29
  • Jakuza1
    #29
    Nem lehet mindenki szellemileg sotet mint te.
  • Vol Jin
    #28
    Jellemileg túl sötét vagy beismerni, ha hülyeséget beszéltél.
  • Irasidus
    #27
    Az Oorth-felhő üstüköseit valóban megbolygathatja egy "közeli" csillag, viszont, hogy ezek a megbolygatások automatikusan katasztrofális eseménnyel járnának a Földre nézve csupán egy hipotézis, ami jelen állás szerint nem állja meg a helyét. Másrészt nem lesz nagyobb a csillagsűrűség, hogy ez nagyobb kockázatot jelentsen. Viszont egy érdekes gondolatot adtál, hogy az Androméda galaxis dagályereje hogyan befolyásolja az Oorth-felhő üstököseit. Hm, ennek utánanézek, van-e ilyen publikáció. Köszi!
  • Irasidus
    #26
    Csillagászati értelemben mindegy miről beszélsz, a csillagok között olyan irdatlan nagy távolságok vannak, hogy gyakorlatilag elhanyagolható az esélye annak, hogy összeütközzön, vagy, hogy a belépjen a Naprendszerbe. Az ütközés során nem nő a csillagsűrűség, láthattad a szimulációkban is, az árapályerők szétszaggatják a galaxist, és (jó esetben) újra összeáll egy sokkal nagyobbá, nem úgy ütköznek mint egy autó... Sokkal nagyobb az esélye, hogy kirepüljön a Naprendszer a galaxisközi térbe vagy, hogy a központi fekete lyukak összeolvadjanak, ezek katasztrofális események lennének. Én egyetlen olyan statisztikát sem olvastam, amiben arra az esély megnőne, amiről te beszélsz. Ha tudsz ilyet, kérlek likeled, a hasaraütés nem igazán számít statisztikának... Köszi.
  • Vol Jin
    #25
    Ja, és még mindig nem ütközésről beszélek. Elég, ha a Plútó pályájának kétszeresén elhalad egy másik csillag millió évenként. Úgy megkavarja a bolygók pályáit, hogy sírnál. A másik , hogy a saját Kuiper övét keresztülhurcibálná rajtunk, vagy egy aszteroida mezőt. A másik, hogy gyakran előfordulnának naprendszer elhagyó objektumok, amik az első katasztrófáig haladnának időzített bombaként a célpontjukig.
  • Vol Jin
    #24
    Egy százmilliárdnyi csillagtömeg elhalad másik százmilliárdnyi mellett, ez annyit jelent, hogy statisztikailag mindegyik megél egy közeli elhaladást.
  • Irasidus
    #23
    "Láttál már szimulációt galaxis ütközésről? Eleve a mi stabil galaxisunkban is van ciklikussága a nyugodt időszakoknak és a felbolydult bolygó pályáknak egy-egy csillag esetében. Ugyanis a galaxiskarok sem merevképződmények, a tagjaik nem azonos sebességgel haladnak, így a mi csillagunk is áthalad üresebb, és sűrűbb régiókon, ami kevesebb, több becsapódást eredményez. "

    A csillagok között óriási távolság van, statisztikailag is lehetetlen, és nem is látunk ilyet. Bár nem szeretem, de az anynira triviális, hogy a csillagok nem ütköznek (ütköző galaxisok esetében sem), hogy had idézzem az ütköző galaxisokról szóló wikit:

    " csillagok ütközése ennél sokkal ritkább, szinte soha elő nem forduló esemény"
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.01.21. 15:01:22
  • Irasidus
    #22
    A küllő nem kar. Klikk. - a küllő közepén van, a spirálkarok a küllő végeitől indulnak.

    "hiszen ahhoz százmilliárdnyi csillag helyzetét kellene ismerni."

