Gyurkity Péter

A vártnál is idősebb a Jupiter

Egy új tanulmány szerint a gázóriás nagyon korán kezdett el kialakulni.

Legutóbb május végén számoltunk be a Jupiter kapcsán újabb érdekességről, amelyet akkor a közeli megfigyelés szolgáltatott. Most egy újabb tanulmányban foglalkoznak a gázóriással, pontosabban annak kialakulásával, ez pedig szintén okoz némi meglepetést.

A részletes anyagban ugyanis arról írnak, hogy a Jupiter már nagyon korán, a Naprendszer hajnalán, alig 1 millió évvel az első események után elkezdett formát ölteni. Tekintettel arra, hogy 4,5 milliárdos múltról beszélünk, ez valóban nagyon gyors startot jelent, bár azt már korábban is sejtettük, hogy a gázóriás öregebb lehet a többi szomszédunknál, kialakulása pedig nagyjából 10 millió évvel a Naprendszer megszületése után indulhatott el. A most közzétett tanulmányban azonban a becsléseket konkrét adatok váltják fel, a szakemberek ugyanis azt vették szemügyre, hogy a folyamatban komoly szerepet játszó különböző gázok mikor voltak jelen nagy mennyiségben.

A kutatók az aszteroidaövből származó meteoritokból vettek mintákat, ezt követően pedig az ezekben található fémizotópokat vették szemügyre. Egészen pontosan a volfrám és a molibdén volt számukra fontos, ez utóbbi például elárulhatja az adott minta Naprendszeren belüli származási helyét (vagy legalábbis jelzi, hogy mely mintáknak van közük egymáshoz). A meteoritokat az eredmények alapján két csoportra osztották, az első a Jupiteren túlról ered, a második tagjai pedig jóval közelebb lehettek a Naphoz – a volfrám bevonásával azonban a köztük lévő korkülönbséget is meg tudták határozni, ami rámutatott a két csoport közötti átfedésekre. Ez igazolta, hogy nem pusztán eltérő korú, hanem valóban eltérő területekről származó kövekről van szó, a szétválasztás okozója pedig nagy valószínűséggel egy gázóriás, vagyis maga a Jupiter lehetett. Mivel a két csoport egymástól függetlenül formálódott a Naprendszer születési idejét követő 1-4 millió évben, a Jupiter már ekkor jelen lehetett.

Amennyiben valóban a Jupiter volt az elválasztó tényező, a bolygó még idősebb, mint azt eddig gondoltuk, ez pedig a Naprendszer formálódásának és fejlődésének folyamatába is betekintést enged. Ez egyébként megakadályozhatta további lakható bolygók kialakulását is, egyetlen jelöltet (a Földet) hagyva meg a zónában.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Irasidus #6
    Röviden a válasz, az hogy nagyon. A Kisbolygó-övre a Jupiter ár-apály rezonanciája hat, és nem engedi, hogy nagyobb testek kialakuljanak.
  • Szuna #5
    Köszi a bővítést, így kicsit pontosabbak lettek az ismereteim. A Ceres törpebolgyó miért nem tud például nagyobbra nőni? Mennyire befolyásolja a Jupiter a belső aszteroida öv elemeinek az összeállását?
  • Irasidus #4
    Régi hipotézis, de mára már csak egy elavul tévhit (Vörösmarty Mihály óta legalább), hogy a bolygók, így a Jupiter az egy ki nem formálódott csillag. A bolygók egészen másképpen keletkeznek mint a csillagok, vagyis a Nap. A Nap egy gázköd összeomlásából keletkezik, a bolygók később az apró törmelékekből, nem örvényléssel mint a Nap, nem összeomlással, hanem lassan gravitációs, mágneses és elektromos vonzó és taszító erők növelik az apró szilárd szemcséket. Erre most már konkrét bizonyítékok is vannak, mind indirekt módon, mind távoli protoplanetáris ködök megfigyeléséből. A Juno űrszonda óta tudjuk, hogy a Jupiternek nincs olyan szilárd belső magja mint ha egy bolygó lenne, szilárd és gáz diffúz keveréke. Másrészt a bolygók nem így keletkeznek, hanem több száz Mars és Föld méretű keletkezett kaotikus pályán, aztán ezek összeolvadtak, és maradt pár tucat szuperföld, a Jupiternek több idő kellet a megszületéshez, és sokkal távolabbi pályáról spirálozott a Nap felé, végül a Jupiter szétverte ezeket és ebből a másodlagos törmelékből lett a többi ma ismert bolygó, köztük a Föld is. Vagyis a maradék. Mellesleg akármilyen nagy is a Jupiter, a Nap tömegének egy százalékát sem éri el, eltörpül mellette, porszem.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2017.06.24. 22:56:50
  • Szuna #3
    Ebben nem találtam meglepő dolgot, mert amikor már elkezdett növekedni a nap, szedte össze maga köré az ott található anyagot úgy tett a többi távolabb eső anyag is és elkezdtek koncentrálódni. A Jupiter és Szaturnusz valószínűleg rendelkezhetnek szilárd maggal, mert nem csak gázok voltak jelen akkoriban, hanem volt por és egyéb szilárd anyagok is, amik segítettek összeállni és onnantól kezdve elkezdhettek növekedni.

    A Jupiter közel állhatott hogy nap legyen belőle, de valamilyen folyamat miatt végül nem lett az, meg a rendszer kezdetben kaotikus volt és rengeteg proto bolygó alakult ki, amiknek a zömét vagy holdként befogták, vagy ide oda dobálták a rendszerben esetleg párat kilöktek mások egyesültek vagy megsemmisültek. Az is érdekes, hogy pl az Uránusz és a Neptunusz miért kerültek hátulra, mert lehetséges, hogy eredetileg beljebb helyezkedtek el, de valamitől peremre kerültek.

    Az a valószínűbb a Jupiternél, hogy távolabbi anyagfelhőben alakult ki és megvolt a távolsága a Naptól, viszont a "rivális" bolygók elszipkázták előle azt az anyag mennyiséget, ami kellett volna ahhoz, hogy nappá váljon.
  • Amergin #2
    A Nap tömege miatt lehetséges lett volna, hogy két-három vörös törpe alakuljon ki helyette. Érdekes kérdés, hogy miért nem így lett.
  • orbano #1
    olyan nem történhetett, hogy a Jupiter a Nappal együtt alakult ki mint egy kettős csillagnál, csak épp túl kicsi maradt? ...bár gondolom ezt a modellt már kirostálták