Gyurkity Péter
Elérte a Plútót a New Horizons
A szonda bejelentkezett, a New Horizons jól van. Az adatgyűjtés a tervezett ütemben zajlik, így izgatottan várják az első képeket. Csaknem egy évtizedes út végére érkeztünk, indulhat az alapos kiértékelés.
Az utóbbi néhány hónapban egyre gyakrabban szerepelt a sajtóban a New Horizons szonda, amely minden egyes nappal közelebb került a Plútó rendszeréhez, eddig nem látott képeket küldve vissza a bolygó státuszát nemrég elvesztő égitestről, valamint annak legnagyobb holdjáról. Most megtörtént a találkozó, a NASA pedig megkapta az első adatokat.
A NASA nem sokkal az esemény előtt közzétett egy újabb felvételt, amely minden eddiginél részletesebben mutatta meg a felszínt. Előzetes cikkünkben mi is beszámoltunk arról, hogy a szonda kedd délután, 13 óra 49 perckor volt legközelebb a megfigyelni kívánt égitestekhez, tulajdonképpen ekkor száguldott el mellettük, ezt követően pedig azokra visszapillantva folytatja a megfigyelést. Az űrügynökség élő adását, azon belül is a bejelentés utáni sajtótájékoztatót követők számára feltűnhetett, hogy a szakemberek végig bolygóként hivatkoztak a Plútóra, amelyről a napokban már kiderült, hogy némileg nagyobb, mint azt korábban gondoltuk. A pontos átmérő 2370 km, ez a Föld átmérőjének 18 százaléka, míg a Charon esetében ez 1208 km és 9,5 százalék.
Legalább ilyen érdekes, hogy a New Horizons a bejelentés óráiban vakon repült, kora hajnalban ugyanis a menetrend szerint megbontották a kapcsolatot, hogy gond nélkül végezhesse a megfigyelést. A NASA csak ezt követően kezdi meg az adatok letöltését, amely 16 hónapon keresztül, egészen jövő novemberig tart majd, először tömörített, majd pedig tömörítetlen formában. Az antenna pozíciójától függően a letöltési sebesség 1 és 4 kbps között mozog, de már ma három órakor megkapták a várva-várt hívást, eszerint a New Horizons jól van, az adatgyűjtés a tervezett ütemben zajlik, így izgatottan várják az első képeket.
A "beszélgetés" mindössze a küldetésre vonatkozó műszaki információkat tartalmazott, a legtöbb adat csak szeptembertől kezd érkezni a Földre. Hét műszere segítségével nagyfelbontású felvételeket készít, a törpebolygó és holdjai összetételét elemzi, a napszelet és a mágneses mezőket vizsgálja, tanulmányozza a Pluto légkörét, valamint pormintákat vesz. Az összes mérés az elhaladás után kilenc hónappal érkezik meg, vagyis bőven lesz miből válogatni. Itt érdemes megjegyezni, hogy az elkövetkező időszakban a Plútó sötétbe burkolózó oldalát csak a Charonról visszaverődő fény világítja majd meg, ezért a felbontás nem lesz ideális - ezt jelenleg még megbecsülni sem nagyon merik.
A Plútó, és legnagyobb holdja, a Charon a Föld méretéhez viszonyítva
Jó hír viszont, hogy a szonda plutóniumra épülő energiaforrása jó ideig kitart majd. A fellövés után még 250 wattot előállító egység jelenleg 202 wattot biztosít, a megfelelő ellátásról pedig akár a 2030-as évek közepéig gondoskodhat, amikor a New Horizons már 100 CSE (csillagászati egység) távolságra lesz a Naptól. Itt felmerül a Kuiper-öv megfigyelése, de mindenképpen nagy előrelépés lesz, hogy a Voyagerek után egy azoknál jóval modernebb felszereléssel ellátott utód folytathat majd megfigyeléseket ezen óriási távolságban. A küldetés hozzájárulhat központi csillagunk és planétái születési titkainak megismeréséhez is, hiszen a Kuiper-öv a Naprendszer képződésének törmelékét "tartalmazza".