    Nem kell, elég lefotózni, a képen ugye az összes csillag látszik. Másrészt létezik a csillagászti távolságlétrán olyan megfigyelés ahol nem kell egyedileg megvizsgálni minden egyes csillagot.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.01.21. 14:34:20
  • Molnibalage
    #21
    http://www.spacetelescope.org/images/heic1502a/zoomable/

    Ezen a csillagok akkor a galaxiban vagy előtte vannak?
  • Vol Jin
    #20
    Az, hogy két főkarja van a galaxisunknak, az abból derült ki, hogy ritkábbak a csillagok a korábban feltételezett másik két főkarban. Tehát amit tudunk, hogy inkább két spirálja van, de a teljes kép hiányos, hiszen ahhoz százmilliárdnyi csillag helyzetét kellene ismerni. Ez eleve leh.etetlen feladat jelenleg.
  • Vol Jin
    #19
    "A cikket meg valószínűleg félreérteted Von Jin együtt. Nem ütköznek a csillagok, és "stabil pálya" nem tudom mit jelent nálatok, de stabilan keringenek a spirálkarokban ütközés nélkül."

    Láttál már szimulációt galaxis ütközésről? Eleve a mi stabil galaxisunkban is van ciklikussága a nyugodt időszakoknak és a felbolydult bolygó pályáknak egy-egy csillag esetében. Ugyanis a galaxiskarok sem merevképződmények, a tagjaik nem azonos sebességgel haladnak, így a mi csillagunk is áthalad üresebb, és sűrűbb régiókon, ami kevesebb, több becsapódást eredményez.
  • Irasidus
    #18
    Az alak még mindig spirálgalaxis, ez szerintem nem olyan lényegi változás. Hm, és mivel tudnálak meggyőzni?
  • gforce9
    #17
    Azért, mert akkor sem és most sem győztél meg az igazadról és az általam olvasott irodalom és az előadások sem a te mondandódat támasztják alá. Nem vagyok profi csillagász az tuti, de egy atlaszban lévő térkép nem igazán változik, max finomodik. A tejút esetében viszont lényegi változások voltak és vannak (mármint abban, hogy milyen alakú). Mindegy a múltkor is az jött le hogy márpedig a te szemléletmódod az igaz, mindenki más meg radiátor, úgyhogy mindegy is :)
  • Irasidus
    #16
    Azt, hogy hogyan néz ki nemrég derült ki és még most sem tutibiztos. A sokkarú spirálgalaxisunkról most derült ki néhány éve hogy elsősorban 2 karú nem olyan mint teszemfel 20 éve hitték.”

    Itt három dolog is hibádzik. A tudományban semmi sem tutibiztos, csak nem tesszük hozzá, hogy jelenlegi tudásunk szerint. Nyilvánvalóan fejlődik a topográfia is, így már egy akármilyen térképészetben használt atlasz sem olyan mint 20 éve, és itt van a bibib. A változás nem olyan mérvű mint ebben a mondatban sugallod. A galaxisok osztályozása - mint minden emberi skatulyázás – nem mentes a szubjektivitástól, így az osztályozás is változott a 20 év során, és alosztályok, és azok alosztályai születtek. A küllő ami végig fut a galaxis centrumán és abból ágaznak ki a karok, az nem kar, tehát nem kéktarú, hanem küllős. Ma már nem olyan egyszerű megállapítani egy galaxisról, hogy milyen osztályba tartozik (mert rejtett struktúrákat is figyelembe kell venni). Tehát az osztályozás és amit valójában látunk nem teljesen ugyanaz, főleg, ha küllők igencsak megbújnak, mint a Tejútrendszer esetében. De ha jól emlékszem ezt már említettem neked, így nem értem miért hozod fel még egyszer...
  • Irasidus
    #15
    "Akkor szep sorjaban kezdd el sorban a lathato csillagokat felrajzolni a terkepre, es meg fogsz lepodni. "The farthest star that we can see under the best of conditions is probably about 4,075 light years away." (Read more: http://www.physicsforums.com)."

    Ilyenkor nem tudom, hogy csak nem olvastad végig, hogy a 4075 fényéves láthatóság a z SZABAD SZEMES észlelésre vonatkozik, vagy más hátsó szándékod volt evvel?

