Balázs Richárd
A Föld gravitációs mezőjére is hatással van az Antarktisz olvadása
Az Antarktiszt jégtakarójának műholdas méréseiből megállapították, hogy a sokáig stabil déli Antarktiszi-félsziget 2009 környékétől közel 750 kilométeres partszakaszon hirtelen elkezdte ledobni jegét az óceánba.
A konstans értékeket produkáló jelenség hatására azóta évente 60 köbkilométer, megközelítőleg 55 milliárd liter vízzel gyarapszik évente a bolygó vízkészlete, amivel a terület a második legnagyobb tényezővé lépett elő a tengerszint emelkedés terén. "A mai napig a gleccserek nagyjából 330 köbkilométer vizet juttattak az óceánba" - nyilatkozott dr. Bert Wouters a Bristol Egyetem kutatója, a Science szaklapban megjelent tanulmány vezetője.
A változásokat az európai űrügynökség CryoSat-2 műholdjával figyelték meg, amit kifejezetten a jég távoli észlelésére fejlesztettek ki. A 700 kilométeres magasságban keringő tudományos eszköz radarimpulzusokat küld a Földre, amit a jég visszaver, a műhold pedig rögzít. Az impulzus által utazással töltött időből rendkívüli pontossággal állapítható meg a jégfelszín emelkedése. A kutatók 5 év adatait elemezték és megállapították, hogy egyes gleccserek jege jelenleg az évenkénti 4 méteres csökkenést is eléri.
A terület jégvesztesége akkora, hogy már most kisebb változásokat okoz a Föld gravitációs mezőjében, amit egy másik műhold, a GRACE észlelt. "A tény, miszerint ekkora területen, ilyen sok gleccsernél kezdett el hirtelen csökkenni a jég, meglepetésként ért minket" - folytatta Wouters. "Ez a jégtakaró rendkívül gyors reakciójáról tanúskodik, pár év alatt a dinamikus rendszer teljesen eltolódott" Az Antarktisz éghajlati modelljének adatai szerint ez a hirtelen változás nem magyarázható a havazásban vagy a levegő hőmérsékletében beállt változásokkal. Ehelyett a kutatók az óceánok felmelegedésének tulajdonítják a gyors jégolvadást.
A gleccserek többsége az óceán felszínén lebegő jéghegyeket táplál, melyek egyfajta aládúcolásként is szolgálnak, lelassítva a gleccserek óceánba jutását. Az Antarktisz körül uralkodó nyugati szelek az éghajlat melegedése, és az ózon kiürülés hatására egyre erősebbé váltak az utóbbi évtizedekben. Az erősebb szelek délről melegebb vizet toltak a sarkvidék felé, alulról olvasztva a gleccsereket és a jéghegyeket. Utóbbiak vastagsága egyötödével csökkent az elmúlt 20 évben. A legnagyobb aggályt az jelenti, hogy a gleccserek visszavonulásával a meleg víz bejut a félszigetre és még erősebb olvadásokat eredményez.
"Úgy tűnik, hogy 2009 környékén a jéghegyek elvékonyodása és a gleccserek felszín alatti olvadása átlépett egy kritikus tartományon, ami hirtelen jégveszteséget váltott ki. Az Antarktisz más területeivel összevetve azonban a déli félsziget jóval kevésbé tanulmányoztuk, ironikus módon pontosan a hosszú ideig fennálló változatlansága miatt" - összegzett Wouters. "A változások okának pontos megállapításához több adatra van szükség. A helyi jéghegyek geometriájának részletes ismerete, az óceán fenekének topográfiája, a jégtakaró vastagsága és a gleccserek folyási sebessége mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, meddig folytatódik a vékonyodás"
A konstans értékeket produkáló jelenség hatására azóta évente 60 köbkilométer, megközelítőleg 55 milliárd liter vízzel gyarapszik évente a bolygó vízkészlete, amivel a terület a második legnagyobb tényezővé lépett elő a tengerszint emelkedés terén. "A mai napig a gleccserek nagyjából 330 köbkilométer vizet juttattak az óceánba" - nyilatkozott dr. Bert Wouters a Bristol Egyetem kutatója, a Science szaklapban megjelent tanulmány vezetője.
A változásokat az európai űrügynökség CryoSat-2 műholdjával figyelték meg, amit kifejezetten a jég távoli észlelésére fejlesztettek ki. A 700 kilométeres magasságban keringő tudományos eszköz radarimpulzusokat küld a Földre, amit a jég visszaver, a műhold pedig rögzít. Az impulzus által utazással töltött időből rendkívüli pontossággal állapítható meg a jégfelszín emelkedése. A kutatók 5 év adatait elemezték és megállapították, hogy egyes gleccserek jege jelenleg az évenkénti 4 méteres csökkenést is eléri.
A terület jégvesztesége akkora, hogy már most kisebb változásokat okoz a Föld gravitációs mezőjében, amit egy másik műhold, a GRACE észlelt. "A tény, miszerint ekkora területen, ilyen sok gleccsernél kezdett el hirtelen csökkenni a jég, meglepetésként ért minket" - folytatta Wouters. "Ez a jégtakaró rendkívül gyors reakciójáról tanúskodik, pár év alatt a dinamikus rendszer teljesen eltolódott" Az Antarktisz éghajlati modelljének adatai szerint ez a hirtelen változás nem magyarázható a havazásban vagy a levegő hőmérsékletében beállt változásokkal. Ehelyett a kutatók az óceánok felmelegedésének tulajdonítják a gyors jégolvadást.
A gleccserek többsége az óceán felszínén lebegő jéghegyeket táplál, melyek egyfajta aládúcolásként is szolgálnak, lelassítva a gleccserek óceánba jutását. Az Antarktisz körül uralkodó nyugati szelek az éghajlat melegedése, és az ózon kiürülés hatására egyre erősebbé váltak az utóbbi évtizedekben. Az erősebb szelek délről melegebb vizet toltak a sarkvidék felé, alulról olvasztva a gleccsereket és a jéghegyeket. Utóbbiak vastagsága egyötödével csökkent az elmúlt 20 évben. A legnagyobb aggályt az jelenti, hogy a gleccserek visszavonulásával a meleg víz bejut a félszigetre és még erősebb olvadásokat eredményez."Úgy tűnik, hogy 2009 környékén a jéghegyek elvékonyodása és a gleccserek felszín alatti olvadása átlépett egy kritikus tartományon, ami hirtelen jégveszteséget váltott ki. Az Antarktisz más területeivel összevetve azonban a déli félsziget jóval kevésbé tanulmányoztuk, ironikus módon pontosan a hosszú ideig fennálló változatlansága miatt" - összegzett Wouters. "A változások okának pontos megállapításához több adatra van szükség. A helyi jéghegyek geometriájának részletes ismerete, az óceán fenekének topográfiája, a jégtakaró vastagsága és a gleccserek folyási sebessége mind elengedhetetlenek ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, meddig folytatódik a vékonyodás"
