Hunter

Újabb aszteroidaveszély leselkedhet ránk

Heteket, hónapokat vehet igénybe mire a csillagászok képesek lesznek megerősíteni feltételezésüket, miszerint a 2002 NT7 aszteroida nagyon közel ugyan, de mégis elkerüli a Földet 2019-ben. Az előzetes számítások szerint egyáltalán nem kizárt az ütközés a 2 kilométer széles objektummal, ám az újabb számítások szerint igen csekély ez az esély.

"A veszély nagyon minimális" - nyilatkozta Donald Yeomans a NASA illetékese a BBC számára.

Az objektumot július 9-én észlelte az Új-Mexikóban állomásozó Lincoln Near Earth Asteroid Research Project. 837 naponként kerüli meg a Napot és a NASA tudósai szerint pályája 2019. február 1-én keresztezheti a Földét. A pontos pálya megállapításához azonban további megfigyelésekre lesz szükség, ami még időbe telik. Abban a valószínűtlen esetben, ha a 2002 NT7-ről kiderülne, hogy közvetlen ütköző pályán halad a csillagászoknak rengeteg idejük lenne a becsapódás idejének és helyének pontos kiszámítására és némi szerencsével előállni egy eltérítésre vonatkozó tervvel.


"Ez nem olyan, mint az űrhulladék, ahol az objektum szabálytalan alakú és zuhan, ahol akár még órákkal a becsapódás előtt sem lehet pontosan tudni, hol fog földet érni" - mondta Mark Bailey professzor, az észak-írországi Armagh Obszervatórium vezetője. Egy aszteroida becsapódás sokkal inkább olyan, mint amikor a Shoemaker-Levy 9 eltalálta a Jupitert. Ott szinte másodpercre ki tudtuk számítani a becsapódás pontos idejét" - mondta. Ha ütközési pályán közelítene a Föld felé, akkor az eltérítés megkísérlése lenne az elsődleges és egyetlen projekt, tette hozzá.

"Nagyjából 2,2 évenként közelít meg minket, így számos lehetőség adódna a találkozásra. Felmérhetnénk az összetételét, hogy vajon sziklából, jégből vagy vasból épül-e fel, törmelékhalomról vagy egy szilárd testről van-e szó. El lehetne helyezni rajta egy jeladót, így pontos információink lennének a pályájáról" - magyarázta Bailey. Eddig még senki sem állt elő egy aszteroida eltérítését célzó komoly tervvel, ám egy viszonylag gyakran a közelünkbe sodródó űrszikla némi lökést adhat a tudósoknak.

"Jó esély van arra, hogy ez a bizonyos objektum elkerül minket, de előbb vagy utóbb el fog találni egy, ehhez hasonló nagyságú aszteroida" - mondta Lembit Opik, brit törvényhozó, aki már jó ideje hangoztatja az aszteroidák által támasztott veszély tényét.

A NASA becslései szerint ez az aszteroida elég nagy ahhoz, hogy katasztrofális pusztítást okozzon, méreténél fogva a becsapódás ereje képes lenne egy egész kontinenst elsöpörni, és erőteljes éghajlatváltozást előidézni.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Deus Ex #109
    Köszönettel.
  • Deus Ex #107
    Üdv..

    Az RTL Klub híradója szerint valami nagyobb égi tünemény hullott le ma Szibériában. Tudtok erről valamit?
  • Deus Ex #105
    Eh.. Ez gáz..:-)
  • Rive #104
    Jó kérdés. Gőzöm sincs, mi történne :)
  • Deus Ex #103
    Morgen.

    Kolleganőm kérdése: mi történik, ha a kisbolygó vagy az üstökös a sarkokat porító jégsapkákra zuhan? Jool gondolom, hogy ez lenne a legszerencsésebb eset?
  • Rive #102
    Továbbra is kénytelen vagyok fentartani, hogy odaküldeni egy-két atomtöltetet messzemenően gazdaságosabb megoldás...