    Tudod, úgy 300 éve kitaláltak egy eszközt, a távcsövet, amivel ennél jóval messzebb lévő csillagokat lehet látni, például az RS Puppis ami laza 6500 fényévre található, vagy az NGC 4603 cefeiádai ami 108 millió fényévre találhatók, de igazából már egy kisebb távcsővel is csillagokra bomlik a Tejút sávja amik nem éppen közeli csillagok. Olyat nem várok el, hogy az OGLE laza 100.000 fényév távolságú csillagait vagy más égbolt felmérő programot ismerj. Azt sem várhatom el, hogy tudd, hogy már 1924-ben Hubble is egyedi (változó) csillagok segítségével mérte ki a laza 2,4 millió fényévre lévő Androméda galaxist, ami egyébként szintén csillagokra bontható (nézd csak), vagy ennél távolabbit is. De azért az elvárható lenne egy gondolkodó embertől, hogy legalább(!) goolgeban kikerese, amiről beszél.

    Egy galaxis nem csak csillagokból áll, sokkal fontosabb a molekuláris hidrogén-gáz, ami kitölti galaxist, és kirajzolja a galaxis formáját. Tudod létezik egy eszköz: a fényképezőgép (CDD) amivel elég lefotózni, hogy lássuk az alakját! Egy kép lerajzolásához sem kell minden pixelt látni.

    "Egyebkent meg az utobbi evekben is modosult a sajat galaxisunkrol valo becsles, hogy hogy is nez ki, ugyhogy kotve hiszem, hogy most mar mindent tudnank. De a csillagaszok nem is allitottak ezt soka, hogy ez igy vegleges. Ez ma sem tobb, mint a ma elerheto legjobb becsles a kinezetre."

    A galaxisok osztályozása - mint minden emberi skatulyázás – nem mentes a szubjektivitástól, így az osztályozás is változott a 20 év során, és alosztályok, és azok alosztályai születtek. Ma már nem olyan egyszerű megállapítani egy galaxisról, hogy milyen osztályba tartozik. Tehát az osztályozás és amit valójában látunk nem teljesen ugyanaz. Ezzen ruggozni butaságnak tartom.

    "Pont ezert a jelenlegi elmeletek megkerulese (nem a fizika megkerulese...). Nem utazunk gyorsabban mint a feny, megis hamarabb erunk oda. Ha gyorsabban utaznank, akkor nem megkerulese lenen, hanem megsertese a torvenyeknek."

    Egyrészt amiről én beszélek az a relemből következik (Einstein-Rosen híd), másrészt annak segítségével számolták ki, haramadrészt nincs köze a mozgáshoz, így megkerülésről szó sincs. Te miről beszélsz?
  • who am I 7
    #14
    szerintem te már elérted az emberi intelligencia és fejlődés csúcsát
  • Lapajka
    #13
    Hawking szerint, teoretikusan minden galaxis kivétel nélkül a legalábbis a középpontján tartalmaz egy óriás szingularitást... lényegében az tartja egyben és az adja meg a forgómozgását és pályáját is, de legalábbis jelentősen befolyásolja (utóbbit). Ezt tovább gondolva, Androméda is azért gyűjthetett be több szatelit galaxist , mert a közepén levő fekete lyuk ütközött illetve egyesült még egy nagy vagy több nagy fekete lyukkal. Az így keletkezett szuperszingularitás pedig megtette a magáét és jelentősen beemelte az alap galaxis gravitációját, mely idővel odahúzott még néhány közeli kisebb galaxist... Az újabb kutatások szerint, tulajdonképpen nemhogy az univerzum szerkezetét és állapotát, hanem az életet is a fekete lyukaknak köszönhetjük, nélkülük kaotikus sugárzás lenne csak az anyag helyett az egész univerzumban.....
  • gforce9
    #12
    Azt, hogy hogyan néz ki nemrég derült ki és még most sem tutibiztos. A sokkarú spirálgalaxisunkról most derült ki néhány éve hogy elsősorban 2 karú nem olyan mint teszemfel 20 éve hitték.

    az érdeklődőknek:

    https://www.youtube.com/watch?v=FspMTUn7BPw

    A fénysebesség átlépéséről hasonló a véleményünk.
  • Etinger
    #11
    A kommentedről eszembe jutott a fizika tanárom egyik (nem biztos, hogy saját) klasszikusa: nem vagyok kövér, csak nagyon gyors! :)

