Berta Sándor
A mai internetből hiányzik a szépség
Egy professzor szerint az internetet és a fejlõdést nem szabad a milliárdosoknak átengedni. A központosítás, az általánosan elfogadott szabványok mellett emeli fel a szavát.
A szakember ember - gép interfészek fejlesztésével, tanulmányozásával foglalkozik. A kutató az 1990-es években Mirror Worlds: or the Day Software Puts the Universe in a Shoebox címmel könyvet jelentetett meg a számítástechnika jövõjérõl. Az 55 éves Gelernter az elmúlt két évtized egyik legnagyszerûbb informatikusának és technikai ügyekben meghatározó gondolkodójának számít. Elõrejelzései általában bejönnek, minden új online szolgáltatásra úgy tekint, mint az emberiség javát szolgáló nagy ötlet részeire és gyakran fogalmaz ironikusan a legfontosabb kérdésekben.
Az internetsemlegességrõl szóló vita kapcsán megjegyezte, hogy nevezzük el az egész jelenséget inkább hálózati irracionalitásnak. Ugyanakkor bármennyire is a milliárdosok térnyerése ellen harcol, mindez nem gátolta meg abban, hogy három szabadalma megsértése miatt összesen 625,5 millió dolláros kártérítést követeljen az Apple-tõl.
"Komoly vitát kell folytatnunk arról, hogy a jövõben mit jelentsen az internet a számunkra. Gyakran azt gondoljuk, hogy azok a legfontosabb, sõt a legmélyrehatóbb ötletek, amik a leggyorsabban pénzt hoznak. Mindez nagyszerû dolog, de a világháló egy rendkívüli hatalommal rendelkezõ eszköz és a világ nem lenne tisztességes önmagával szemben, ha nem ülne le és nem gondolkozna el ezen a kérdésen. Ne hagyjuk meg ezt a kérdést a milliárdosoknak, akiknek nagyvállalataik vannak, vagy a professzoroknak, akik csak saját érdeklõdési területeiket követik. A mai internetnek sok esetben hiányzik a szépsége és technikailag abszurd, hogy különbözõ kommunikációs folyamokat kell párhuzamosan követnünk, többek között a chatablakokban, az e-mail fiókokban, a Facebookon vagy a Skype rendszerében. Úgy vélem, a jövõben egyetlen kezelõfelületen lesz elérhetõ minden" - hangsúlyozta a professzor.
A szakember már azelõtt gondolt az egységes kezelõfelület elterjedésére, hogy Mark Zuckerberg megálmodta volna a Facebookot. A valaminek a megváltoztatását célzó impulzus Gelernter szerint soha nem egy cégtõl indul ki. Mosolyogva említ egy példát: hiába volt a Microsoftnak egy sikeres operációs rendszere (DOS), amint a felhasználók meglátták az Apple Macintosh számítógépein futó szoftver kezelõfelületét, a redmondiak kénytelenek voltak igazodni az új szabványokhoz.
A Yale Egyetemen tanító professzor ugyanakkor gyakran panaszkodik az eltérõ platformok és operációs rendszerek, az egymással nem kompatibilis adatformátumok, a különbözõ költségtényezõjû eszközök miatt. Gelernter egyáltalán nincs kibékülve ezzel, és az egységesítés mellett emelte fel a szavát. Közölte: olyan ez, mint a sínek hálózata, ha az azonos, akkor nem kell vonatot váltani a határállomásokon.
"Néhány változásra már rég szükség lenne. Irodai munkahelyeink még mindig az 1940-es és 1950-es évek dizájnjai alapján mûködnek. Olyan ez, mintha még kézzel írnánk vagy írógépet használnánk. Az én vízióm az, hogy egy kényelmes fotelben ülünk, két méterre egy nagy kijelzõtõl és ha lesz is billentyûzetünk az az ölünkben lesz. Mindez természetesen alapjaiban változtatná meg a munkamódszerünket. A cél egy olyan technika megalkotása, amelyik kiszolgálja az emberiséget és egy olyan emberiség kialakulása, amelyik képes egy ilyen technikával megbirkózni. Úgy hiszem, hogy az internetnek sürgõsen olyan emberek ötleteire lesz szüksége, akik nem foglalkoznak a technikai értelemben vett korlátozásokkal. A legkreatívabb és elõrelátóbb személyek azok, akik vagy nem ismerik a határokat, vagy egyszerûen nem foglalkoztak a határokkal" - szögezte le Gelernter.
