SG.hu·

Újabb aszteroidaveszély leselkedhet ránk

Heteket, hónapokat vehet igénybe mire a csillagászok képesek lesznek megerősíteni feltételezésüket, miszerint a 2002 NT7 aszteroida nagyon közel ugyan, de mégis elkerüli a Földet 2019-ben. Az előzetes számítások szerint egyáltalán nem kizárt az ütközés a 2 kilométer széles objektummal, ám az újabb számítások szerint igen csekély ez az esély.

"A veszély nagyon minimális" - nyilatkozta Donald Yeomans a NASA illetékese a BBC számára.

Az objektumot július 9-én észlelte az Új-Mexikóban állomásozó Lincoln Near Earth Asteroid Research Project. 837 naponként kerüli meg a Napot és a NASA tudósai szerint pályája 2019. február 1-én keresztezheti a Földét. A pontos pálya megállapításához azonban további megfigyelésekre lesz szükség, ami még időbe telik. Abban a valószínűtlen esetben, ha a 2002 NT7-ről kiderülne, hogy közvetlen ütköző pályán halad a csillagászoknak rengeteg idejük lenne a becsapódás idejének és helyének pontos kiszámítására és némi szerencsével előállni egy eltérítésre vonatkozó tervvel.


"Ez nem olyan, mint az űrhulladék, ahol az objektum szabálytalan alakú és zuhan, ahol akár még órákkal a becsapódás előtt sem lehet pontosan tudni, hol fog földet érni" - mondta Mark Bailey professzor, az észak-írországi Armagh Obszervatórium vezetője. Egy aszteroida becsapódás sokkal inkább olyan, mint amikor a Shoemaker-Levy 9 eltalálta a Jupitert. Ott szinte másodpercre ki tudtuk számítani a becsapódás pontos idejét" - mondta. Ha ütközési pályán közelítene a Föld felé, akkor az eltérítés megkísérlése lenne az elsődleges és egyetlen projekt, tette hozzá.

"Nagyjából 2,2 évenként közelít meg minket, így számos lehetőség adódna a találkozásra. Felmérhetnénk az összetételét, hogy vajon sziklából, jégből vagy vasból épül-e fel, törmelékhalomról vagy egy szilárd testről van-e szó. El lehetne helyezni rajta egy jeladót, így pontos információink lennének a pályájáról" - magyarázta Bailey. Eddig még senki sem állt elő egy aszteroida eltérítését célzó komoly tervvel, ám egy viszonylag gyakran a közelünkbe sodródó űrszikla némi lökést adhat a tudósoknak.

"Jó esély van arra, hogy ez a bizonyos objektum elkerül minket, de előbb vagy utóbb el fog találni egy, ehhez hasonló nagyságú aszteroida" - mondta Lembit Opik, brit törvényhozó, aki már jó ideje hangoztatja az aszteroidák által támasztott veszély tényét.

A NASA becslései szerint ez az aszteroida elég nagy ahhoz, hogy katasztrofális pusztítást okozzon, méreténél fogva a becsapódás ereje képes lenne egy egész kontinenst elsöpörni, és erőteljes éghajlatváltozást előidézni.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© Deus Ex2002. 10. 06.. 12:30||#109
Köszönettel.
© Deus Ex2002. 10. 03.. 19:33||#107
Üdv..

Az RTL Klub híradója szerint valami nagyobb égi tünemény hullott le ma Szibériában. Tudtok errõl valamit?
© Deus Ex2002. 08. 08.. 14:37||#105
Eh.. Ez gáz..:-)
© Rive2002. 08. 08.. 11:00||#104
Jó kérdés. Gõzöm sincs, mi történne 😊
© Deus Ex2002. 08. 08.. 07:06||#103
Morgen.

Kolleganõm kérdése: mi történik, ha a kisbolygó vagy az üstökös a sarkokat porító jégsapkákra zuhan? Jool gondolom, hogy ez lenne a legszerencsésebb eset?
© Rive2002. 08. 06.. 15:48||#102
Továbbra is kénytelen vagyok fentartani, hogy odaküldeni egy-két atomtöltetet messzemenõen gazdaságosabb megoldás...

