Gyurkity Péter
Drónként élhet tovább az U-2 kémrepülő
A korosodó fejlesztés pilóta nélküli változatban maradhat hadrendben, megtartva előnyeit.
Az annak idején zenekart is megihlető, hírhedt U-2 kémrepülőgép még az ötvenes években bukkant fel az égbolton, olykor rémületet, de leginkább dühödt reakciókat kiváltva a hidegháborús ellenfelek oldalán, ahogy azt többek között a kubai rakétaválság idején is láthatta az egész világ. A modern időkben egyre inkább a drónok veszik át a stafétabotot, a hosszú életútra visszatekintő repülőgép azonban még mindig több előnyt kínál.
Az év elején már írtunk arról, hogy a Pentagon le szeretné váltani a még mindig szolgálatban álló példányokat, a felderítési feladatokat a jövőben pedig a Global Hawk névre keresztelt drónok látnák el, amelyekből az amerikai légierő 45 példányt szerez be, 9,1 milliárd dollárt költve a programra. Mivel ezek az új fejlesztések alacsonyabb költség mellett üzemelnek (tavaly minden egyes repült óra 23 ezer dollárba került, míg az U-2 esetében ez maradt a régi szinten, meghaladva a 32 ezer dollárt), a 12 órás repülésekre korlátozott pilóták hiánya pedig lehetővé teszi a 24 órán keresztüli használatot, a drónok hasznos utódnak tűnnek, a kép azonban nem ilyen egyértelmű.
A probléma abból adódik, hogy az U-2 a drónoknál valamivel magasabban, általában 20-21 ezer méteren repül, emiatt kevésbé nyújt kényelmes célpontot az ellenséges érzékelőknek, ő maga jóval több elektronikus rendszert hordozhat, ezeket kombinálhatja, mi több, az ellenséges behatásokkal szemben egy bizonyos szinten védekezni is képes, ami a drónok esetében teljesen hiányzik. A Global Hawk flotta esetében 1,8 milliárd dollárba kerülne a hátrányok ledolgozása, a Lockheed Martin viszont felajánlotta, hogy 700 millióból felújítják a három U-2 repülőt, amelyek a jövőben távirányítással is repülhetnének, helyettesítve a komoly fizikai tehernek kitett pilótákat. Ezzel megtartanák az eddigi előnyöket, eltüntetnék a pilótákból fakadó legnagyobb hátrányt, a frissítések révén pedig felvennék a versenyt az új drónokkal is – kiegészülve többek között olyan szoftverrel, amelynek segítségével rendszámokat, illetve arcokat is felismernének.
Mivel az utolsó példányt 1989-ben gyártották le, bőven maradt még hátra a számukra kiszabott üzemidőből, a költségvetési megszorítások és a spórolási intézkedések pedig könnyen oda vezethetnek, hogy megtartják ezen eszközöket.
Az annak idején zenekart is megihlető, hírhedt U-2 kémrepülőgép még az ötvenes években bukkant fel az égbolton, olykor rémületet, de leginkább dühödt reakciókat kiváltva a hidegháborús ellenfelek oldalán, ahogy azt többek között a kubai rakétaválság idején is láthatta az egész világ. A modern időkben egyre inkább a drónok veszik át a stafétabotot, a hosszú életútra visszatekintő repülőgép azonban még mindig több előnyt kínál.
Az év elején már írtunk arról, hogy a Pentagon le szeretné váltani a még mindig szolgálatban álló példányokat, a felderítési feladatokat a jövőben pedig a Global Hawk névre keresztelt drónok látnák el, amelyekből az amerikai légierő 45 példányt szerez be, 9,1 milliárd dollárt költve a programra. Mivel ezek az új fejlesztések alacsonyabb költség mellett üzemelnek (tavaly minden egyes repült óra 23 ezer dollárba került, míg az U-2 esetében ez maradt a régi szinten, meghaladva a 32 ezer dollárt), a 12 órás repülésekre korlátozott pilóták hiánya pedig lehetővé teszi a 24 órán keresztüli használatot, a drónok hasznos utódnak tűnnek, a kép azonban nem ilyen egyértelmű.
A probléma abból adódik, hogy az U-2 a drónoknál valamivel magasabban, általában 20-21 ezer méteren repül, emiatt kevésbé nyújt kényelmes célpontot az ellenséges érzékelőknek, ő maga jóval több elektronikus rendszert hordozhat, ezeket kombinálhatja, mi több, az ellenséges behatásokkal szemben egy bizonyos szinten védekezni is képes, ami a drónok esetében teljesen hiányzik. A Global Hawk flotta esetében 1,8 milliárd dollárba kerülne a hátrányok ledolgozása, a Lockheed Martin viszont felajánlotta, hogy 700 millióból felújítják a három U-2 repülőt, amelyek a jövőben távirányítással is repülhetnének, helyettesítve a komoly fizikai tehernek kitett pilótákat. Ezzel megtartanák az eddigi előnyöket, eltüntetnék a pilótákból fakadó legnagyobb hátrányt, a frissítések révén pedig felvennék a versenyt az új drónokkal is – kiegészülve többek között olyan szoftverrel, amelynek segítségével rendszámokat, illetve arcokat is felismernének.
Mivel az utolsó példányt 1989-ben gyártották le, bőven maradt még hátra a számukra kiszabott üzemidőből, a költségvetési megszorítások és a spórolási intézkedések pedig könnyen oda vezethetnek, hogy megtartják ezen eszközöket.