Gyurkity Péter
NASA: hamarosan meglesz a földönkívüli élet
Az ügynökség fő kutatója szerint 20-30 év kell az élet megtalálásához, ebben az óceánok segítenek.
A szakemberek, a terület iránt érdeklődő laikusok, illetve a nagyközönség előtt megtartott előadásában Ellen Stofan, a NASA fő kutatója beszélt a napokban arról, hogy nem kell már sok idő a földönkívüli élet megtalálásához, erre még saját életünkben sor kerülhet. Meglepően gyakran fordulnak elő ugyanis hatalmas óceánok az eddig felfedezett égitesteken, az ideális körülményekhez pedig még a korábban elengedhetetlennek vélt „lakható zónára” sincs szükség.
Az űrügynökség egy érdekes és látványos felsorolásban mutatja meg számunkra, hogy még a Naprendszeren belül is számos eltérő helyen bukkantunk már ilyen óceánokra, ezek némelyike pedig kívül esik a lakható zónán. Ez utóbbi arra kényszeríti a kutatókat, hogy átgondolják a korábban megalkotott elméletet, miszerint az ideális jelölteknek egy bizonyos távolságra kell keringeniük saját csillaguk körül, hiszen például az Európé hold esetében ez csaknem 650 millió km, a Jupiter „rángatása” azonban kellő energiát és súrlódást gerjeszt ahhoz, hogy kellő hőmérsékletre melegedjen fel az égitest vízkészlete.
Mintha a hetvenes évek, vagyis a Voyager-éra optimizmusa éledne újra a kutató szavaiban, ezúttal ugyanis ismét arról hallhatunk, hogy két-három évtizeden belül meglehet a földönkívüli élet, igaz, ez alatt nem intelligens életformákat, hanem pusztán az élet apró jeleit értik. Amennyiben pusztán saját naprendszerünket vesszük alapul, a lehetséges jelöltek között szerepel az Európé mellett a szintén a Jupiter körül keringő Ganimédesz, vagy éppen a Szaturnusz kísérője, az Enceladus. Ott vannak azonban még azon törpebolygók és egyéb holdak is, amelyek szintén folyékony vízzel rendelkezhetnek, és akkor még nem beszéltünk az exobolygók százairól, amelyek tehát saját csillaguk mellett egy-egy nagyobb társukra is támaszkodhatnak az ideális feltételek kialakításában.
Helyszíni vizsgálatra legkorábban az Európé esetében lesz lehetőségünk, de ehhez is éveket kell még várnunk.
A szakemberek, a terület iránt érdeklődő laikusok, illetve a nagyközönség előtt megtartott előadásában Ellen Stofan, a NASA fő kutatója beszélt a napokban arról, hogy nem kell már sok idő a földönkívüli élet megtalálásához, erre még saját életünkben sor kerülhet. Meglepően gyakran fordulnak elő ugyanis hatalmas óceánok az eddig felfedezett égitesteken, az ideális körülményekhez pedig még a korábban elengedhetetlennek vélt „lakható zónára” sincs szükség.
Az űrügynökség egy érdekes és látványos felsorolásban mutatja meg számunkra, hogy még a Naprendszeren belül is számos eltérő helyen bukkantunk már ilyen óceánokra, ezek némelyike pedig kívül esik a lakható zónán. Ez utóbbi arra kényszeríti a kutatókat, hogy átgondolják a korábban megalkotott elméletet, miszerint az ideális jelölteknek egy bizonyos távolságra kell keringeniük saját csillaguk körül, hiszen például az Európé hold esetében ez csaknem 650 millió km, a Jupiter „rángatása” azonban kellő energiát és súrlódást gerjeszt ahhoz, hogy kellő hőmérsékletre melegedjen fel az égitest vízkészlete.
Mintha a hetvenes évek, vagyis a Voyager-éra optimizmusa éledne újra a kutató szavaiban, ezúttal ugyanis ismét arról hallhatunk, hogy két-három évtizeden belül meglehet a földönkívüli élet, igaz, ez alatt nem intelligens életformákat, hanem pusztán az élet apró jeleit értik. Amennyiben pusztán saját naprendszerünket vesszük alapul, a lehetséges jelöltek között szerepel az Európé mellett a szintén a Jupiter körül keringő Ganimédesz, vagy éppen a Szaturnusz kísérője, az Enceladus. Ott vannak azonban még azon törpebolygók és egyéb holdak is, amelyek szintén folyékony vízzel rendelkezhetnek, és akkor még nem beszéltünk az exobolygók százairól, amelyek tehát saját csillaguk mellett egy-egy nagyobb társukra is támaszkodhatnak az ideális feltételek kialakításában.
Helyszíni vizsgálatra legkorábban az Európé esetében lesz lehetőségünk, de ehhez is éveket kell még várnunk.