Az utóbbi néhány hónapban egyre gyakrabban szerepelt a sajtóban a New Horizons szonda, amely minden egyes nappal közelebb került a Plútó rendszeréhez, eddig nem látott képeket küldve vissza a bolygó státuszát nemrég elvesztő égitestről, valamint annak legnagyobb holdjáról. Most megtörtént a találkozó, a NASA pedig megkapta az első adatokat.
A NASA nem sokkal az esemény előtt közzétett egy újabb felvételt, amely minden eddiginél részletesebben mutatta meg a felszínt. Előzetes cikkünkben mi is beszámoltunk arról, hogy a szonda kedd délután, 13 óra 49 perckor volt legközelebb a megfigyelni kívánt égitestekhez, tulajdonképpen ekkor száguldott el mellettük, ezt követően pedig azokra visszapillantva folytatja a megfigyelést. Az űrügynökség élő adását, azon belül is a bejelentés utáni sajtótájékoztatót követők számára feltűnhetett, hogy a szakemberek végig bolygóként hivatkoztak a Plútóra, amelyről a napokban már kiderült, hogy némileg nagyobb, mint azt korábban gondoltuk. A pontos átmérő 2370 km, ez a Föld átmérőjének 18 százaléka, míg a Charon esetében ez 1208 km és 9,5 százalék.
Legalább ilyen érdekes, hogy a New Horizons a bejelentés óráiban vakon repült, kora hajnalban ugyanis a menetrend szerint megbontották a kapcsolatot, hogy gond nélkül végezhesse a megfigyelést. A NASA csak ezt követően kezdi meg az adatok letöltését, amely 16 hónapon keresztül, egészen jövő novemberig tart majd, először tömörített, majd pedig tömörítetlen formában. Az antenna pozíciójától függően a letöltési sebesség 1 és 4 kbps között mozog, de már ma három órakor megkapták a várva-várt hívást, eszerint a New Horizons jól van, az adatgyűjtés a tervezett ütemben zajlik, így izgatottan várják az első képeket.
A "beszélgetés" mindössze a küldetésre vonatkozó műszaki információkat tartalmazott, a legtöbb adat csak szeptembertől kezd érkezni a Földre. Hét műszere segítségével nagyfelbontású felvételeket készít, a törpebolygó és holdjai összetételét elemzi, a napszelet és a mágneses mezőket vizsgálja, tanulmányozza a Pluto légkörét, valamint pormintákat vesz. Az összes mérés az elhaladás után kilenc hónappal érkezik meg, vagyis bőven lesz miből válogatni. Itt érdemes megjegyezni, hogy az elkövetkező időszakban a Plútó sötétbe burkolózó oldalát csak a Charonról visszaverődő fény világítja majd meg, ezért a felbontás nem lesz ideális - ezt jelenleg még megbecsülni sem nagyon merik.
A Plútó, és legnagyobb holdja, a Charon a Föld méretéhez viszonyítva
Jó hír viszont, hogy a szonda plutóniumra épülő energiaforrása jó ideig kitart majd. A fellövés után még 250 wattot előállító egység jelenleg 202 wattot biztosít, a megfelelő ellátásról pedig akár a 2030-as évek közepéig gondoskodhat, amikor a New Horizons már 100 CSE (csillagászati egység) távolságra lesz a Naptól. Itt felmerül a Kuiper-öv megfigyelése, de mindenképpen nagy előrelépés lesz, hogy a Voyagerek után egy azoknál jóval modernebb felszereléssel ellátott utód folytathat majd megfigyeléseket ezen óriási távolságban. A küldetés hozzájárulhat központi csillagunk és planétái születési titkainak megismeréséhez is, hiszen a Kuiper-öv a Naprendszer képződésének törmelékét "tartalmazza".