Hunter
Szivárog a levegő a nemzetközi űrállomáson
Egy orosz széndioxid eltávolító berendezés lehet a Nemzetközi Űrállomáson a napokban kialakult lassú légszivárgás forrása. Azonban a kétfős legénység még legalább hat hónapra elegendő tartalékkal rendelkezik és nincs jele a szivárgás erősödésének, így az állomás vezetőségét nem nyugtalanítja a kialakult helyzet.
"Rendkívül megfontolt és módszeres kutatással fogjuk megoldani a problémát. A járműre vagy a legénységre nem hárul kockázat" - nyilatkozott a NASA részéről Mike Suffredini, űrállomás műveleti és integrációs vezetője az újságíróknak. A szivárgást először a földi irányítás észlelte január 2-án, azonban a vizsgálatok kimutatták, hogy a folyamat már december 22-én megkezdődött.
A hivatalos szervek elmondásuk szerint még mindig nem teljesen biztosak abban, hogy létezik egy lyuk, mivel az űrállomás légnyomása napról napra és helyiségről helyiségre vonatkoztatva is eltérő, azonban az egyértelmű, hogy valami történik. Jelenleg az átlagos napi szivárgás mintegy ötszörakkora, mint az elfogadott természetes szivárgás.
Normális esetben a légnyomást a hivatalosan tengerszint szerinti 14,7 psi-n tartják (1 bar = 14.5 psi). Az átlagnyomás most körülbelül 14,2 psi-re esett és közel jár ahhoz, amikor fontolóra kell venni, hogy bevessék az állomás nitrogén tartalékait a kabin légnyomásának biztosításához. Suffredini szerint az állomáson folytatódhat a nyomás csökkenése közel 13,9 psi-re, anélkül hogy az állomás berendezéseinek működése miatt aggódni kellene. A szerkezet bizonyos körülmények között még egy 13,5 psi-re esést is elvisel, és még ez az érték sem jelent veszélyt a legénység egészségére.
Az orosz irányítóközpont bal nagymonitorán látható újságirók a jobb szélen lévő Michael Foale-t és Alexander Kalerit kérdezgetik a szivárgásról
A legénységnek 10,2 psi-nél már egyértelműen el kellene hagynia keringő őrhelyét, azonban ekkor már az ISS berendezései már régen nem működnének, így a Szojuz kapszula indítására jóval korábban sort kellene keríteniük.
A kezdeti kutatások a szivárgás forrására nem derítettek ki semmit. Az állomás nyolcadik legénysége - Michael Foale és Alexander Kaleri - a legkézenfekvőbb helyeken, a fedélzeti nyílások és az ablakok környékén már ultrahangos mérőműszerrel próbálták megkeresni a levegő szivárgásának helyét. A keresés következő lépéseiben átvizsgálják az amerikai és orosz részlegeket elválasztó elemeket és a különálló modulokat is.
Foale még felszállás előtt - tapasztalt veterán, már hatodjára van az űrben
Suffredini elmondása szerint, az oroszok bizottságot hoztak létre a szivárgás kivizsgálására. Elsőszámú gyanúsítottjuk a Vozduk széndioxid eltávolító rendszer, ami már a Mir űrállomáson is vezetett hasonló szivárgásokhoz. A legénység az elkövetkező napokban idejének egy részét a Vozduk számtalan csövének, szelepének és tömítésének átvizsgálásával tölti, melyekből több is az űr vákuumába vezet ki.
"Rendkívül megfontolt és módszeres kutatással fogjuk megoldani a problémát. A járműre vagy a legénységre nem hárul kockázat" - nyilatkozott a NASA részéről Mike Suffredini, űrállomás műveleti és integrációs vezetője az újságíróknak. A szivárgást először a földi irányítás észlelte január 2-án, azonban a vizsgálatok kimutatták, hogy a folyamat már december 22-én megkezdődött.
A hivatalos szervek elmondásuk szerint még mindig nem teljesen biztosak abban, hogy létezik egy lyuk, mivel az űrállomás légnyomása napról napra és helyiségről helyiségre vonatkoztatva is eltérő, azonban az egyértelmű, hogy valami történik. Jelenleg az átlagos napi szivárgás mintegy ötszörakkora, mint az elfogadott természetes szivárgás.
Normális esetben a légnyomást a hivatalosan tengerszint szerinti 14,7 psi-n tartják (1 bar = 14.5 psi). Az átlagnyomás most körülbelül 14,2 psi-re esett és közel jár ahhoz, amikor fontolóra kell venni, hogy bevessék az állomás nitrogén tartalékait a kabin légnyomásának biztosításához. Suffredini szerint az állomáson folytatódhat a nyomás csökkenése közel 13,9 psi-re, anélkül hogy az állomás berendezéseinek működése miatt aggódni kellene. A szerkezet bizonyos körülmények között még egy 13,5 psi-re esést is elvisel, és még ez az érték sem jelent veszélyt a legénység egészségére.
Az orosz irányítóközpont bal nagymonitorán látható újságirók a jobb szélen lévő Michael Foale-t és Alexander Kalerit kérdezgetik a szivárgásról
A legénységnek 10,2 psi-nél már egyértelműen el kellene hagynia keringő őrhelyét, azonban ekkor már az ISS berendezései már régen nem működnének, így a Szojuz kapszula indítására jóval korábban sort kellene keríteniük.
A kezdeti kutatások a szivárgás forrására nem derítettek ki semmit. Az állomás nyolcadik legénysége - Michael Foale és Alexander Kaleri - a legkézenfekvőbb helyeken, a fedélzeti nyílások és az ablakok környékén már ultrahangos mérőműszerrel próbálták megkeresni a levegő szivárgásának helyét. A keresés következő lépéseiben átvizsgálják az amerikai és orosz részlegeket elválasztó elemeket és a különálló modulokat is.
Foale még felszállás előtt - tapasztalt veterán, már hatodjára van az űrben
Suffredini elmondása szerint, az oroszok bizottságot hoztak létre a szivárgás kivizsgálására. Elsőszámú gyanúsítottjuk a Vozduk széndioxid eltávolító rendszer, ami már a Mir űrállomáson is vezetett hasonló szivárgásokhoz. A legénység az elkövetkező napokban idejének egy részét a Vozduk számtalan csövének, szelepének és tömítésének átvizsgálásával tölti, melyekből több is az űr vákuumába vezet ki.