Gyurkity Péter
SETI: 7 helyen lehet még jelen az élet
Mind a 7 jelölt a Naprendszeren belül van, itt a mikrobiális élet jeleit kutatják.
Érdekes írás látott napvilágot az élet megtalálásának esélyeivel kapcsolatban, amelyben az eredetileg az intelligens élet kutatásának céljából megalakult SETI egyik csillagászának véleményére alapoznak. Összesen 7 potenciális „lelőhelyet” sorolnak fel a Naprendszeren belül, amelyek jó jelöltnek tűnnek.
Seth Shostak szerint a Mars számít a legbiztatóbb égitestnek, itt ugyanis nem túl mélyen a felszín alatt, talán 30 méteres mélységben, már jelen lehet a mikrobiális élet, amelyet az ottani (esetleges) folyékony víz tenne lehetővé. Tekintettel arra, hogy a NASA marsjárója jelenleg is a helyszínen van, ezt pedig szondák és a jövőben további eszközök egészítik majd ki, itt akár komoly esélyekről is beszélhetünk. Ezt követi a sorban a Jupiter 4 holdja, amelyek közül 3 (az Europa, a Callisto, valamint a Ganymede) hatalmas óceánokat vonultat fel, közülük azonban az Europa emelkedik ki, amelynek részletesebb vizsgálata szintén szerepel a NASA tervei között – a trióhoz pedig az Io csatlakozik negyedikként, amely igencsak forró, erős vulkanikus tevékenységet mutató kísérő.
A Szaturnusz két holdja, sorrendben a Titán és az Enceladus, szintén otthont adtatnak a mikrobiális életnek, ezek közül pedig különösen ez utóbbi hatalmas gejzírjei adnak okot a reménykedésre, hiszen itt még a landolásra sincs szükség, a talajt sem kell megfúrni, ehelyett mindössze az űrbe kilövellő gejzírek anyagából kell mintát venni ahhoz, hogy végre valóban megtaláljuk az „idegeneket”. A Titán a maga folyékony tavaival szintén potenciális jelölt, bár itt nem vízről van szó, hiszen a felszínen ehelyett metán és etán csordogál.
A listát a Plútó zárja, amely szintén nem ugorhat be elsőként a laikusoknak, mint potenciális lelőhely. Egyes vélekedések szerint azonban a felszín alatt még itt is víz rejtőzhet, ami szintén lehetővé tenné a mikrobális élet kialakulását és megmaradását. Előfordulhat tehát, hogy az intelligens életet az elkövetkező évtizedekben sem fogjuk megtalálni, de a fenti égitestek további tanulmányozásával igencsak pozitív eredményeket kaphatunk.
Érdekes írás látott napvilágot az élet megtalálásának esélyeivel kapcsolatban, amelyben az eredetileg az intelligens élet kutatásának céljából megalakult SETI egyik csillagászának véleményére alapoznak. Összesen 7 potenciális „lelőhelyet” sorolnak fel a Naprendszeren belül, amelyek jó jelöltnek tűnnek.
Seth Shostak szerint a Mars számít a legbiztatóbb égitestnek, itt ugyanis nem túl mélyen a felszín alatt, talán 30 méteres mélységben, már jelen lehet a mikrobiális élet, amelyet az ottani (esetleges) folyékony víz tenne lehetővé. Tekintettel arra, hogy a NASA marsjárója jelenleg is a helyszínen van, ezt pedig szondák és a jövőben további eszközök egészítik majd ki, itt akár komoly esélyekről is beszélhetünk. Ezt követi a sorban a Jupiter 4 holdja, amelyek közül 3 (az Europa, a Callisto, valamint a Ganymede) hatalmas óceánokat vonultat fel, közülük azonban az Europa emelkedik ki, amelynek részletesebb vizsgálata szintén szerepel a NASA tervei között – a trióhoz pedig az Io csatlakozik negyedikként, amely igencsak forró, erős vulkanikus tevékenységet mutató kísérő.
A Szaturnusz két holdja, sorrendben a Titán és az Enceladus, szintén otthont adtatnak a mikrobiális életnek, ezek közül pedig különösen ez utóbbi hatalmas gejzírjei adnak okot a reménykedésre, hiszen itt még a landolásra sincs szükség, a talajt sem kell megfúrni, ehelyett mindössze az űrbe kilövellő gejzírek anyagából kell mintát venni ahhoz, hogy végre valóban megtaláljuk az „idegeneket”. A Titán a maga folyékony tavaival szintén potenciális jelölt, bár itt nem vízről van szó, hiszen a felszínen ehelyett metán és etán csordogál.
A listát a Plútó zárja, amely szintén nem ugorhat be elsőként a laikusoknak, mint potenciális lelőhely. Egyes vélekedések szerint azonban a felszín alatt még itt is víz rejtőzhet, ami szintén lehetővé tenné a mikrobális élet kialakulását és megmaradását. Előfordulhat tehát, hogy az intelligens életet az elkövetkező évtizedekben sem fogjuk megtalálni, de a fenti égitestek további tanulmányozásával igencsak pozitív eredményeket kaphatunk.