A két galaxis 4 milliárd év múlva találkozik és összeolvad, állítják csillagászok. Bár a Nap és a többi csillag sértetlen marad, az összeolvadás miatt kialakuló hatalmas tumultus nagy valószínűséggel az egyesülő galaxis peremére taszítja a Naprendszert.

A kutatók a Hubble Űrtávcső 2002 és 2010 közötti adatainak elemzése után jutottak a fenti következtetésre. A Hubble folyamatosan nyomon követi az Androméda(M31) mozgását, ahogy az lassan közeledik az égbolton. A 2,5 millió fényévre elhelyezkedő Androméda a Tejúthoz legközelebb eső nagy spirális galaxis.

Roeland van der Marel és Sangmo Tony Sohn, a baltimore-i Űrtávcső Tudományi Intézet csillagászai csütörtökön jelentették be eredményeiket a NASA sajtótájékoztatóján. "Sikerült olyan dinamikai információkat kinyernünk az Andromédáról, ami egy évszázada rejtve van a csillagászok előtt" - mondta van der Marel, akinek tanulmánya az Astrophysical Journal következő számában jelenik meg.

Évtizedek óta tudják, hogy az Androméda másodpercenkénti 110 kilométeres sebességgel sodródik galaxisunk felé és a két csillaghalmaz végül egymás kölcsönös gravitációja eredményeként összeütközik. Azonban mivel a csillagászok eddig csak a Föld látótengelye mentén tudták egyértelműen mérni az Androméda sebességét, ezért senki nem lehetett biztos abban, hogy a jövőbeli találkozás hogyan fog megtestesülni. Egy nagy összeolvadást, egy látványos tűzijátékkal járó kataklizmát, vagy csak egymás súrolását hozza az esemény?

A Hubble éles látásával nyomon követi az Androméda különböző pontjain elhelyezkedő 15.000 csillag oldalirányú mozgását, ami végre megadta a galaxis mozgásának hiányzó összetevőit. A megállapításból, mely szerint az Androméda átlagos oldalirányú sebessége sokkal kisebb, mint a látótengely sebessége, van der Marel és munkatársai úgy vélik, a két galaxis áthalad egymáson és az esemény után 2 milliárd évvel egy végzetes ölelésbe visszazuhanva egyetlen elliptikus galaxist alkotnak, ezt bizonyítják az új adatokkal elvégzett szimulációk is.

A mérés kulcsfontosságú az Andromédát és a Tejutat is magába foglaló galaxishalmaz fejlődésének szimulációjához. Jeremy Darling, a boulder-i Colorado Egyetem csillagásza szerint az új Hubble adatok lehetővé teszik a szimulációkban az idő előre- és visszaforgatását, hogy megismerjük a halmaz jövőjét és múltját, melynek a Tejút és az Androméda a két legnagyobb szereplője.

A csapat szimulációinak figyelembe kell venniük a Nap mozgását, valamint az Androméda egyik kísérő galaxisának, az M33 gravitációját is, aminek a kutatók szerint 9 százalék esélye van, hogy végigszántsa galaxisunkat mielőtt az Andromédával találkozunk. A Tejút-Androméda ütközés az új adatok szerint kifelé fogja mozdítani a Napot a jelenlegi, a galaktikus középponttól számított 8.000 parszekes (26.000 fényév) pozíciójából. A szimulációk 10 százalékos esélyt adnak arra, hogy a Naprendszert egy galaktikus Szibériába száműzi az ütközés, ami több mint 160.000 fényévre lesz az összeolvadt galaxis középpontjától.

Darling és munkatársai jelenleg egy másik módszerrel, a szomszédos galaxisban felfedezett vízmézerek pozíciójának nyomon követésével vizsgálják az Androméda oldalirányú mozgását. A víz populációinverzión megy át a csillagképző régiókban és közben sugároz, a legfényesebb spektrális vonalat képezve a rádióuniverzumban. Körülbelül két év múlva még pontosabb értékek állnak a csillagászok rendelkezésére, amivel tovább finomíthatják a két galaxis találkozásának szimulációit.