Imre
Elindult a századik Delta-2
December 7-én két tudományos műholdat állított földkörüli pályára a századik Delta-2 hordozórakéta. A francia-amerikai együttműködésben készített Jason-1 a TOPEX/Poseidon oceanográfiai műholdat váltja fel, míg a Johns Hopkins Egyetemen épült TIMED a Föld felsőlégkörét és a Nap-Föld kapcsolatot fogja tanulmányozni.
A Jason-1 folytatja az immár 9 éves TOPEX által megkezdett megfigyeléseket, amelyeknek célja az óceáni áramlások megfigyelése, valamint az áramlások és a globális éghajlati változás kapcsolatának tanulmányozása. A TOPEX az alig egy évtizednyi működése alatt szinte teljesen átalakította az óceánoknak az éghajlat alakításában játszott szerepéről alkotott elképzeléseket. "Az óceán az éghajlat egyik hajtómotorja" - mondja Gary Kunstmann, a Jason-1 program egyik vezetője. A következő hat hónapban a két műhold ugyanazt a pontot fogja vizsgálni körülbelül egy perc eltéréssel, így mód nyílik az új és a régi adatok egyeztetésére. A közös repülés után a TOPEX új pályára kerül, a Jason-1 pedig megkezdi a három évre tervezett programját.
A két műhold az óceánok felszínén létrejövő kis kiemelkedéseket és bemélyedéseket figyeli, amelyekből következtetni lehet az áramlásokra. A Jason-1 egy inch pontossággal méri a felszínt, szemben a TOPEX két inch pontosságával. Ez nagyon jelentős javulás, mivel a változások nagyon kicsik. A Föld teljes áramlási rendszerének a feltérképezéséhez 10 nap szükséges.
A Jason-1 után került pályára a TIMED (Thermosphere-Ionosphere-Mesosphere Energetics and Dynamics satellite). Mint angol neve mutatja a Föld felsőlégkörének dinamikáját, és energetikai viszonyait fogja vizsgálni az elkövetkező három évben. Van a felsőlégkörnek egy olyan része, ami a repülőgépek és léggömbök számára már nem elérhető, ugyanakkor a műholdat sem lehet odajuttatni. Ez a rész néhányszor tíz kilométertől 160 kilométeres magasságban van. A TIMED feladata ennek a jóformán ismeretlen tartománynak a vizsgálata lesz. A mérései a 60 kilométertől 180 kilométerig terjedő tartományra fognak vonatkozni, bár pályája 620 kilométer magasan húzódik. A fedélzetén elhelyezett négy műszer segítségével mérni fogja az említett tartomány hőmérsékleti és szélviszonyait, valamint a Nap UV sugárzása hatására létrejövő infravörös sugárzást.
A két műholdat pályára állító Delta-2 hordozórakéta 1989. február 14-én állt rendszerbe. Azóta száz indítást élt meg, amelyek közül 98 volt sikeres, így az egyik legmegbízhatóbb hordozórakéta. Ennek köszönhető, hogy a NASA 1996, 1998, 1999-ben ezzel a típussal indította Mars-szondáit. Az első fokozat hajtóanyaga kerozin és oxigén, míg a másodiké aerozine-50 és nitrogén-tetraoxid. A rakéta szükség esetén kiegészíthető egy szilárd hajtóanyagú harmadik fokozattal, illetve az indulást segítő akár, kilenc darab szilárd hajtóanyagú startrakétával is. A teljes rendszer magassága 40 méter. A különböző összeállításokkal 2,7–5,8 tonna hasznos terhet lehet alacsony földkörüli pályára juttatni, illetve 1–2 tonnát geostacionárius pályára. A rakétát a Boeing gyártja.
A Jason-1 folytatja az immár 9 éves TOPEX által megkezdett megfigyeléseket, amelyeknek célja az óceáni áramlások megfigyelése, valamint az áramlások és a globális éghajlati változás kapcsolatának tanulmányozása. A TOPEX az alig egy évtizednyi működése alatt szinte teljesen átalakította az óceánoknak az éghajlat alakításában játszott szerepéről alkotott elképzeléseket. "Az óceán az éghajlat egyik hajtómotorja" - mondja Gary Kunstmann, a Jason-1 program egyik vezetője. A következő hat hónapban a két műhold ugyanazt a pontot fogja vizsgálni körülbelül egy perc eltéréssel, így mód nyílik az új és a régi adatok egyeztetésére. A közös repülés után a TOPEX új pályára kerül, a Jason-1 pedig megkezdi a három évre tervezett programját.
A két műhold az óceánok felszínén létrejövő kis kiemelkedéseket és bemélyedéseket figyeli, amelyekből következtetni lehet az áramlásokra. A Jason-1 egy inch pontossággal méri a felszínt, szemben a TOPEX két inch pontosságával. Ez nagyon jelentős javulás, mivel a változások nagyon kicsik. A Föld teljes áramlási rendszerének a feltérképezéséhez 10 nap szükséges.
A Jason-1 után került pályára a TIMED (Thermosphere-Ionosphere-Mesosphere Energetics and Dynamics satellite). Mint angol neve mutatja a Föld felsőlégkörének dinamikáját, és energetikai viszonyait fogja vizsgálni az elkövetkező három évben. Van a felsőlégkörnek egy olyan része, ami a repülőgépek és léggömbök számára már nem elérhető, ugyanakkor a műholdat sem lehet odajuttatni. Ez a rész néhányszor tíz kilométertől 160 kilométeres magasságban van. A TIMED feladata ennek a jóformán ismeretlen tartománynak a vizsgálata lesz. A mérései a 60 kilométertől 180 kilométerig terjedő tartományra fognak vonatkozni, bár pályája 620 kilométer magasan húzódik. A fedélzetén elhelyezett négy műszer segítségével mérni fogja az említett tartomány hőmérsékleti és szélviszonyait, valamint a Nap UV sugárzása hatására létrejövő infravörös sugárzást.
A két műholdat pályára állító Delta-2 hordozórakéta 1989. február 14-én állt rendszerbe. Azóta száz indítást élt meg, amelyek közül 98 volt sikeres, így az egyik legmegbízhatóbb hordozórakéta. Ennek köszönhető, hogy a NASA 1996, 1998, 1999-ben ezzel a típussal indította Mars-szondáit. Az első fokozat hajtóanyaga kerozin és oxigén, míg a másodiké aerozine-50 és nitrogén-tetraoxid. A rakéta szükség esetén kiegészíthető egy szilárd hajtóanyagú harmadik fokozattal, illetve az indulást segítő akár, kilenc darab szilárd hajtóanyagú startrakétával is. A teljes rendszer magassága 40 méter. A különböző összeállításokkal 2,7–5,8 tonna hasznos terhet lehet alacsony földkörüli pályára juttatni, illetve 1–2 tonnát geostacionárius pályára. A rakétát a Boeing gyártja.