    Egyébként én csak megfigyelője vagyok a vitátoknak, szóval várom a válaszod :'D
    Mármint nem erre, hanem Sequoyah kommentjére. Hátha tanulok én is valami újat :)
  • Sequoyah
    #10
    Akkor szep sorjaban kezdd el sorban a lathato csillagokat felrajzolni a terkepre, es meg fogsz lepodni. "The farthest star that we can see under the best of conditions is probably about 4,075 light years away." (Read more: http://www.physicsforums.com). A tejut atmeroje viszont kozel 100.000 fenyev.
    A hubble 20 millio csillagot lat. Osszesen 2-400 milliard csillag van a tejutrendszerben. Valo igaz, az 1%-kal valoban tulbecsultem, 0.01%-rol van szo:)
    Ja es eredetileg a LATHATO csillagokrol beszeltem, ami meg ennek is a 2000-ed resze vagy kevesebb. De valo igaz, az eszlelhetok szama relevansabb info.

    Az alapveto tenyekkel legyszives kerulj tisztaba eloszor, utana szivesen meghallgatom a tovabbi mondanivalodat.

    Egyebkent meg az utobbi evekben is modosult a sajat galaxisunkrol valo becsles, hogy hogy is nez ki, ugyhogy kotve hiszem, hogy most mar mindent tudnank. De a csillagaszok nem is allitottak ezt soka, hogy ez igy vegleges. Ez ma sem tobb, mint a ma elerheto legjobb becsles a kinezetre.


    "az nem a fizika megkerülése, mivel nem utazol gyorsabban mint a fény"
    Pont ezert a jelenlegi elmeletek megkerulese (nem a fizika megkerulese...). Nem utazunk gyorsabban mint a feny, megis hamarabb erunk oda. Ha gyorsabban utaznank, akkor nem megkerulese lenen, hanem megsertese a torvenyeknek.


    Utoljára szerkesztette: Sequoyah, 2015.01.16. 18:59:18
  • Irasidus
    #9
    Egy galaxis topográfiájához nem ismerni kell a csillagot, hanem látni és az eloszlást feltérképezni. De nem csak a csillagokét, hanem a molekuláris hidrogén eloszlása is fontos. És bizony ha nem csak a monitort bámulnád, hanem az eget is, láthatnád nem csak a környező csillagok 1% látjuk. Ez annyira gáz, hogy csak annyit tudok mondani az oktatást kellene növelni... (Amúgy meg nem tudtam, hogy Sagitarius-A közeli csillag. Jaj.)

    Az egy dolog, hogy te csak pár éve hallottál először arról, hogy a Tejútrendszer középpontjában egy feketelyuk van, a valóság viszont az, hogy már 1933-ban észlelték mint az égbolt legerősebb rádióforrását, és 1975-ben a Westerbork Synthesis Rádióteleszkópal már azonosítottá és Sagitárius-A, és ekkor vagyis 40 éve tudjuk, hogy az egy feket lyuk. Egyéb iránt a galaxis kinézetéről volt szó, amihez nem kell egyesével, név szerint ismernem az összes szeplőjét. A kulcsszó még mindig, az eloszlás...

    Bizonyított tény, hogy sebességgel nő a tömeg, tehát a fénysebesség elérhetetlen. Ezt nem lehet megkerülni, ha a scifiben ismert féregjáratra, warpbuborékra gondolsz, az nem a fizika megkerülése, mivel nem utazol gyorsabban mint a fény.

    A minden pálya kaotikus, így értelmetlen a mondat, valamihez képest lehet csak kaotikus, és a cikkben az azonos korú csillagok pályája nem egyirányú. Ami nem az jelenti, hogy az Androméda galaxisban összevissza mászkálnak, és hopp egyszerrcsak egy magas csillagkeletkezésű régióba csöppenek. Ez ennél jóval bonyolultabb, a következő válaszomban kifejtem, ha most nem érted miért.
  • Sequoyah
    #8
    Na oke, kicsit egszeruen szemleled a vilagot, ami ennel azert bonyolultabb, ezert is nem erthetted ezeket a mondandokat.

    Az, hogy a tejutrendszer kis szeletet, a kornyezo csillagokat ismerjuk, az nagyon messze van attol, hogy az egeszet fel tudjuk mertni. Azt is csak par eve tudjuk, hogy a kozepeben egy fekete lyuk van. Az egen lathato osszes csillag a tejut korulottunk levo 1%-a. Nagyon messze vagyunk meg attol, hogy pontos kepunk legyen az egeszrol, csupan eros becslesek vannak.