Az az 50-100 kiló por alakban sem jelent semmit... Ez olyan, mintha 10 kilométerrõl próbálnál meg sörétes puskával beverni egy szöget. Végülis van rá esély, de nem ez a leghatékonyabb megoldás...
© StarFist2002. 08. 06.. 14:40||#101
Kivéve, ha a lõszer nagy terülten terül szét. Pl. a kilött lövedék pályára állítás után szétesik és a belselyében található 40-50 kg por (esetleg tenyérnyi kõdarabok) folytatja útját a cél felé. Így ugyan tovább tart az elpusztítása (kisebb a becsapódó tömeg aránya, viszont nagyobb a találati valószínûség). A lövések száma pedig csak attól függ milyen gyorsan képesek belapátolni "peon"-ok a kõzetet az ágyúba. Mivel ebben a cuccban a lõszer kivételével nincsenek mozgó alkatrészek és súrlódás (a csõben pedig a súrlódás mentességet az elektrosztatikus mezõ biztosítja), meghibásodás max. az erõmûben vagy a szupravezetõ tekercsekben keletkezhet. Így szerencsés esetben akár hónapokon keresztül is lehet folyamatosan tüzelni a stuffal (persze csak a közelítési szakaszban, távolodó célra nem sok értelme lenne lövöldözni).
© Rive2002. 08. 06.. 12:39||#100
Az elkövetkezendõ 100 évben, amíg ez gondot jelenthet az emberiségnek (utána vagy a technikai fejlõdés, vagy a visszafejlõdés ugyis megoldja ilyen jellegû gondjainkat), max. 2-3 aszteoridára számíthatunk, de az már nagy 'mázli' lenne.
Ez a 2-3 aszteroid igényel tfh. 30 kilövést, kilövésenként 100 megatonnás robbanófejekkel.

Mire a holdon (ha az ûrben építesz, akkor az az elsõ sorozatnál elszáll 😊 ) felépítesz egy ilyen bázist, az ca. 300 kilövés...

Arról nem is szólva, hogy nem olyan könnyû naprendszerbeli keretek között mozgó pozícióból mozgó, pár kilométeres céltárgyra lõni, több millio kilométeres távolságból... Ez a móka erõsen igényli a pálya utólagos korrekcióját, akkor pedig lemondhatsz a nagy torkolati sebességrõl...
© StarFist2002. 08. 06.. 12:22||#99
Kicsit visszakanyarodnék a korábbi beszélgetésekhez. Tudjátok, én azt nem értem, hogy miért a legbonyolultabb megoldásokat akarják felhasználni a védekezéshez, mikor a legkézenfekvõbb ötlet a kezük ügyében van. Ennyire régen lett volna az SDI program?
Még a program keretében készült egy "tömeg gyorsító", amit ballisztikus rakéták elhárítására terveztek (a gyökerei pedig a náci Németország szuperfegyver kísérleteihez vezethetõk vissza). A rendszer lényege az volt, hogy a löveg elektrosztatikus mezõ segítségével szinte bármilyen anyagot (fém, mûanyag stb.) képes volt nagy sebességre (2 km/sec és e fölött) gyorsítani és kilõni. Az egyetlen hátránya az igen magas energia igény volt. Nem kellene mást tenni mint egy (vagy több) ilyen gyorsítót megépíteni pl. Hold felszínén. Itt nagy felületû napelemekkel vagy nukleáris erõmûvel biztosítható lenne az enegia ellátás, illetve a Hold kérgébõl korlátlan mennyiségben, kis ráfordítással helyben elõ lehetne állítani a lõszert (szinte csak be kellen lapátolni a hold kõzetet az ágyúba). Ráadásul ez a löveg nem nukleáris robbanásokkal, hanem a lõszer (kõdarabok) kinetikus energiájával végezné a rombolást (a mai technikai szint mellett a lövedékekkel 5-10 km/sec torkolati sebesség elérhetõ lenne). Tehát nem kellene mást tenni, mint az aszteriodát a közeledési ciklusban megszórják nagy mennyiségü, 40-50 kg-os kõdarabbal, amik az évek során lassan szétforgácsolják a célpontot (elvégre most van idõ, nem szükséges rögtön az elsõ sorozattal szétlõni a célpontot). Magát a löveget pedig késõbb más célra is hasznosítani lehetne, hiszen kisebb gyorsulással mûholdak vagy ûrhajók is indíthatók vele a Hold felszínérõl (hála az alacsony szökési sebességnek).
Mindezt meg lehetne építeni Föld körüli pályán is, de itt macerás lenne az erõmû felépítése és lõszer feljuttatása a keringési pályára (viszont a célzástkevésbé befolyásolná a Hold forgása).
© Rive2002. 07. 31.. 12:39||#97
😄 'javasolnék' 😄

Mintha szavam lenne a dologban 😄