Gyurkity Péter
Elindult a Vénusz feltérképezése
Radarhullámokkal és két teleszkóp kombinálásával kapunk az eddigieknél részletesebb térképet.
A Vénusz vastag felhőrétege a legtöbb esetben leküzdhetetlen akadályt jelent az égi szomszédunk domborzata iránt érdeklődő szakemberek számára, ezt korábban, így például a NASA Magellán szondája esetében is radarhullámokkal igyekeztek áthidalni. Most két teleszkóp kombinálásával a Föld elhagyása nélkül nyílik új lehetőség a minden korábbinál részletesebb térképek összeállítására.
A munka már évekkel korábban elkezdődött, mi több, nagy felbontású radarképeket már 1988-ban is megalkottak a bolygó felszínéről. A most zajló projektben azonban a Puerto Rico szigetén található Arecibo Obszervatórium rádióteleszkópját a National Science Foundation másik telephelyével, a 100 méteres Green Bank Telescope (GBT) műszereivel kombinálták, a bistatikus (passzív) radar eljárás révén pedig lehetővé vált a minden korábbinál részletesebb képek elkészítése. Az első eredményeket már közzé is tették a National Radio Astronomy Observatory honlapján, bár itt még egy fekete sáv jelöli azon területeket, amelyek esetében különösen nehéz a kellő részletességű információ rögzítése és feldolgozása.
A képen jól látható módon kirajzolódnak a felszínen húzódó hegygerincek és az egyéb domborzati viszonyok. A szakemberek kiemelik, hogy az eljárás még mindig meglehetősen időigényes és fárasztó, de ezzel egy időben a most begyűjtött adatokat összevetik a korábbi megfigyelésekkel, így például a GBT korai tesztfázisa alatt, még a kétezres évek elején elvégzett mérésekkel, igyekezvén választ találni arra, hogy pontosan milyen folyamatok formálják a bolygó felszínét. Ezen folyamatok között természetesen szerepel a vulkanikus tevékenység is, de pontos választ csak további munka révén kaphatunk.
A megfigyelés folytatódik, a nagy mennyiségű adatok egy részét és az eddigi eredményeket áprilisban teszik majd közzé az Icarus magazinban.
A Vénusz vastag felhőrétege a legtöbb esetben leküzdhetetlen akadályt jelent az égi szomszédunk domborzata iránt érdeklődő szakemberek számára, ezt korábban, így például a NASA Magellán szondája esetében is radarhullámokkal igyekeztek áthidalni. Most két teleszkóp kombinálásával a Föld elhagyása nélkül nyílik új lehetőség a minden korábbinál részletesebb térképek összeállítására.
A munka már évekkel korábban elkezdődött, mi több, nagy felbontású radarképeket már 1988-ban is megalkottak a bolygó felszínéről. A most zajló projektben azonban a Puerto Rico szigetén található Arecibo Obszervatórium rádióteleszkópját a National Science Foundation másik telephelyével, a 100 méteres Green Bank Telescope (GBT) műszereivel kombinálták, a bistatikus (passzív) radar eljárás révén pedig lehetővé vált a minden korábbinál részletesebb képek elkészítése. Az első eredményeket már közzé is tették a National Radio Astronomy Observatory honlapján, bár itt még egy fekete sáv jelöli azon területeket, amelyek esetében különösen nehéz a kellő részletességű információ rögzítése és feldolgozása.
A képen jól látható módon kirajzolódnak a felszínen húzódó hegygerincek és az egyéb domborzati viszonyok. A szakemberek kiemelik, hogy az eljárás még mindig meglehetősen időigényes és fárasztó, de ezzel egy időben a most begyűjtött adatokat összevetik a korábbi megfigyelésekkel, így például a GBT korai tesztfázisa alatt, még a kétezres évek elején elvégzett mérésekkel, igyekezvén választ találni arra, hogy pontosan milyen folyamatok formálják a bolygó felszínét. Ezen folyamatok között természetesen szerepel a vulkanikus tevékenység is, de pontos választ csak további munka révén kaphatunk.
A megfigyelés folytatódik, a nagy mennyiségű adatok egy részét és az eddigi eredményeket áprilisban teszik majd közzé az Icarus magazinban.