SG.hu
Ma délután egykor éri el a New Horizons a Plútót
A NASA által évtizede felbocsátott űrszondát már csak alig több, mint egymillió kilométer választja el a törpebolygótól.
Első alkalommal érkezik emberkéz készítette űreszköz a Plútó rendszeréhez. A 2006. január 19-én indult űrszonda történelmi randevújára közép-európai idő szerint 13 óra 49 perckor kerül sor, amikor a New Horizons óránkénti 49,6 ezer kilométeres sebességgel száguld el az égitest mellett. Az űrszondát ekkor 12,5 ezer kilométer választja majd el a Plútótól, és hét tudományos műszere folyamatosan gyűjti az adatokat a törpebolygóról. A LORRI és Alice (képfelvevő), SWAP és PEPSSI (töltött részecskéket elemző), SDP (pormérő) és REX (kommunikációs) műszereket radioaktív energiaforrás táplálja.
2006. januári kép az rádióizotópos hőenergia-generátor installálásáról - ennek bomlási hője biztosítja az áramot most, egy évtized elteltével is
Ahogy az űrszonda közeledik az égitesthez, egyre több részlet bontakozik ki jeges felszínén, így a Johns Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumában dolgozó kutatók a legújabb képeken vonalszerű képződményeket azonosítottak, amelyek a feltételezések szerint sziklavonulatok lehetnek. Felfedeztek a felvételeken egy kör alakú képződményt is, amelyet becsapódási kráternek tartanak. A legközelebbi állapotnál azonban a 478 kilós űreszköz teljesen néma marad, ez idő alatt semmilyen adatot nem továbbít a Földre. Bár a tervek szerint néhány felvételt már nem sokkal a közelítés után elküld a szonda, és közöl a NASA, a legtöbb adat csak szeptembertől kezd érkezni a Földre.
Kereszturi Ákos, az MTA csillagászának összefoglalója szerint a Plútó felszínét főleg nitrogén- és metánjég borítja, amit a -200 Celsius-fok alatti hőmérséklet tart szilárd állapotban. Etánjeget is azonosítottak rajta, aminek szintén nem egyenletes az eloszlása, továbbá szén-monoxid-jégre utaló jelek is mutatkoznak. A belső térfogatváltozások miatt a felszínen sok repedés várható. A közeledő szonda felvételei alapján a Plútó legvilágosabb részei szürkés, a legsötétebbek vöröses árnyalatúak - utóbbi szín oka egyelőre nem ismert, de sokan a Nap ultraibolya sugárzásának hatására átalakult, széntartalmú, részben szerves anyagot feltételeznek a hátterében.
A felszíni jegekből főleg nitrogén szublimál, emiatt a felszín valós koránál fiatalabbnak is mutatkozhat. Az így keletkező ritka légkör a Plútó átmérőjének többszöröse. Öt kisérője van, a a Charon, a Styx, a Nix, a Kerberos és a Hydra - ezek közül a Charon körülbelül feleakkora, mint maga az égitest. A kérdés az, hogy maradt-e nyoma az ezeket kiszakító becsapodásnak. Ez lesz az első alkalom, hogy egy Kuiper-objektumot közelről figyelnek meg - a találkozó a tekintetben is hasznos információval szolgál, hogy milyen képződmények találhatóak általában a távoli jeges égitesteken. A mérések arra is rámutathatnak, milyen dinamika jellemzi a két hasonló méretkategóriájú objektum (Plútó és Charon) körüli apró holdak rendszerét, ami pedig az egyedi felépítésű, kettős exobolygó-rendszerek dinamikai viselkedésének megértésében segíthet.
A New Horizons mellett a NASA más űrkutatási eszközei is megfigyelik a következő hetekben-hónapokban a Plútót, az így gyűjtött adatok kiegészítik, segítenek értelmezni a keddi randevú során szerzett információt. Így például a Szaturnusz körül keringő Cassini űrszonda is készít felvételeket. A képeken a törpebolygó ugyan halovány pontként jelenik majd meg a ragyogó csillagok karéjában, ennek ellenére a felvételek segítenek meghatározni az égitestnek a különböző objektumoktól való távolságát.
A New Horizons majdnem merőlegesen szeli át a Plutó és kisbolygói pályasíkját, így próbálják minimalizálni egy nem ismert objektummal való ütközés esélyét
A Spitzer csillagászati műhold, amely 4,87 milliárd kilométerre van a Plutótól, július 23-ától hét napon át figyeli meg a törpebolygót az infravörös sugárzás 18 különböző hullámhosszán. "Ezek a vizsgálatok mutathatják ki a jeges felszín esetleges változásait, és az űrteleszkóp segítségével olyan anyagokat is azonosíthatunk, amelyek jelenlétéről eddig fogalmunk sem volt" - magyarázta Noemi Pinella-Alonso, a Spitzer-megfigyelések vezető tudósa. A Kepler-űrteleszkóp október elejétől csaknem három hónapon át vizsgálja a Plútót és holdjait, regisztrálva az égitestek által visszavert fényt. Ezek a megfigyelések segítenek többet megtudni a törpebolygó légköréről, valamint kideríteni, hogy vannak-e szezonális változások az égitest jeges felszínén.
