségét tekintve:

    - A "lágyak" a vízjég-metán összetételűek. Ezekre érdemes nukleáris töltetekkel tüzelni. A robbanás hatásai közül a hősugárzás ezekben aránylag nagy rombolást képes véghezvinni. Az elpárolgó jég-metán elegyben pedig kialakulhat lokálisan egy lökéshullám, ami esetleg darabokat törhet le a céltárgyból (nagy célpont esetén kis mélységben a felszín alatt robbantva). Kis célméret esetén pedig esetleg több darabra törheti. Ez még nem jelenti azt, hogy ezek a darabok el távoldnak egymástól, lehet, hogy laza felhőként együtt maradnak és így csapódnak be a bolygó felszínbe. A ma alkalmazott termonukleáris töltetek indítási sajátosságai miatt (a termonukleáris reakcióhoz szükséges hőmérsékletet és nyomást egy kis méretű hagyományos atomtöltet biztosítja a magban) a törmelék radioktív lesz, ami a légkörben párolog és becsapódáskor nagy területen szennyez (a légmozgás nagy területen fogja szétteríteni).

    - A "kemény" célpontok a különböző szilikátos vagy vas-nikkel aszteriodák. Ezekre a megsemmisítés reményében nukleáris töltettel tüzelni értelmetlen a töltet hatásmechanizmusának sajátosságai miatt. Először is ha a töltet köpenye nem elég szilárd, akkor a töltet széttörik a célpont felszínén és nem robban. A jelenlegi ballisztikus rakétákon tárolt résztöltetek magas-alacsony légköri robbantáshoz lettek tervezve (egyrészt), másrészt kis hatóerejűek (jellemzően 1 Mt alatt, kb. 400-600 Kt között) tehát a feladatra ezen okokból alkalmatlanok.
    Ha a töltet behatol néhány száz méter mélységbe a felszín alá, akkor a földalatti nukleáris robbantásoknál ismert mechanizmus fog lejátszódni, azaz a töltet robbanása megolvasztja a kőzetanyagot és kialakít egy üreget a felszín alatt. Földi körülmémyek között az üreg a fölötte levő talajréteg súlya miatt beomlik és egy "kráter" jön létre. Az aszteriodán viszont a töltet becsapódási alagútján keresztül a megolvadt-elpárolgott közet anyag kikerülne az aszterioda felszínére vagy távozna az űrbe. Felszíni robbanás esetén pedig keletkezne egy kráter. Mindkét esetben az aszteriodát megrázná egy kisebb "földrengés", de ez túl kicsi lenne ahhoz, hogy széttörje a célpontot. Természetesen a töltet miatt a célpont radioktív lesz, főleg ha olyan alkotórészek is vannak az aszterioda anyagában, amelyek gyors neutronok hatására maguk is radioaktív izotópokká alakulnak. Ezek aztután a földfelszíni becsapódás után szennyeznék a környéket.

    Egy másik kevésbé látványos megoldás a célpont eltérítése nukleáris töltetekkel. A töltet felszíni robbanása ui képes megváltozatani az aszterioda forgását, ezzel eltérítva pályájáról a célpontot (röviden és egyszerűen megfogalmazva).

    Ha mégis megsemmisítésre törekszünk, annak a jelenlegi eszközökkel megvalósítható egyetlen módja (köszönhetően Reagan elnök SDI programjának) a tömeg gyorsító (vagy ha valaki így jobban ismeri: mass driver). Ezzel több kilós lövedékeket nagy sebességre (20-30 km/sec) felgyorsítva apránként szétlőhető a célpont (bár a lövedék tömege kicsi, a nagy sebesség miatt igen nagy lesz a kinetikus energiája). Ez viszont pontatlan (lévén irányítatlan és kis méretű lövedékekről van szó), az indítócső pár cm-es beremegése is a cél több kilóméterrel történő elhibázását vonja maga után (a nagy távolságok miatt). Ebből következően az indítórendszert a Föld körüli pályán (ebben az esetben viszont problémát jelent a "lőszer" ellátás) vagy a Hold felszínén kellene elhelyezni.
  • Ottto #79
    Van napenergia, csak basznak kihasználni, pedig rövid távon ez igen jó energiaforrás