Gyurkity Péter
Több galaxist olvaszthatott magába az Androméda
Egy új kutatás szerint az M31 kisebb galaxisokkal ütközött, így aktív múltra tekinthet vissza.
Érdekes anyagot tettek közzé az UC Santa Cruz hivatalos honlapján, amely az egyetem asztrofizika professzorának és egy végzős hallgatójának jóvoltából készült el. Ebben két korábbi megfigyelés eredményeit összesítették, arra keresvén választ, hogy az Androméda életútja, kialakulása és fejlődése mennyiben térhet el saját galaxisunk történetétől. Véleményük szerint alapvető különbséget találtak.
Az Androméda azért kínál kiváló célpontot, mivel ez a hozzánk legközelebbi spirális galaxis, méretében egyben a legnagyobb a galaxisok viszonylag közeli csoportjában, és a Tejútrendszerrel ellentétben külső nézőpontból is megfigyelhető, amely saját galaxisunk esetében értelemszerűen nem található meg a lehetőségek között. A kutatás során az Androméda, vagyis az M31 galaxis szerkezetéről és felépítéséről rendelkezésünkre álló két fő megfigyelést használták fel. Ezek egyikét a Hawaii-szigeteken található Keck obszervatórium, a másikat pedig a Hubble űrteleszkóp segítségével végezték el a területtel foglalkozó szakemberek – előbbi során több mint 10 ezer csillag mozgásának irányát rögzítették, utóbbi révén pedig hat különböző hullámhosszon készítettek nagy felbontású képeket ezen csillagok mintegy feléről.
Az anyag készítői azt a következtetést vonták le, hogy az M31 jóval aktívabb múltra tekinthet vissza, ennek során pedig több kisebb, úgynevezett szatellit-galaxist olvaszthatott magába, amely alaposan felkavarta az azt megelőző állapotot. Erre utal, hogy míg a megfigyelt fiatalabb csillagok egymáshoz képest viszonylagos rendben mozognak, idősebb testvéreik esetében már jóval nagyobb az összevisszaság, a mozgásirányok eltérése, a térbeli szóródás. Ez ugyan a galaxisok ütközése mellett azzal is magyarázható, hogy az idősebb csillagok nagy része még az eredetileg jóval vastagabb gázfelhőben alakulhatott ki, fiatalabb társaik pedig ennek elvékonyodását követően jöttek csak létre, ám a viharos ütközések ennél jóval izgalmasabb választ kínálnak az érdeklődőknek.
Érdekességként említik, hogy a még a legrendezettebb csillagok csoportja sem összevethető a Tejútrendszer tagjainak rendezettségével – a csillagászok jelenleg úgy vélik, hogy az elmúlt 8 milliárd évben mindkét galaxis magába olvasztott legalább egy kisebb szomszédot, a Tejútrendszer csillagainak rendezettsége azonban csökkenti ennek esélyét.
Érdekes anyagot tettek közzé az UC Santa Cruz hivatalos honlapján, amely az egyetem asztrofizika professzorának és egy végzős hallgatójának jóvoltából készült el. Ebben két korábbi megfigyelés eredményeit összesítették, arra keresvén választ, hogy az Androméda életútja, kialakulása és fejlődése mennyiben térhet el saját galaxisunk történetétől. Véleményük szerint alapvető különbséget találtak.
Az Androméda azért kínál kiváló célpontot, mivel ez a hozzánk legközelebbi spirális galaxis, méretében egyben a legnagyobb a galaxisok viszonylag közeli csoportjában, és a Tejútrendszerrel ellentétben külső nézőpontból is megfigyelhető, amely saját galaxisunk esetében értelemszerűen nem található meg a lehetőségek között. A kutatás során az Androméda, vagyis az M31 galaxis szerkezetéről és felépítéséről rendelkezésünkre álló két fő megfigyelést használták fel. Ezek egyikét a Hawaii-szigeteken található Keck obszervatórium, a másikat pedig a Hubble űrteleszkóp segítségével végezték el a területtel foglalkozó szakemberek – előbbi során több mint 10 ezer csillag mozgásának irányát rögzítették, utóbbi révén pedig hat különböző hullámhosszon készítettek nagy felbontású képeket ezen csillagok mintegy feléről.
Az anyag készítői azt a következtetést vonták le, hogy az M31 jóval aktívabb múltra tekinthet vissza, ennek során pedig több kisebb, úgynevezett szatellit-galaxist olvaszthatott magába, amely alaposan felkavarta az azt megelőző állapotot. Erre utal, hogy míg a megfigyelt fiatalabb csillagok egymáshoz képest viszonylagos rendben mozognak, idősebb testvéreik esetében már jóval nagyobb az összevisszaság, a mozgásirányok eltérése, a térbeli szóródás. Ez ugyan a galaxisok ütközése mellett azzal is magyarázható, hogy az idősebb csillagok nagy része még az eredetileg jóval vastagabb gázfelhőben alakulhatott ki, fiatalabb társaik pedig ennek elvékonyodását követően jöttek csak létre, ám a viharos ütközések ennél jóval izgalmasabb választ kínálnak az érdeklődőknek.
Érdekességként említik, hogy a még a legrendezettebb csillagok csoportja sem összevethető a Tejútrendszer tagjainak rendezettségével – a csillagászok jelenleg úgy vélik, hogy az elmúlt 8 milliárd évben mindkét galaxis magába olvasztott legalább egy kisebb szomszédot, a Tejútrendszer csillagainak rendezettsége azonban csökkenti ennek esélyét.