Gyurkity Péter

Lítium égetésével kutathatnánk a Vénuszt 

Az alternatív meghajtással nem lenne szükség plutónium felhasználására.

A NASA és a többi űrügynökség számára az űrbe küldött eszközök meghajtása, illetve az ezzel kapcsolatos igények jelentik az egyik fontos kivívást. Bár a plutóniumra épülő megoldások viszonylag elterjedtnek mondhatók, a szigorú szabályozás és az egyéb követelmények miatt több szakember is vizsgálja a különböző alternatívákat.

Ezek egyike a Pennsylvania Állami Egyetem kutatóközpontjában mérnökként dolgozó Michael Paul, aki a tengereken alkalmazott technológiák űrben történő felhasználását tartja érdekes kihívásnak, ezért is döntött úgy, hogy az amerikai haditengerészet által évtizedek óta alkalmazott Stored Chemical Energy Power Systems (SCEPS) meghajtást ültetné át a Vénusz kutatására kijelölt szondákba, így oldva meg a megbízható energiaforrás problémáját. Erre a meghajtásra épül például az amerikai Mark 50 fejlett könnyű torpedó, amely 1972-ben szerepelt először sikeresen, de a hivatalos adatok szerint csak 1992-ben lépett szolgálatba - annak ellenére, hogy a szakemberek már a húszas években kísérleteket folytattak ezzel kapcsolatban.

Paul szerint a plutónium alkalmazása bonyolult, és bár a Curiosity marsjáró és a New Horizons szonda is erre támaszkodik, ő inkább a lítium elégetésére alapozná a Vénuszra küldendő eszközök meghajtását, annál is inkább, mert a bolygó légköre szén-dioxidban gazdag, így nem lenne gond az égetéshez szükséges oxigén beszerzésével és tárolásával. Az általa javasolt koncepció sikeresen átment a NASA első fázisán, ami 50 és 75 ezer dollár közötti támogatást jelentett számára, azonban a második fázis során már összesen 300-400 ezer dollárt is kaphatnak, ami nyilván jótékony hatással lesz a kutatásra.

A problémát jelenleg az égés során keletkező energia megfelelő módon történő kezelése és kordában tartása jelenti, az ezzel kapcsolatos igény ugyanis éppen egy nagyságrenddel kisebb, mint amit a torpedóknál megszoktak - a Marson leszálló eszközök több száz kilowattot igényeltek, de ez messze elmarad a katonai alkalmazásokban biztosított szintektől.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • VolJin #4
    A termitbombákban is a porított aluminium mellé vasoxidot kevernek. Az aluminium gond nélkül ellopja az oxigént a vastól. Az eredmény olyan magas hőfokú égés, ami víz alatt sem áll le. Szerintem még holtesteket is eltüntetne szőröstül, bőröstül.
    A lítium is simán lenyúlja ezek szerint a széntől az oxigént.
  • Irasidus #3
    Cikk írójának figyelmébe:

    "Paul szerint a plutónium alkalmazása bonyolult, és bár jelenleg a Phoenix Mars Lander és a New Horizons szonda is erre támaszkodik"

    A Phoenix "jelenleg" már nem működik, és nem plutóniumra támaszkodott hanem napelemei voltak. Amivel valószínűleg keveri az a Curiosity ami RTG-használ és így 238PuO2 azaz plutóniumot. A már évek óta nem működő Phoenix napelemi:

    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.07.10. 12:12:21
  • gaszton421 #2
    nem egészen, a Lítium reakcióképesebb mint a szén, széndioxidban is ég, de atiszta oxigénen kívul a vízpárával is képes reagálni és oxidokat létrehozni, energiafelszabadulás mellett.
  • steelboner #1
    izé... cép hogy van co2 de abból csak akkor lesz zoxigény ha legalább annyi energiát tesz bele ami az égéshez kell...