Gyurkity Péter
Hatalmas hullámot figyeltek meg a Vénuszon
Ez pedig mintha nem követné a légkör mozgását, ami kérdésekre ad okot.
A japán Akacuki, azaz Pirkadat nevű szonda Vénuszról készített felvételein jelent meg a napokban egy méretes struktúra, amely a kutatók szerint egy óriási légköri gravitációs hullám, amely a domborzat miatt jöhetett létre. Ezt azonban az erős szelek mintha meg sem tudnák mozdítani, a légkör alsó rétegei tehát valószínűleg az eddig gondoltnál eltérőek.
A szonda, amely annak idején maga is viszontagságos perióduson ment keresztül, végül azonban sikerült pályára állnia, még a tavalyi év során készítette az érdekes felvételeket, amelyeken egy hatalmas, 10 ezer kilométeren át húzódó légköri jelenség bukkant fel. Ezt később részletes számításokkal is sikerült visszaigazolni, azt azonban nem tudjuk, hogy pontosan miként jöhetett létre. A szintén még tavaly nyáron elkészült tanulmány csak most jelent meg a Nature Geoscience portálon, ebben pedig néhány következtetést is levonnak a készítők, ami alapján viszont további komoly munkára lesz itt szükség.
Az infravörös felvételeken megjelenő struktúra minden bizonnyal egy, a légkör alsó rétegeiben létrejött gravitációs (nehézségi) hullám eredménye. Ez úgy jöhetett létre, hogy a domborzati viszonyok (magasra nyúló hegyek) révén az említett hullám felfelé tört, majd pedig elérte a felső rétegeket, a mintegy 65 kilométeres magasságban pedig tovaterjedt. Érdekes módon a több napig tartó megfigyelés során a struktúra alig mozdult el, ami elsősorban azért meglepő, mert ebben a magasságban erős, 350 km/h-s szelek fújnak, vagyis ezen felső rétegek gyorsabban forognak, mint maga a bolygó. Az említett számítások szerint van esély a fenti elmélet valódiságára, ám ebben az esetben a légkör alsó rétegei nem egészen úgy viselkednek, mint ahogy azt eddig elképzeltük.
Korábban megfigyeltek már a kénsavfelhőknél (és az egész atmoszféránál) gyorsabban vagy lassabban mozgó órási jelenségeket, ezek szintén óriási, a teljes bolygóra kiterjedő hullámokra utalnak, az egy helyben álló struktúra azonban további kérdéseket vet fel.
A japán Akacuki, azaz Pirkadat nevű szonda Vénuszról készített felvételein jelent meg a napokban egy méretes struktúra, amely a kutatók szerint egy óriási légköri gravitációs hullám, amely a domborzat miatt jöhetett létre. Ezt azonban az erős szelek mintha meg sem tudnák mozdítani, a légkör alsó rétegei tehát valószínűleg az eddig gondoltnál eltérőek.
A szonda, amely annak idején maga is viszontagságos perióduson ment keresztül, végül azonban sikerült pályára állnia, még a tavalyi év során készítette az érdekes felvételeket, amelyeken egy hatalmas, 10 ezer kilométeren át húzódó légköri jelenség bukkant fel. Ezt később részletes számításokkal is sikerült visszaigazolni, azt azonban nem tudjuk, hogy pontosan miként jöhetett létre. A szintén még tavaly nyáron elkészült tanulmány csak most jelent meg a Nature Geoscience portálon, ebben pedig néhány következtetést is levonnak a készítők, ami alapján viszont további komoly munkára lesz itt szükség.
Az infravörös felvételeken megjelenő struktúra minden bizonnyal egy, a légkör alsó rétegeiben létrejött gravitációs (nehézségi) hullám eredménye. Ez úgy jöhetett létre, hogy a domborzati viszonyok (magasra nyúló hegyek) révén az említett hullám felfelé tört, majd pedig elérte a felső rétegeket, a mintegy 65 kilométeres magasságban pedig tovaterjedt. Érdekes módon a több napig tartó megfigyelés során a struktúra alig mozdult el, ami elsősorban azért meglepő, mert ebben a magasságban erős, 350 km/h-s szelek fújnak, vagyis ezen felső rétegek gyorsabban forognak, mint maga a bolygó. Az említett számítások szerint van esély a fenti elmélet valódiságára, ám ebben az esetben a légkör alsó rétegei nem egészen úgy viselkednek, mint ahogy azt eddig elképzeltük.
Korábban megfigyeltek már a kénsavfelhőknél (és az egész atmoszféránál) gyorsabban vagy lassabban mozgó órási jelenségeket, ezek szintén óriási, a teljes bolygóra kiterjedő hullámokra utalnak, az egy helyben álló struktúra azonban további kérdéseket vet fel.