    A fenysebesseg atlepese (tag definicio szerint) a mai bizonyitott fizikai elmeletek szerint nem lehetseges. De mar leteznek olyan elmeletek, amikkel ez megkerulheto lenne. Arra celoztam, hogy ezeket eloszor bizonyitani kell, aztan gyakorlatba ultetni (ami kozel lehetetlennek tunik most) es akkor meg mindig csak a fenysebessegnel tartunk, amivel a szomszed csillag is meg mindig evekre van. A szomszed galaxis ezektol tobb nagysagrenddel messzebb van. De nem lehetetlen.

    Utkozo csillagokrol pedig meg emlites sem volt, csak kaotikus palyakrol. Aminek pedig bizonyitott kovetkezmenye a hevesebb csillagkeletkezes, tobb sugarzas, tobb kismeretu objektum ami mind nagyon komoly kihatassal van az elet kialakulasara.
  • Irasidus
    #7
    Bárki láthatja a Tejútrendszert egy fényszennyezés- és teliholdmentes mentes éjszakán. Tudjuk hogy néz ki, elég megadni az égitestek illetve a hidrogénfelhők egymáshoz viszonyított távolságát és kész a térkép, azt bármilyen szögben ránézhetsz, elforgathatod (tudod a műholdak előtt is készültek térképek ;) a számítógépek korában meg igazán egyszerű művelet ez már.

    A fénysebesség vagy annál nagyobb sebesség nem műszakilag megvalósíthatatlan, hanem fizikailag lehetetlen, egyszerűen azért mert mert a sebességgel nő a tömeg is, és végtelen tömegű lenne egy nyugalmi tömeggel rendelkező test (magyarul szétlapulnál, mielőtt még elérnéd azt a sebességet), ráadásul ehhez végtelen tömegű üzemanyag/energia kell. Szerintem az oktatásban kellene 1 nagyságrendes fejlődés...

    A cikket meg valószínűleg félreérteted Von Jin együtt. Nem ütköznek a csillagok, és "stabil pálya" nem tudom mit jelent nálatok, de stabilan keringenek a spirálkarokban ütközés nélkül. A galaxisokban a csillagok különböző irányokban mozognak, ez természetes, itt egyes típusok mozgását nézték egymáshoz képes, és az jött ki nem egy irányba mozognak, ami arra utal, hogy nem együtt keletkeztek. Ennyi. Az életnek ehhez nem sok köze van.
    Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.01.16. 12:12:23
  • NEXUS6
    #6
    Hétvégén én is ütközök egy csajjal, de az még nem dőlt el, hogy ki kit fal fel, vagy tép szét Vagy csak eszük egy falafelt.


  • Sequoyah
    #5
    Az elet fejlodesehez kell a valtozatossag. Az se jo ha semmi nem tortenik, mert akkor nincs fejlodes, de az se, ha tul sok minden, mert akkor gyakran kipusztul minden.

    A foldon kb idealis az arany a ketto kozott, es kialakult az elet. De ki tudja, lehet az Andromedaban a nem stabil palyak miatt meg idealisabb; es a nem stabil palyak miatti esemenyek meg nagyobb fejlodesre sarkalltak az eletet.
  • Vol Jin
    #4
    Elvileg ütközni fogunk vele.

    Az Androméda abból a szempontból nem kedvezhet a civilizációk kialakulásának, hogy nem stabilak a csillagok pályái. gyakorlatilag folyamatos lehet a naprendszerekbe behatoló külső objektumok pusztítása.
  • attes
    #3
    azért addig ne állj fél lábon :)
  • cylonflatus
    #2
    Minket is föl fog zabálni. Androméda, te kis mohó...
  • Sequoyah
    #1
    Durva belegondolni, hogy a sajat galaxisunkat senki sem latta meg, senki nem tudja, hogy valojaban hogy nez ki, csak becslesek vannak. Es nem csak a most meg megvalosithatatlannak tartott (pl fenysebesseg), de meg a fizikailag esetleg lehetsegesnek tartott modszerekkel is megvalosithatatlannak tunik, onnet meg 1 nagysagrenddel nagyobb fejlodes lenne szukseges.