Gyurkity Péter

Másfélszer nagyobb galaxisunk, mint azt gondoltuk 

Kutatók szerint egy eddig külön kezelt gyűrű valójában a Tejútrendszer szerves része.

Érdekes tanulmány jelent meg a napokban az Astrophysical Journal hasábjain, mégpedig a New York állambeli Rensselaer Polytechnic Institute kutatói jóvoltából, akik saját munkájuk eredményeit, pontosabban az általuk levont következtetéseket közölték a lapban. Úgy vélik, hogy a Tejútrendszer valójában másfélszer nagyobb az eddig gondoltnál, amit egy gyűrű átsorolásának köszönhetünk.

A szakemberek csoportja a Sloan Digital Sky Survey adatait felhasználva igyekezett pontosítani a 2002-ben felfedezett Monoceros-gyűrű elhelyezkedését, felépítését, illetve az ebből levonható következtetéseket. Korábban úgy gondolták, hogy a saját galaxisunkat háromszor körülölelő gyűrű a Canis Major törpegalaxisból szakadhatott ki (amely a Tejútrendszer árapályerői miatt a szétesés fázisában van), majd az ide sorolható csillagok a Tejútrendszer pályája mentén szóródtak szét, kialakítva a galaxisunk közepétől mintegy 65 ezer fényévnyire lévő, nagyjából 200 ezer fényév hosszúságúra nyúlt gyűrűt.


Az új anyag szerint azonban valójában a Tejútrendszer részéről van szó, amely a Canis Major (és netán további törpegalaxisok) hatására hullámszerű formát vett fel, fodrozódott, ezért is tartalmaz a spirálgalaxis lapos korongjához képest alul és felül elhelyezkedő csillagokat. Amennyiben ez valóban így történt, saját galaxisunk mérete rögtön másfélszeresére ugrik, átmérője 100 ezer helyett immár 150 ezer fényév, így besorolható a középsúlyú kategóriába. Mi több, további hasonló gyűrűk vizsgálata elvezethet oda, hogy ismét megugrik a hivatalos méret, már amennyiben a csillagászok többsége elfogadja az új gondolatot.

A kutatók most az európai Gaia teleszkóppal folytatják a munkát, ennek segítségével szeretnék visszaigazolni elméletüket.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Ragnaar #20
    Hát igen, előfordult már hasonló az emberiség történetében (Az a bizonyos lottósorsolás: "6. A [email protected] 9.")
    Utoljára szerkesztette: Ragnaar, 2015.03.27. 10:19:06
  • Astrojan #19
    Miből gondolod, hogy a gravitációs hatás fénysebességgel terjed ???
  • ostoros #18
    Még azt is figyelembe kell venni, hogy a gravitációs hatás is csak fénysebességgel terjed. Ezért aztán mire a galaxis túlfelére elér a hatás, már arrébb mozdulnak a tömegpontok, és ezért más irányból érik az égitestet, mint eredetileg történne.
  • senki687 #17
    Köszönöm a választ. Arra hamar rájöttem, hogy a mozgását nem lehet szimulálni, ha egyessével vesszük az objektumokat, az is pontatlan lenne, tehát ez az út telejesen járhatatlan.
    Ezeket a képeket a galaxisokról a linken nem igazán tudom megkülönböztetni. Olyanok mintha akár mind hasonló alakú lenne, csak más szögből látnánk, valamint nem egyformán részletesen. De amúgy igen, erre voltam kíváncsi.
  • Vol Jin #16
    "Erdekes kerdes, hogy mig eddig azt hittek, hogy a Naprendszer a galaxis szelen van, addig a fenti cikkbeli allitas szerint valahol a kozepe tajekan. Egyebkent erdekes lenne tudni, hogy a Foldrol indulva mekkora tavolsagra kellene eltavolodni a galaxis korongjanak sikjatol, hogy egyertelmuen latszodjon, hogy mi a helyzet."

    Eddig sem a szélére képzeltük magunkat, hanem a kétharmadára.
    Egyébként szabad szemmel ezer fényévnyi távolságig látszik egy átlagos csillag, tehát mondjuk a sík felett 10 ezer fényévnyire egyszerűen nem látnád a galaxist. Talán a közepét egy ködszerű világító foltként, mert ott talán ötvenszer, százszor közelebb vannak egymáshoz a csillagok, ami azt jelenti, hogy milliószór több van ugyanakkora térfogatban vagy legalábbis százezres nagyságrendben sűrűbben.
  • Krumplipuskaa #15
    Csal nehogy baj legyen belőle,mert az ilyen önkényes határrevíziókból mindig csak baj származik. Mi lesz ha a többi galaxis nemtetszését fogja bejelenteni az önkényes határ átrendezés miatt. Ki vállalja ezért a felelősséget ? Szóval csak óvatosan a terjeszkedéssel :D
  • Irasidus #14
    Van ilyen a hétköznapokban is, a gázok és folyadékok leírása esetén sem egyesével vizsgálod a molekulákat, mégis nagyon jól lehet modellezni őket. Itt sem egy csillag helyzetéről van illetve volt szó a cikkben, hanem egy kiterjed és összefüggő tömegről, azaz a gyűrűről. A galaxisunk mint egység leginkább úgy viselkedik mint a folyadékok és hidrosztatika nagyon jól használható modellezéskor. Amikor a galaxis magjáról írtam, akkor a kiterjed központi buborékszerű magra gondoltam, ott nagyon sok csillag sűrűsödik össze.

