Gyurkity Péter
Fallal előznék meg az antarktiszi jég olvadását
Ezzel kerülnék el a tengerszint emelkedését, ami már minket is veszélyeztetne.
A globális klímaváltozás és annak várható következményei kapcsán mi is számos alkalommal írtunk már az előrejelzésekről, a nemzetközi egyezményekről, valamint a különböző tanulmányokról, amelyek a lehetséges pályákat vázolják fel számunkra. Most egy újabb anyagban arról írnak, hogy hatalmas erőfeszítéssel, két eltérő módon előzhetnénk meg az Antarktiszt és annak gleccsereit borító jégtakaró elolvadását.
A tanulmány készítői szerint mindenképpen óriási projektre lesz szükség, azt azonban rögtön leszögezik, hogy ők mindössze egyetlen szempontot vesznek figyelembe és ezen pálya mentén alakítják ki az elméleti megoldásokat. A részletes magyarázatból kiderül, hogy fallal vennék körül a legveszélyeztetettebb régiókat, így például a Thwaites-gleccsert, hogy megóvják annak jegét az elolvadástól, elsősorban azon okból kifolyólag, hogy az olvadás jelentős mértékben megemelhetné a tengerszintet. Megjegyzik, hogy ugyan ez leginkább hosszú távon jelentene veszélyt számunkra (évtizedek, illetve évszázadokban mérhető távon), a hatalmas erőfeszítésre szükség lesz, ha el akarjuk kerülni a következményeket.
Az egyik változat a jégtakaró aládúcolásáról szól, amely mindössze azt akadályozná meg, hogy ez kisebb darabokra törjön szét és az óceánba merüljön. Az említett gleccser esetében ugyanis ez olyan folyamatot indítana be, amelynek eredményeként akár 3 méterrel is emelkedhetne a globális tengerszint, miközben eddig 10-12 centiméteres növekedést regisztráltunk csak, leginkább olyan helyeken, mint Miami városa. A növekedés elméletileg a 60 métert is elérheti, ehhez azonban valószínűleg évezredekre lenne szükség, de azért dolgoznak egy másik megoldáson is, amely már egy méretes fal felépítését vetíti előre, a tengerszint alatt, hogy megakadályozzák a jég és a melegebb tengervíz közvetlen érintkezését. Ez nyilván még nehezebb feladat lenne, tulajdonképpen a Szuez-csatorna építéséhez fogható projektet kell elképzelni sokkal nehezebb körülmények között, ami nyilván további ötletelést és komoly tervezési fázist igényelne.
Más elképzelések szerint a beérkező napsugarak egy részét kellene eltéríteni, erre azonban a most közzétett tanulmányban nem térnek ki.
A globális klímaváltozás és annak várható következményei kapcsán mi is számos alkalommal írtunk már az előrejelzésekről, a nemzetközi egyezményekről, valamint a különböző tanulmányokról, amelyek a lehetséges pályákat vázolják fel számunkra. Most egy újabb anyagban arról írnak, hogy hatalmas erőfeszítéssel, két eltérő módon előzhetnénk meg az Antarktiszt és annak gleccsereit borító jégtakaró elolvadását.
A tanulmány készítői szerint mindenképpen óriási projektre lesz szükség, azt azonban rögtön leszögezik, hogy ők mindössze egyetlen szempontot vesznek figyelembe és ezen pálya mentén alakítják ki az elméleti megoldásokat. A részletes magyarázatból kiderül, hogy fallal vennék körül a legveszélyeztetettebb régiókat, így például a Thwaites-gleccsert, hogy megóvják annak jegét az elolvadástól, elsősorban azon okból kifolyólag, hogy az olvadás jelentős mértékben megemelhetné a tengerszintet. Megjegyzik, hogy ugyan ez leginkább hosszú távon jelentene veszélyt számunkra (évtizedek, illetve évszázadokban mérhető távon), a hatalmas erőfeszítésre szükség lesz, ha el akarjuk kerülni a következményeket.
Az egyik változat a jégtakaró aládúcolásáról szól, amely mindössze azt akadályozná meg, hogy ez kisebb darabokra törjön szét és az óceánba merüljön. Az említett gleccser esetében ugyanis ez olyan folyamatot indítana be, amelynek eredményeként akár 3 méterrel is emelkedhetne a globális tengerszint, miközben eddig 10-12 centiméteres növekedést regisztráltunk csak, leginkább olyan helyeken, mint Miami városa. A növekedés elméletileg a 60 métert is elérheti, ehhez azonban valószínűleg évezredekre lenne szükség, de azért dolgoznak egy másik megoldáson is, amely már egy méretes fal felépítését vetíti előre, a tengerszint alatt, hogy megakadályozzák a jég és a melegebb tengervíz közvetlen érintkezését. Ez nyilván még nehezebb feladat lenne, tulajdonképpen a Szuez-csatorna építéséhez fogható projektet kell elképzelni sokkal nehezebb körülmények között, ami nyilván további ötletelést és komoly tervezési fázist igényelne.
Más elképzelések szerint a beérkező napsugarak egy részét kellene eltéríteni, erre azonban a most közzétett tanulmányban nem térnek ki.
