Íme a forgatókönyv: Egy aszteroida csapódik bolygónkba, hatalmas törmelék felhőt emel a magasba, ami egy korong alakjában megtelepedik a bolygó körül, mint a Szaturnusz gyűrűi. A gyűrű erős árnyéka lehűti a trópusokat és 100000 éves fagyba taszítja a Földet.

Az Új-Mexikó Egyetem éghajlat kutatója, Peter Fawcett bizonyítékot talált arra, hogy valami hasonló történhetett 35 millió évvel ezelőtt az eocén korban. Az abból az időből származó kőzetek aszteroida törmelékkel vannak bevonva, amit bizonyítottan 100000 év hideg időszak követett. Facett és Mark Boslough a Sandia Nemzeti Laboratórium fizikusa úgy vélik, azoknak a tudósoknak, akik meg akarják érteni a Föld meleg és hideg periódusait figyelembe kell venniük a gyűrűket is.


Egy esetleges aszteroida becsapódás, ami elég nagy lenne ahhoz, hogy gyűrűt vonjon a bolygó köré jelentős éghajlatváltozásokat okozna, állítják a kutatók egy, a Geophysic Research folyóiratban publikált munkájukban. A páros a Föld éghajlatának számítógépes szimulációját használta, hogy bemutassa mi történne, ha a Földnek a Szaturnuszhoz hasonló gyűrűje lenne. Fawcett elmondta, hogy a számítógépes szimuláció és az eocén hideg időszak közötti hasonlóságok semmit sem bizonyítanak, azonban arra utalnak, hogy érdemes számításba venni egy gyűrűvilágot. Az ötlet Boslough-tól származik, a fizikustól, aki élete nagy részét az aszteroida becsapódásoknak és annak következményeinek tanulmányozásának szentelte. A külső naprendszer hatalmas gáz óriásai - Jupiter, Szaturnusz, Neptunusz és Uránusz - rendelkeznek gyűrűvel. "Van kilenc bolygónk, ebből négynek van valamilyen gyűrűje" - mondta Boslough.

A szimulációkból kapott térkép szerint a gyűrű a trópusokat hűti, ha pedig a trópusokon kisebb a hő, akkor kevesebb jut a sarkvidékekre is. A gyűrű árnyéka alatt a Szahara átlag hőmérséklete fagypont alá süllyedt. A hideg gyorsan szétterjedt a bolygón, a jég pedig a Bering-szoroson át elért egészen az Antarktisztól Ausztráliáig.