    Lehet nem értem az utolsó kérdésedet... Tudomásunk szerint a legnagyobb galaxisok irregulárisak vagyis szabálytalan alakúak, az sűrű csillagkeletkezés egy kisebb galaxisban állatába hamarabb befejeződik, de van rá példa, hogy egy közeli galaxis dagályerejének lökéshulláma újra beindítja. Amúgy a galaxisokat többféleképpen lehet osztályozni akár alakjuk szerint is, klikk
  • senki687 #13
    Nekem ez nagyon bonyolultnak tűnik. Úgy vélem, itt nem lehet jó megközelítés az, ha pl. a galaxis magjára tömegközéppontként tekintjük, mert maga a galaxis olyan hatalmas, hogy ha a benne lévő csillagokat pontoknak tekintenénk és szimmetrikus elhelyezkedést feltételeznénk, akkor egy csillag a tökörképére a távolság miatt egyáltalán nem fejtene ki semmilyen hatást. Ezáltal nem tudna úgy viselkedni a galaxis magja, mint tömegközéppont. Inkább végtelenül bonyolult 3 dimenziós hálónak tűnik számomra, ahol a lokális kapcsolatok a legfontosabbak, a távoliak teljesen lényegtelenek. Nem hiszem, hogy ennek a mozgását le lehetne jól modellezni egy számítógéppel a nagyon magas számításigény miatt. De elképzelni el lehet egy a vízben forgatott majdnem sík hálót, ami gyűrődik a "csápjainál". Szerintem egy ilyen modell akkor működhetne, ha elképzelhetetlenül sok elemből állna, kisebb elemszámúaknak szerintem más alakzatot kellene felvennie. Erről az jutott eszembe, hogy mintha olvastam is volna valahol hasonlót a galaxisok alakjáról, de nem akarok vele hülyeséget mondani (tudom, ezzel már elkéstem :)), így inkább ezt is csak kérdezem, a nagyobb galaxisok mind spirálgalaxisok és a kisebb galaxisok jellemzően nem spirálisak (kivéve ha már kihültek a csillagaik és nem tudjuk megitélni a méretét megfelelően)?
    Utoljára szerkesztette: senki687, 2015.03.17. 15:26:25
  • Irasidus #12
    Persze. Egyrészt a lokális tömegek hatnak az égitestek mozgására, azonkívül maga a Tejútrendszer dagályereje, és harmadrészt a galaxis központi magjának a gravitációs hatása. Persze ez azért leegyszerűsítés, mert egy ilyen modellszámítás esetén más paraméterek is figyelembe kell venni, pl.: a cikkben leírt közeli törpegalaxisok gravitációs hatását. Ezek nagyban befolyásolják az égitestek irányát, és mozgását. Amúgy különböző modellek, különböző eredményeket adnak.

    Elnézést, csak azért másoltam össze, mert nagyágyból ugyanarról szólt a két kérdés, de valóban a keringés részét nem te írtad. Azért, hogy mi tartozik a Tejúthoz nem pusztán határkérdés, hanem tömegkérdés is, ami viszont nem csak lokálisan bonyolítja meg a dolgokat, hanem lokális csoport tagjainak egymásra gyakorolt hatását is nagyban befolyásolja a méret ergo tömeg. Most gondolok itt például arra is, hogy nem mindegy mekkora Tejútrendszer fog összeütközni az Andormédával (jó persze nekünk mindegy, de az ismeretek szempontjából nem).
  • senki687 #11
    Ugye azt mondod, hogy a csillagok mozgásának megfigyelésekor vesztek figyelembe 3 gravitációs hatást? Ezt így nagyon furcsálom. Írnál erről kicsit részletesebben, hogy mire gondoltál?

    Amúgy nem én írtam a keringést, csak összemásoltál 2 hozzászólást. Szerintem egyrészt lehetetlen, másrészt felesleges is pontos definíciót adni. Szbjektív a megitélése vagy megállapodás kérdése. Legfeljebb egy fantasztikus filmben lehet ez fontos, amiben két összeütköző galaxis urai jogi úton akarnák tisztázni egy bolygó tulajdoni viszonyát. :)