Saját légkörét rombolja a legforróbb exobolygó

Még a molekulák is szétszakadnak a nagy hőség miatt, a másik oldalon azonban helyreállnak.

Az exobolygászattal foglalkozó szakemberek számára továbbra is fontos kérdés, hogy az egyes égitestek miként alakulnak ki, hogyan viselkednek adott pályájukon, illetve hogy saját csillaguk hatása milyen körülményeket teremt a felszínen. A jelenleg ismert legforróbb példány szintén tartogatott néhány érdekességet, tudásunk pedig még mindig nem teljes.

A KELT-9b még 2017-ben került fel a listára, akkor igazolták vissza a tőlünk mintegy 670 fényévre lévő rendszer kiemelkedően érdekes tagját, mégpedig a hamarosan visszavonuló, munkáját végleg befejező Spitzer jóvoltából. Az adatok alapján a bolygó nagyon közel kering csillagához, azt mindössze másfél nap alatt kerüli meg, eközben pedig (ahogy az ilyen esetekben ezt megszokhattuk) mindig ugyanazon oldalát mutatja a csillag felé. Felszíni hőmérséklete itt eléri a 4300 Celsius-fokot, ennek megfelelően természetesen az életnek semmi esélye nincs, a bolygó akár csillag is lehetne, ha tömegét tekintve nem pusztán háromszor lenne nagyobb a Jupiternél, viszont a két oldalon látható hőmérsékleti különbség mellett további részleteket is megfigyeltünk, ezek pedig részben meglepőek.

A világos oldalon ugyanis olyan hatalmas forróság uralkodik, amely a légkör molekuláit is szétszakítja, ez alól pedig még a hidrogénmolekulák sem jelentenek kivételt. A sötét oldal eközben nagyjából 50 százalékkal hűvösebb, ami lehetővé teszi ezen molekulák újraformálódását, ahogy azok a szelek révén átkerülnek oda, vagyis a felhők gyakorlatilag állandóan újraformálódnak, hogy azután ismét megsemmisüljenek. A hidrogén-diszasszociációt nélkülöző számítógépes modellek szerint ezen szelek hatalmas sebességgel száguldanak, másodperceként 60 kilométert téve meg, viszont a fent említett diszasszociáció révén jobban eloszlik a hő – azt viszont továbbra sem tudjuk, hogy a legforróbb pont miért nem közvetlenül a csillag alatti, hozzá legközelebbi területen helyezkedik el.

A témához kapcsolódó hír, hogy amerikai illetékesek szerint a James Webb még a mostani, 2021-es határidőről is lemaradhat, ennek betartására ugyanis ők jelen pillanatban 12 százalékos esélyt látnak. Szerencsére a csúszás várhatóan nem lesz nagy, itt a jövő márciusi dátumról júniusra halaszthatják el a rajtot, amivel a fontos eszköz nagyjából egy éven belül útnak indulhatna.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • zriboliv #5
    Az igazán észbontó az lesz ha 2026-ban amikor fellövik, elpukkan alatta a rakéta.
  • llax #4
    Az a félő, hogy mire tényleg üzembe áll, sok megoldása már közelít az "elavult vacak" kategóriához. Még úgy is, hogy a közeli jövőben várhatóan az lesz a legeredményesebb csillagászati műszer. (Fontos, légkörön belülről nehezen vizsgálható spektrumra messze a legnagyobb felbontású és legérzékenyebb műszer lesz.)
    További csúszás esetén több, kockázatos műszaki megoldása (tömegcsökkentés, origami) válik nagyobb részben okafogyottá, a születőben lévő hordozóeszközök sokkal nagyobb orrkúpja és teherbírása miatt.
  • Zdegarth #3
    ...mert csuszik nem hallod...? :)
  • subotal #2
    Miért lenne vacak?
  • Zulu12 #1
    Ki gondolta volna hogy csúszik megint a James Webb űrteleszkóp.... XD Inkább majd szóljonak ha kész van az a vacak :D