Távoli galaxisban mutattak ki oxigént

Eközben pedig az exobolygók tanulmányozására is új módszert dolgoztak ki.

Egyszerre két érdekes tanulmány is napvilágot látott a napokban az űrkutatás területén, amelyek ugyan nem állnak közvetlen kapcsolatban egymással, most mégis egyszerre vesszük őket szemügyre, hiszen ezek az exobolygók, illetve a távoli galaxisok vizsgálata terén hoznak magukkal komoly újításokat.

Az első munkában arról olvashatunk, hogy a Shanghai Astronomical Observatory csapata két teleszkóp bevonásával tanulmányozta a meglehetősen távoli, tőlünk mintegy 581 millió fényévre lévő Markarian 231 galaxisból beérkező fényt, amely a forrás (egy QSO, azaz quasi stellar object) révén vöröseltolódással, alacsonyabb frekvencián futott be, így a saját légkörünkben megtalálható gázok nem okoztak problémát a megfelelő detektálásban és a vizsgálatban. Az eredmény arra utal, hogy a galaxisban nagyjából 100-szor annyi oxigén van jelen, mint a Tejútrendszerben, ezzel pedig most először sikerült ezt visszaigazolni egy másik galaxisban (korábban saját galaxisunk két helyszínén sikerült kimutatni a molekuláris oxigén jelenlétét, ezek sorrendben a Rho Ophiuchi, valamint az Orion-köd). A munka folytatásával reményeik szerint arra is rájöhetünk, hogy az oxigén eloszlása miként járul hozzá a galaxisok kialakulásához, illetve ez mennyiben járul hozzá az élet feltételeinek megteremtéséhez.

Holland kutatók ezalatt a LOFAR-rádióteleszkóp segítségével azt figyelték meg, hogy a távoli csillagok mágneses mezeje, valamint az őket kísérő exobolygók közötti interakció felmérésével miként vizsgálhatjuk meg magukat a bolygókat, amely egy további eszközt biztosítana számunkra ezen a téren. Itt elsősorban a vörös törpecsillagokat veszik szemügyre, amelyek kisebbek és hűvösebbek a Napnál, viszont jóval erősebb mágneses mezővel rendelkeznek, a közelebb elhelyezkedő kísérők pedig komoly hatást kénytelenek elszenvedni, amelynek eredményeként gyakorlatilag az ezen kapcsolatot leíró rádióadást kapunk, ezt pedig az erre bevetett rádióteleszkópok révén alaposan kielemezhetjük. A szakemberek a kerékpár dinamójához hasonlítják a jelenséget, amely saját Naprendszerünkben nincs jelen (a gyengébb mágneses mező és a bolygók Naptól mért nagyobb távolsága révén), a távoli rendszerek esetében viszont az eljárás komoly segítséget nyújthat a megfigyelésben.

A kettőscsillagok kiszűrésével a számunkra ideális példányokra koncentrálhatunk, ezekből reményeik szerint nem lesz hiány (hiszen a vörös törpék a leggyakoribb típusnak számítanak) és bár az erős behatás egyben a bolygók légkörére és felszínére is veszélyes, ezzel az eljárással további érdekes planétákat igazolhatunk majd vissza, később pedig még részletesebben is megismerhetjük majd ezen égitesteket.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • VolJin #2
    Astrojan hogy-hogy nem kommentelt még hozzá?
  • ugh #1
    "LOFAR"
    Jó neve van..