Az első mérések is befutottak, ezek pedig a NASA szakembereit is alaposan meglepték.

A hónap közepén a sajtó tele volt a New Horizons küldetés legfontosabb eredményével, amelynek során a szonda elszáguldott a Plútó és holdjai mellett, majd pedig megkezdte az első, immár a helyszínen készült képek és mérések visszaküldését. Ezeket foglalta most össze a NASA, mégpedig komoly meglepetésekkel.

Az elmúlt napokban újabb bejegyzések jelentek meg a hivatalos blogban, ezek révén pedig további részleteket láthattunk a Plútó felszínéről, szemügyre véve a nitrogénjeget, amely a jelek szerint az általunk jól ismert gleccserek mintájára mozog, illetve erodálja a felszínt. Ezt követte a Plútó mögül készített "búcsúfelvétel" közzététele, amely szintén számos részletet elárul az égitestről, valamint néhány egyéb megfigyelés és fotó, amelyek tovább gazdagították a rendelkezésre álló tudástárt.


Az újonnan felfedezett hegylánc fényes, jeges síkságot és sötét, kráterekkel szabdalt régiót választ el
A NASA csapata magyar idő szerint csütörtök este számolt be az eddig eredményekről, részleteiben is kifejtve a fontosabb megfigyeléseket. Elmondták, hogy eddig a teljes adatmennyiség mintegy 4-5 százaléka érkezett be, azonban már a második fázisban tartunk, amely egészen szeptemberig húzódik. Ennek során csak időközönként, utána pedig jóval gyakrabban, sűrűbben jönnek majd az újabb adatok, képek és mérések, de már most is bőven van miről beszámolni. A közvetlenül a fontos esemény előtt közzétett kép pixelenként még egy 2x2 kilométeres területet fedett le, mostanra azonban már rendelkezésre állnak újabb példányok, illetve mozaikok, bár ezek még mindig nem a legjobb felbontást mutatják meg számunkra. Ilyen a kettős rendszert megmutató kép, amely szintén nagy öröm forrása volt.

A magyarázat szerint a búcsúfelvétel azt is jól megmutatja, hogy míg a Charon esetében legfeljebb egy rendkívül vékony rétegről beszélhetünk (ez lehet nitrogén, esetleg metán), addig a Plútó már egy komoly légkörrel rendelkezik, amely a pára több különböző rétegét tartalmazza. A felsőbb rétegekben található metán az ultraibolya sugárzás hatására különböző vegyületekre bomlik, ezek a kellő méret elérése után a felszínre hullnak, az azonban nem világos, hogy ez a pára miért van jelen a korábban becsültnél jóval nagyobb magasságokban, ahol a hőmérséklet eleve magasabb az ideálisnak vélt szintnél.


A Plútó atmoszférája, melyet megvilágit a mögötte lévő Nap. A törpebolygótól 2 millió kilométerről készített felvétel július 23-án ért el hozzánk
A légnyomás kapcsán korábban már végeztek méréseket, a most beérkezett friss adat (amelyet a DSN által elküldött, majd pedig a New Horizons által a Plútó mögött elfogott rádiójel segítségével mértek meg) azonban arra utal, hogy ezjóval alacsonyabb a jósoltnál, mi több, alig két év alatt csaknem a felére esett vissza - ez lehet az időjárásra utaló első komoly nyom.

A szintén többször emlegetett "szív" alakzat esetében egyértelműnek tűnik, hogy a lerakódás a terület nyugati feléről származik, ez jó eséllyel nitrogénhó (illetve jég). A Pluto felfedezőjéről, Clyde Tombaugh amerikai csillagászról elnevezett, 2000 kilométer átmérőjű, szív alakú régióban 1,6 kilométer magas hegyvonulat látható. A geológiai képződmény a korábban azonosított, 3,2 kilométer magasságú hegyvonulattól 110 kilométerre északnyugatra húzódik. A NASA szakemberei a hegyláncot az észak-amerikai Appalache-hez, míg a magasabb vonulatot a Sziklás-hegységhez hasonlítják. A magasabb hegyláncot Tendzsing Norgaj nepáli serpáról nevezték el, aki 1953-ban Edmund Hillaryvel elsőként hódította meg a világ legmagasabb hegycsúcsát, a Mount Everestet. A felszíni hőmérséklet egyébként -230 Celsius-fok körül mozog, nincs azonban kizárva, hogy a képeken látható, valószínűleg vastag jégtakaró alatt folyékony nitrogén hömpölyög, ami további kérdéseket vet fel.