Hunter
Majdnem aszteroidariadót rendeltek el a Földön
Csillagászok beismerték, hogy múlt hónapban csupán percekre voltak a világ riasztásától egy lehetséges aszteroida becsapódást illetően, ami hiányos adatokra épült. Az eset hatására jelenleg a hasonló körülmények között történő riasztási eljárások felülvizsgálatai zajlanak.
Egyes tudósok szerint január 13-án egy 30 méteres objektumnak - amit később 2004 AS1 névre kereszteltek - egy a négyhez esélye volt, hogy 36 órán belül eltalálja bolygónkat. Bár az objektum mérete nem volt nagy, a becsapódás helyén jelentős pusztítást végzett volna, ezért a kutatók erősen fontolgatták, hogy felhívják Bush elnököt, mielőtt megérkeztek a végső adatok, melyek bebizonyították, hogy a Földet nem fenyegeti veszély.
Abban az időben az elnök csapata pont az utolsó simításokat végezte Bush beszédén, melyben az űrprogram változtatásait jelentette be a NASA főhadiszállásán. Ez volt az a beszéd, melyben az emberi űrrepülést helyezte előtérbe és felvázolta a visszatérést a Holdra, valamint a jövő emberi Mars expedícióját, azonban nem sok hiányzott hozzá, hogy valami mást is a hallgatók millióinak tudomására hozzon. Előadását kezdhette volna akár az űrszikla becsapódásának veszélyére való figyelmeztetéssel is.
Az elnök nem tudta volna hol fog becsapódni az aszteroida, csupán annyit, hogy valahol az északi féltekén. Egy 30 méteres aszteroida kozmikus méretekben csupán porszem, nem egy olyan objektum ami globális veszélyt jelent a jelenlegi életre, azonban ahhoz elég nagy, hogy légköri elégése közben jelentős károkat okozzon. Ha egy olyan népes területre érkezik, mint New York City, akkor a halálos áldozatok száma valószínűleg jócskán felülmúlta volna a szeptember 11-én történt terrortámadásét. Végül Bush nem tett említést erről, a csillagászok azonban elismerték, hogy nagyon közel jártak ahhoz, hogy riadót fújjanak.
A veterán aszteroidakutató, Clark Chapman "kilencórás krízisnek" nevezte az eseményeket, elmagyarázva hogyan érte el a csillagász társadalmat az aszteroida híre. Az objektumot a Linear automata égboltfigyelő rendszer fedezte fel Új-Mexikóban. Az ilyen megfigyeléseket a massachusettsi Kisbolygó Központ szűri meg, és onnan az interneten keresztül figyelmet kértek a csillagászoktól, mivel különösnek találták. Az objektumtól azt várták, hogy másnap negyvenszeresére erősödjön a fényessége, ami azt jelezte volna, hogy rendkívül gyorsan közeledik, azonban a mindössze négy megfigyelésből táplálkozó adatok miatt nagy volt a bizonytalanság. Számos lehetséges pálya állt rendelkezésre, melyek többsége nem veszélyeztette a Földet.
Mit tegyünk? Értesítsük a világot egy kétes helyzetről, vagy várjunk további adatokra? Az események csúcsa az volt, amikor Steven Chesley, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának egyik kutatója a rendelkezésre álló információk alapján egy e-mailben közölte, hogy néhány napon belül 25 % esélyt lát az északi félgömbön történő becsapódásra. Ez volt az a pont, amikor Clark Chapman és David Morrison, a Nemzetközi Csillagász Egyesület Földközeli Objektumok Munkacsoportjának vezetői úgy vélték elérkezett az idő, hogy felhívják a Fehér Házat.
Azonban számos csillagász nem értett egyet ezzel a lépéssel. "Teljesen félreértelmezték a helyzetet" - mondta Benny Peiser, a liverpooli John Moores Egyetem szakértője. "Rengeteg idejük lett volna, hogy más megfigyelőket is bevonjanak a munkába." Mások szerint is elhamarkodott lett volna a riasztás. "Pánikot keltettünk volna anélkül, hogy elég információnk lett volna az objektumról" - nyilatkozott Brian Marsden, a Kisbolygó Központ munkatársa a BBC Newsnak. "Személy szerint elképesztőnek tartom, hogy egy ilyen lépést fontolóra vegyenek mindössze négy megfigyelés alapján. Ennyiből egyszerűen nem lehet kiszámítani a helyes pályát."