    Az az 50-100 kiló por alakban sem jelent semmit... Ez olyan, mintha 10 kilométerről próbálnál meg sörétes puskával beverni egy szöget. Végülis van rá esély, de nem ez a leghatékonyabb megoldás...
  • StarFist #101
    Kivéve, ha a lőszer nagy terülten terül szét. Pl. a kilött lövedék pályára állítás után szétesik és a belselyében található 40-50 kg por (esetleg tenyérnyi kődarabok) folytatja útját a cél felé. Így ugyan tovább tart az elpusztítása (kisebb a becsapódó tömeg aránya, viszont nagyobb a találati valószínűség). A lövések száma pedig csak attól függ milyen gyorsan képesek belapátolni "peon"-ok a kőzetet az ágyúba. Mivel ebben a cuccban a lőszer kivételével nincsenek mozgó alkatrészek és súrlódás (a csőben pedig a súrlódás mentességet az elektrosztatikus mező biztosítja), meghibásodás max. az erőműben vagy a szupravezető tekercsekben keletkezhet. Így szerencsés esetben akár hónapokon keresztül is lehet folyamatosan tüzelni a stuffal (persze csak a közelítési szakaszban, távolodó célra nem sok értelme lenne lövöldözni).
  • Rive #100
    Az elkövetkezendő 100 évben, amíg ez gondot jelenthet az emberiségnek (utána vagy a technikai fejlődés, vagy a visszafejlődés ugyis megoldja ilyen jellegű gondjainkat), max. 2-3 aszteoridára számíthatunk, de az már nagy 'mázli' lenne.
    Ez a 2-3 aszteroid igényel tfh. 30 kilövést, kilövésenként 100 megatonnás robbanófejekkel.

    Mire a holdon (ha az űrben építesz, akkor az az első sorozatnál elszáll :) ) felépítesz egy ilyen bázist, az ca. 300 kilövés...

    Arról nem is szólva, hogy nem olyan könnyű naprendszerbeli keretek között mozgó pozícióból mozgó, pár kilométeres céltárgyra lőni, több millio kilométeres távolságból... Ez a móka erősen igényli a pálya utólagos korrekcióját, akkor pedig lemondhatsz a nagy torkolati sebességről...
  • StarFist #99
    Kicsit visszakanyarodnék a korábbi beszélgetésekhez. Tudjátok, én azt nem értem, hogy miért a legbonyolultabb megoldásokat akarják felhasználni a védekezéshez, mikor a legkézenfekvőbb ötlet a kezük ügyében van. Ennyire régen lett volna az SDI program?
    Még a program keretében készült egy "tömeg gyorsító", amit ballisztikus rakéták elhárítására terveztek (a gyökerei pedig a náci Németország szuperfegyver kísérleteihez vezethetők vissza). A rendszer lényege az volt, hogy a löveg elektrosztatikus mező segítségével szinte bármilyen anyagot (fém, műanyag stb.) képes volt nagy sebességre (2 km/sec és e fölött) gyorsítani és kilőni. Az egyetlen hátránya az igen magas energia igény volt. Nem kellene mást tenni mint egy (vagy több) ilyen gyorsítót megépíteni pl. Hold felszínén. Itt nagy felületű napelemekkel vagy nukleáris erőművel biztosítható lenne az enegia ellátás, illetve a Hold kérgéből korlátlan mennyiségben, kis ráfordítással helyben elő lehetne állítani a lőszert (szinte csak be kellen lapátolni a hold kőzetet az ágyúba). Ráadásul ez a löveg nem nukleáris robbanásokkal, hanem a lőszer (kődarabok) kinetikus energiájával végezné a rombolást (a mai technikai szint mellett a lövedékekkel 5-10 km/sec torkolati sebesség elérhető lenne). Tehát nem kellene mást tenni, mint az aszteriodát a közeledési ciklusban megszórják nagy mennyiségü, 40-50 kg-os kődarabbal, amik az évek során lassan szétforgácsolják a célpontot (elvégre most van idő, nem szükséges rögtön az első sorozattal szétlőni a célpontot). Magát a löveget pedig később más célra is hasznosítani lehetne, hiszen kisebb gyorsulással műholdak vagy űrhajók is indíthatók vele a Hold felszínéről (hála az alacsony szökési sebességnek).
    Mindezt meg lehetne építeni Föld körüli pályán is, de itt macerás lenne az erőmű felépítése és lőszer feljuttatása a keringési pályára (viszont a célzástkevésbé befolyásolná a Hold forgása).
  • Rive #97
    :D 'javasolnék' :D

    Mintha szavam lenne a dologban :D