A légelhárító rakéták egy jövőbeli generációja elől jóval nehezebb lesz a kitérés, egy szitakötők által inspirált irányító rendszernek köszönhetően. A rakéták egy úgynevezett mozgásálcázó stratégiát fognak utánozni, melyet a ragadozó rovarok zsákmányaik megtévesztésére használnak, melyek ennek hatására úgy látják, hogy a vadászó fél egy helyben áll.

A technikát alkalmazó rovarok úgy közelítik meg az áldozatot, hogy az mozdulatlannak látja a támadót, valójában viszont egyre közelebb kerül hozzá. Ezt úgy érik el, hogy a környezet egy fix pontja és az áldozat között pozícionálják magukat. Hosszú ideje gyanítják, hogy a hím szitakötők és más repülő rovarok is alkalmazzák ezt a módszert légi harcaikban, amit nemrégen be is bizonyítottak.

Akiko Mizutani és Mandayam Srinivasan, a Canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem tudósai videokamerák segítségével megfigyeltek két hadakozó szitakötőt és kidolgozták támadásaiknál alkalmazott röppályáikat. Rájöttek, a rovarok valóban úgy igazgatják repülési útvonalaikat, hogy mozdulatlannak tűnjenek. Ezen felbuzdulva két brit biológus, Andrew Anderson és Peter McOwan bebizonyították, hogy az emberek is bedőlnek ugyanennek a trükknek. Az elvet egy számítógépes hadijáték rakétáinak átprogramozásával próbálták ki, melyeken a mozgásálcázás stratégiáját alkalmazták. Ezután a játékosoknak meg kellett próbálni lelőni a rájuk irányított rakétákat.


Elfogó rakéta - a fegyver a jövőbeli pozíció felé halad


Hőkövető rakéta - a fegyver egyszerűen követi a célt, így könnyen észlelhető


Mozgásálcázás - a fegyver mindig az indítási pozicíóval szemben áll, állónak látszik, ezért nehéz észlelni
Anderson és McOwen összehasonlította a mozgó álcázással ellátott rakéták teljesítményét az elfogó rakétákéval, melyek a célrepülőgép becsült helyét célozzák meg, és a hőkövető rakétákéval. Az eredmények azt mutatják, hogy az álcázott rakéták sokkal közelebb kerültek a célpontokhoz, mint jelenlegi társaik, mielőtt lelőtték volna őket. Ami lenyűgöző, mondja Anderson, az hogy ezek az összetett röppályák kidolgozhatók egy neurális hálózati számítógépprogrammal, ami csupán a célpont a rakéta szemszögéből látott mozgásán alapul. Nincs szükség érzékelőkre, hogy kövessék a fix pontot.

"Egy rendszer felkészíthető hogy megbecsülje a célpont viszonylagos helyzetét, anélkül hogy 360 fokos látószöget adnánk neki" - magyarázta Anderson. A kutatók a neurális hálózatot a kiszemelt célpontjukat támadó szitakötőkről készült videofelvételekből kinyert adatokkal látták el. Folyamatos futtatások hatására a program egyre jobban és jobban idomult a megfelelő röppálya követéséhez" - tette hozzá McOwan. Végül a hálózat képes volt a támadó rakéta irányítására kizárólag a célpont viszonylagos mozgása alapján.

"Ha egyszer a hálózatot sikerül felkészítenünk, onnan már tudja a dolgát" – mondta Anderson, aki szerint a mozgásálcázás különösen akkor működhet hatékonyan, amikor több rakétát vetnek be egyidejűleg. "Ha több rakétát küldünk ugyanazzal a mozgásálcázó röppályával, akkor csak a legelsőt észleli a radar vagy az infravörös érzékelő. Azt azonban soha nem fogja megtudni hány rakéta követi az elsőt."

A technika megtévesztheti a hőérzékelőket is. Egy rakéta a célponttól kis távolságban leválaszthatja és felrobbanthatja a hátsó fokozatát, infravörös sugárzást hozva létre. Ezután a rakéta megmaradt része folytatja mozgásálcázó pályáját a háttérzajban, ami gyakorlatilag megvakítja a hőérzékelőket. McOwan elmondása szerint a brit Védelmi Minisztérium érdeklődését fejezte ki a technika iránt, illetve a számítógépes játékgyártók figyelmét is felkeltheti az eljárás.