Szerencsére az ominózus Chesley e-mailje után egy amatőr csillagásznak sikerült kikerülnie a felhőket és felvételt készíteni az ég szóban forgó részéről, ami teljesen üres volt. Ez azért volt jelentős, mert ha a 2004 AS1 valóban a Földet vette volna célba, akkor azt már egy amatőrnek is látnia kellett volna. Chapman azonban felszólalásában elmondta, ha továbbra is felhős marad az ég és nem áll több megfigyelés a rendelkezésükre, akkor elrendelte volna a riadót. "Ha felhős maradt volna az ég, és felhívják az elnököt, az katasztrofális lett volna" - fejezte ki rosszallását Marsden.
A csillagászok többsége szerint egy téves riasztással saját munkájukat tették volna nevetségessé, ezért alaposabb tervezést és kevesebb pánikot kértek kollégáiktól, ha újra hasonló helyzet állna elő. Na és a 2004 AS1? Az aszteroidáról kiderült, hogy nagyobb, mint azt bárki gondolta volna, közel 500 méter átmérőjű, és végül 12 millió kilométeres távolságban haladt el a Föld mellett.
Egyes tudósok szerint január 13-án egy 30 méteres objektumnak - amit később 2004 AS1 névre kereszteltek - egy a négyhez esélye volt, hogy 36 órán belül eltalálja bolygónkat. Bár az objektum mérete nem volt nagy, a becsapódás helyén jelentős pusztítást végzett volna, ezért a kutatók erősen fontolgatták, hogy felhívják Bush elnököt, mielőtt megérkeztek a végső adatok, melyek bebizonyították, hogy a Földet nem fenyegeti veszély.
Abban az időben az elnök csapata pont az utolsó simításokat végezte Bush beszédén, melyben az űrprogram változtatásait jelentette be a NASA főhadiszállásán. Ez volt az a beszéd, melyben az emberi űrrepülést helyezte előtérbe és felvázolta a visszatérést a Holdra, valamint a jövő emberi Mars expedícióját, azonban nem sok hiányzott hozzá, hogy valami mást is a hallgatók millióinak tudomására hozzon. Előadását kezdhette volna akár az űrszikla becsapódásának veszélyére való figyelmeztetéssel is.
Felvétel a 2004 AS1-ről |
A veterán aszteroidakutató, Clark Chapman "kilencórás krízisnek" nevezte az eseményeket, elmagyarázva hogyan érte el a csillagász társadalmat az aszteroida híre. Az objektumot a Linear automata égboltfigyelő rendszer fedezte fel Új-Mexikóban. Az ilyen megfigyeléseket a massachusettsi Kisbolygó Központ szűri meg, és onnan az interneten keresztül figyelmet kértek a csillagászoktól, mivel különösnek találták. Az objektumtól azt várták, hogy másnap negyvenszeresére erősödjön a fényessége, ami azt jelezte volna, hogy rendkívül gyorsan közeledik, azonban a mindössze négy megfigyelésből táplálkozó adatok miatt nagy volt a bizonytalanság. Számos lehetséges pálya állt rendelkezésre, melyek többsége nem veszélyeztette a Földet.
Mit tegyünk? Értesítsük a világot egy kétes helyzetről, vagy várjunk további adatokra? Az események csúcsa az volt, amikor Steven Chesley, a NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának egyik kutatója a rendelkezésre álló információk alapján egy e-mailben közölte, hogy néhány napon belül 25 % esélyt lát az északi félgömbön történő becsapódásra. Ez volt az a pont, amikor Clark Chapman és David Morrison, a Nemzetközi Csillagász Egyesület Földközeli Objektumok Munkacsoportjának vezetői úgy vélték elérkezett az idő, hogy felhívják a Fehér Házat.
Azonban számos csillagász nem értett egyet ezzel a lépéssel. "Teljesen félreértelmezték a helyzetet" - mondta Benny Peiser, a liverpooli John Moores Egyetem szakértője. "Rengeteg idejük lett volna, hogy más megfigyelőket is bevonjanak a munkába." Mások szerint is elhamarkodott lett volna a riasztás. "Pánikot keltettünk volna anélkül, hogy elég információnk lett volna az objektumról" - nyilatkozott Brian Marsden, a Kisbolygó Központ munkatársa a BBC Newsnak. "Személy szerint elképesztőnek tartom, hogy egy ilyen lépést fontolóra vegyenek mindössze négy megfigyelés alapján. Ennyiből egyszerűen nem lehet kiszámítani a helyes pályát."
Clark Chapman |
A csillagászok többsége szerint egy téves riasztással saját munkájukat tették volna nevetségessé, ezért alaposabb tervezést és kevesebb pánikot kértek kollégáiktól, ha újra hasonló helyzet állna elő. Na és a 2004 AS1? Az aszteroidáról kiderült, hogy nagyobb, mint azt bárki gondolta volna, közel 500 méter átmérőjű, és végül 12 millió kilométeres távolságban haladt el a Föld mellett.