Első alkalommal érkezik emberkéz készítette űreszköz a Plútó rendszeréhez. A 2006. január 19-én indult űrszonda történelmi randevújára közép-európai idő szerint 13 óra 49 perckor kerül sor, amikor a New Horizons óránkénti 49,6 ezer kilométeres sebességgel száguld el az égitest mellett. Az űrszondát ekkor 12,5 ezer kilométer választja majd el a Plútótól, és hét tudományos műszere folyamatosan gyűjti az adatokat a törpebolygóról. A LORRI és Alice (képfelvevő), SWAP és PEPSSI (töltött részecskéket elemző), SDP (pormérő) és REX (kommunikációs) műszereket radioaktív energiaforrás táplálja.
2006. januári kép az rádióizotópos hőenergia-generátor installálásáról - ennek bomlási hője biztosítja az áramot most, egy évtized elteltével is
Ahogy az űrszonda közeledik az égitesthez, egyre több részlet bontakozik ki jeges felszínén, így a Johns Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumában dolgozó kutatók a legújabb képeken vonalszerű képződményeket azonosítottak, amelyek a feltételezések szerint sziklavonulatok lehetnek. Felfedeztek a felvételeken egy kör alakú képződményt is, amelyet becsapódási kráternek tartanak. A legközelebbi állapotnál azonban a 478 kilós űreszköz teljesen néma marad, ez idő alatt semmilyen adatot nem továbbít a Földre. Bár a tervek szerint néhány felvételt már nem sokkal a közelítés után elküld a szonda, és közöl a NASA, a legtöbb adat csak szeptembertől kezd érkezni a Földre.
Kereszturi Ákos, az MTA csillagászának összefoglalója szerint a Plútó felszínét főleg nitrogén- és metánjég borítja, amit a -200 Celsius-fok alatti hőmérséklet tart szilárd állapotban. Etánjeget is azonosítottak rajta, aminek szintén nem egyenletes az eloszlása, továbbá szén-monoxid-jégre utaló jelek is mutatkoznak. A belső térfogatváltozások miatt a felszínen sok repedés várható. A közeledő szonda felvételei alapján a Plútó legvilágosabb részei szürkés, a legsötétebbek vöröses árnyalatúak - utóbbi szín oka egyelőre nem ismert, de sokan a Nap ultraibolya sugárzásának hatására átalakult, széntartalmú, részben szerves anyagot feltételeznek a hátterében.
A felszíni jegekből főleg nitrogén szublimál, emiatt a felszín valós koránál fiatalabbnak is mutatkozhat. Az így keletkező ritka légkör a Plútó átmérőjének többszöröse. Öt kisérője van, a a Charon, a Styx, a Nix, a Kerberos és a Hydra - ezek közül a Charon körülbelül feleakkora, mint maga az égitest. A kérdés az, hogy maradt-e nyoma az ezeket kiszakító becsapodásnak. Ez lesz az első alkalom, hogy egy Kuiper-objektumot közelről figyelnek meg - a találkozó a tekintetben is hasznos információval szolgál, hogy milyen képződmények találhatóak általában a távoli jeges égitesteken. A mérések arra is rámutathatnak, milyen dinamika jellemzi a két hasonló méretkategóriájú objektum (Plútó és Charon) körüli apró holdak rendszerét, ami pedig az egyedi felépítésű, kettős exobolygó-rendszerek dinamikai viselkedésének megértésében segíthet.
A New Horizons mellett a NASA más űrkutatási eszközei is megfigyelik a következő hetekben-hónapokban a Plútót, az így gyűjtött adatok kiegészítik, segítenek értelmezni a keddi randevú során szerzett információt. Így például a Szaturnusz körül keringő Cassini űrszonda is készít felvételeket. A képeken a törpebolygó ugyan halovány pontként jelenik majd meg a ragyogó csillagok karéjában, ennek ellenére a felvételek segítenek meghatározni az égitestnek a különböző objektumoktól való távolságát.
A New Horizons majdnem merőlegesen szeli át a Plutó és kisbolygói pályasíkját, így próbálják minimalizálni egy nem ismert objektummal való ütközés esélyét
A Spitzer csillagászati műhold, amely 4,87 milliárd kilométerre van a Plutótól, július 23-ától hét napon át figyeli meg a törpebolygót az infravörös sugárzás 18 különböző hullámhosszán. "Ezek a vizsgálatok mutathatják ki a jeges felszín esetleges változásait, és az űrteleszkóp segítségével olyan anyagokat is azonosíthatunk, amelyek jelenlétéről eddig fogalmunk sem volt" - magyarázta Noemi Pinella-Alonso, a Spitzer-megfigyelések vezető tudósa. A Kepler-űrteleszkóp október elejétől csaknem három hónapon át vizsgálja a Plútót és holdjait, regisztrálva az égitestek által visszavert fényt. Ezek a megfigyelések segítenek többet megtudni a törpebolygó légköréről, valamint kideríteni, hogy vannak-e szezonális változások az égitest jeges felszínén.
