Meglepő dolgokat művelhet egy kis etye-petye. Az emberek és a neandervölgyiek szexuális találkozásai tehettek minket olyanná, amilyenek most vagyunk, mind a külsőnket, mind a betegségekre való hajlamunkat illetően. A neandervölgyiek genetikai hagyatéka ugyanakkor arra is rávilágít, mennyire különbözünk testvérfajainktól.

A neandervölgyiek körülbelül a 200.000-30.000 évvel ezelőtti időszakban éltek Európában és Ázsiában. Fajunk, amit modern embernek nevezünk, körülbelül 65.000 évvel ezelőtt jutott el Eurázsiába az afrikai kontinensről, vagyis a két fajnak elegendő ideje volt összemelegedni. 2010-ben fedezték fel a genetikusok, milyen közeli szomszédságban élt a két faj valójában. Egy neandervölgyi génállomány szekvenálásából megállapították, hogy olyan géneket hordoztak, amik szintén megtalálhatók az európai és ázsiai emberek genomjaiban, vagyis fajunknak kereszteződnie kellett a neandervölgyiekkel.

A legújabb tanulmányok, amik a ma élő embereknél vizsgálják a neandervölgyi géneket, kezdenek képet adni arról, hogyan befolyásolta ez a kereszteződés a fajokat. A Harvard Egyetem tanulmánya 1000 emberi genomot vizsgált és megállapította, hogy a neandervölgyi DNS génállományaink azon területein a leggyakoribb, amik a legnagyobb genetikai változatossághoz vezetnek, ezáltal a természetes kiválasztódás elsőszámú célpontjai. Annak ellenére, hogy a neandervölgyi DNS csupán 1,6-1,8 százalékát teszi ki az eurázsiai genomnak, igen jelentős biológiai hatásokat válthat ki.

Egy másik tanulmányban a Seattle-i Washington Egyetem kutatói további 665 embernél tanulmányozták a neandervölgyi DNS-t. Mindkét tanulmányban felbukkan egy olyan terület, ami jelentősnek nevezhető a genetikai öröklődésben. A terület a keratinnal kapcsolatos géneket érinti, ez az a fehérje, ami hajunkban, bőrünkben és körmeinkben található. Az egyik szóban forgó gén a BNC2, ami a bőr pigmentációjában játszik szerepet, melyből feltételezhető, hogy az eurázsiaiak világosabb bőrüket részben a neandervölgyiektől örökölhették. A világos bőr előny a magasabb szélességi fokokon, mivel hatékonyabban generál D-vitamint a napfényből, vagyis a neandervölgyi DNS segíthetett a modern embernek alkalmazkodni az Afrikán kívüli élethez.

Ha a feltevés helytálló, az alkalmazkodás évezredeket vehetett igénybe, hogy általánossá váljon. Egy harmadik tanulmány, ami a héten jelent meg, egy kőkorszakban, körülbelül 7.000 évvel ezelőtt élő ember DNS elemzését írja le, ami azonban arra utalt, hogy a bőre sötét volt. Elképzelhető, hogy a neandervölgyi keratin a korai eurázsiaiak haját befolyásolta, talán kiegyenesítve azt.

Nem minden neandervölgyi gén előnyös. A Harvard tanulmányában Sriram Sankararaman és David Reich megállapították, hogy az örökségünkben számos olyan gén is felfedezhető, ami hajlamossá tesz betegségekre, köztük a 2-es típusú cukorbetegségre, a lupuszra és a Crohn-betegségre, de akadnak olyan gének is, amik terméketlenséghez vezethetnek. Sankararaman elemzései szerint az X kromoszóma szinte teljes egészében mentes a neandervölgyi DNS-től, ami arra utal, hogy az X kromoszómához csapódott neandervölgyi DNS csökkenthette "viselője" termékenységét, ami gyakori hatás, ha két egymással távoli rokonságban lévő faj kereszteződik, ezáltal gyorsan eltűnt az emberi génállományból. "Ez is bizonyítja, hogy a modern ember és a neandervölgyiek valóban két különböző faj" - tette hozzá Fred Spoor, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetének genetikusa, aki nem vett részt a fent említett tanulmányokban.

Mindezt a genetikai bizonyítékok is alátámasztják. A neandervölgyi DNS szabálytalanul oszlik el a modern ember genomjában, nem lehet azt mondani, hogy valóban keveredett volna. Ez arra utal, hogy nagyon ritkák voltak a két faj közötti kereszteződések, Sankararaman becslése szerint mindössze négy alkalommal történt meg. "Ez a viszonylag kisszámú párosodás azonban egyértelműen fontos esemény volt a nem afrikaiak történetében" - zárt le a témát Reich.