Gyurkity Péter
Lítium égetésével kutathatnánk a Vénuszt
Az alternatív meghajtással nem lenne szükség plutónium felhasználására.
A NASA és a többi űrügynökség számára az űrbe küldött eszközök meghajtása, illetve az ezzel kapcsolatos igények jelentik az egyik fontos kivívást. Bár a plutóniumra épülő megoldások viszonylag elterjedtnek mondhatók, a szigorú szabályozás és az egyéb követelmények miatt több szakember is vizsgálja a különböző alternatívákat.
Ezek egyike a Pennsylvania Állami Egyetem kutatóközpontjában mérnökként dolgozó Michael Paul, aki a tengereken alkalmazott technológiák űrben történő felhasználását tartja érdekes kihívásnak, ezért is döntött úgy, hogy az amerikai haditengerészet által évtizedek óta alkalmazott Stored Chemical Energy Power Systems (SCEPS) meghajtást ültetné át a Vénusz kutatására kijelölt szondákba, így oldva meg a megbízható energiaforrás problémáját. Erre a meghajtásra épül például az amerikai Mark 50 fejlett könnyű torpedó, amely 1972-ben szerepelt először sikeresen, de a hivatalos adatok szerint csak 1992-ben lépett szolgálatba - annak ellenére, hogy a szakemberek már a húszas években kísérleteket folytattak ezzel kapcsolatban.
Paul szerint a plutónium alkalmazása bonyolult, és bár a Curiosity marsjáró és a New Horizons szonda is erre támaszkodik, ő inkább a lítium elégetésére alapozná a Vénuszra küldendő eszközök meghajtását, annál is inkább, mert a bolygó légköre szén-dioxidban gazdag, így nem lenne gond az égetéshez szükséges oxigén beszerzésével és tárolásával. Az általa javasolt koncepció sikeresen átment a NASA első fázisán, ami 50 és 75 ezer dollár közötti támogatást jelentett számára, azonban a második fázis során már összesen 300-400 ezer dollárt is kaphatnak, ami nyilván jótékony hatással lesz a kutatásra.
A problémát jelenleg az égés során keletkező energia megfelelő módon történő kezelése és kordában tartása jelenti, az ezzel kapcsolatos igény ugyanis éppen egy nagyságrenddel kisebb, mint amit a torpedóknál megszoktak - a Marson leszálló eszközök több száz kilowattot igényeltek, de ez messze elmarad a katonai alkalmazásokban biztosított szintektől.
A NASA és a többi űrügynökség számára az űrbe küldött eszközök meghajtása, illetve az ezzel kapcsolatos igények jelentik az egyik fontos kivívást. Bár a plutóniumra épülő megoldások viszonylag elterjedtnek mondhatók, a szigorú szabályozás és az egyéb követelmények miatt több szakember is vizsgálja a különböző alternatívákat.
Ezek egyike a Pennsylvania Állami Egyetem kutatóközpontjában mérnökként dolgozó Michael Paul, aki a tengereken alkalmazott technológiák űrben történő felhasználását tartja érdekes kihívásnak, ezért is döntött úgy, hogy az amerikai haditengerészet által évtizedek óta alkalmazott Stored Chemical Energy Power Systems (SCEPS) meghajtást ültetné át a Vénusz kutatására kijelölt szondákba, így oldva meg a megbízható energiaforrás problémáját. Erre a meghajtásra épül például az amerikai Mark 50 fejlett könnyű torpedó, amely 1972-ben szerepelt először sikeresen, de a hivatalos adatok szerint csak 1992-ben lépett szolgálatba - annak ellenére, hogy a szakemberek már a húszas években kísérleteket folytattak ezzel kapcsolatban.
Paul szerint a plutónium alkalmazása bonyolult, és bár a Curiosity marsjáró és a New Horizons szonda is erre támaszkodik, ő inkább a lítium elégetésére alapozná a Vénuszra küldendő eszközök meghajtását, annál is inkább, mert a bolygó légköre szén-dioxidban gazdag, így nem lenne gond az égetéshez szükséges oxigén beszerzésével és tárolásával. Az általa javasolt koncepció sikeresen átment a NASA első fázisán, ami 50 és 75 ezer dollár közötti támogatást jelentett számára, azonban a második fázis során már összesen 300-400 ezer dollárt is kaphatnak, ami nyilván jótékony hatással lesz a kutatásra.
A problémát jelenleg az égés során keletkező energia megfelelő módon történő kezelése és kordában tartása jelenti, az ezzel kapcsolatos igény ugyanis éppen egy nagyságrenddel kisebb, mint amit a torpedóknál megszoktak - a Marson leszálló eszközök több száz kilowattot igényeltek, de ez messze elmarad a katonai alkalmazásokban biztosított szintektől.
