Erre a következtetésre jutott a NASA, amely más tanulmányokkal ellentétben mindenhol erősödést lát.

A sarkvidékek jégtakarója az utóbbi években kiemelt témának számít a klímaváltozással foglalkozó szakemberek és a téma iránt érdeklődő laikusok körében, hiszen ennek változása jelentős mértékben befolyásolja az óceánok és tengerek vízszintjét, tehát komoly kihatással lehet a tengerparti régiók jövőjére. Míg az északi féltekén gyorsuló csökkenést látunk, a másik pólusra az erősödés a jellemző.

A NASA egyik részletes jelentése nemrég a jégtakaró kiterjedésével, annak növekedésével foglalkozott az Antarktisz kapcsán, ebben többek között elmondták, hogy az északi pólussal ellentétben itt a tengerbe nyúló jégfelület terjeszkedéséről beszélhetünk. Most a régióban mért jég tömegére, annak hasonló növekedésére térnek ki egy tanulmányban, amely más hasonló munkákkal ellentétben nemcsak egyes területeken, hanem az Antarktisz keleti részén és a nyugati régió belső területein is egyértelmű növekedést, erősödést lát.

Az ESA és a NASA saját Ice, Cloud, and land Elevation Satellite (ICESat) nevű műholdjára támaszkodva kijelentik, hogy a nagyobb csapadéknak köszönhetően évről-évre újabb réteg vonja be a felszínt, ami nagyjából 1,5 centiméteres vastagodást jelent. Ez egyáltalán nem új jelenség, hiszen az utolsó jégkorszak utáni felmelegedés következményéről van szó, amelynek köszönhetően több csapadék érkezik ezen tájakra, tehát az erősebb havazás ad hozzá újabb tömeget a jégtakaróhoz. 1992 és 2003 között ez összesen további 112 milliárd tonna jeget jelentett, amihez 2003 és 2008 között újabb 82 milliárd tonna társult.

A másik következmény, hogy az Antarktisz minden évben 0,23 mm-rel mérsékli az óceánok szintjét, ami viszont azt is jelenti, hogy a más tanulmányokban jelzett 0,27 mm-es éves növekedés nem innen, hanem valamilyen más területről származik.