A szakember ember - gép interfészek fejlesztésével, tanulmányozásával foglalkozik. A kutató az 1990-es években Mirror Worlds: or the Day Software Puts the Universe in a Shoebox címmel könyvet jelentetett meg a számítástechnika jövõjérõl. Az 55 éves Gelernter az elmúlt két évtized egyik legnagyszerûbb informatikusának és technikai ügyekben meghatározó gondolkodójának számít. Elõrejelzései általában bejönnek, minden új online szolgáltatásra úgy tekint, mint az emberiség javát szolgáló nagy ötlet részeire és gyakran fogalmaz ironikusan a legfontosabb kérdésekben. Az internetsemlegességrõl szóló vita kapcsán megjegyezte, hogy nevezzük el az egész jelenséget inkább hálózati irracionalitásnak. Ugyanakkor bármennyire is a milliárdosok térnyerése ellen harcol, mindez nem gátolta meg abban, hogy három szabadalma megsértése miatt összesen 625,5 millió dolláros kártérítést követeljen az Apple-tõl.
"Komoly vitát kell folytatnunk arról, hogy a jövõben mit jelentsen az internet a számunkra. Gyakran azt gondoljuk, hogy azok a legfontosabb, sõt a legmélyrehatóbb ötletek, amik a leggyorsabban pénzt hoznak. Mindez nagyszerû dolog, de a világháló egy rendkívüli hatalommal rendelkezõ eszköz és a világ nem lenne tisztességes önmagával szemben, ha nem ülne le és nem gondolkozna el ezen a kérdésen. Ne hagyjuk meg ezt a kérdést a milliárdosoknak, akiknek nagyvállalataik vannak, vagy a professzoroknak, akik csak saját érdeklõdési területeiket követik. A mai internetnek sok esetben hiányzik a szépsége és technikailag abszurd, hogy különbözõ kommunikációs folyamokat kell párhuzamosan követnünk, többek között a chatablakokban, az e-mail fiókokban, a Facebookon vagy a Skype rendszerében. Úgy vélem, a jövõben egyetlen kezelõfelületen lesz elérhetõ minden" - hangsúlyozta a professzor.
A szakember már azelõtt gondolt az egységes kezelõfelület elterjedésére, hogy Mark Zuckerberg megálmodta volna a Facebookot. A valaminek a megváltoztatását célzó impulzus Gelernter szerint soha nem egy cégtõl indul ki. Mosolyogva említ egy példát: hiába volt a Microsoftnak egy sikeres operációs rendszere (DOS), amint a felhasználók meglátták az Apple Macintosh számítógépein futó szoftver kezelõfelületét, a redmondiak kénytelenek voltak igazodni az új szabványokhoz.
A Yale Egyetemen tanító professzor ugyanakkor gyakran panaszkodik az eltérõ platformok és operációs rendszerek, az egymással nem kompatibilis adatformátumok, a különbözõ költségtényezõjû eszközök miatt. Gelernter egyáltalán nincs kibékülve ezzel, és az egységesítés mellett emelte fel a szavát. Közölte: olyan ez, mint a sínek hálózata, ha az azonos, akkor nem kell vonatot váltani a határállomásokon.
"Néhány változásra már rég szükség lenne. Irodai munkahelyeink még mindig az 1940-es és 1950-es évek dizájnjai alapján mûködnek. Olyan ez, mintha még kézzel írnánk vagy írógépet használnánk. Az én vízióm az, hogy egy kényelmes fotelben ülünk, két méterre egy nagy kijelzõtõl és ha lesz is billentyûzetünk az az ölünkben lesz. Mindez természetesen alapjaiban változtatná meg a munkamódszerünket. A cél egy olyan technika megalkotása, amelyik kiszolgálja az emberiséget és egy olyan emberiség kialakulása, amelyik képes egy ilyen technikával megbirkózni. Úgy hiszem, hogy az internetnek sürgõsen olyan emberek ötleteire lesz szüksége, akik nem foglalkoznak a technikai értelemben vett korlátozásokkal. A legkreatívabb és elõrelátóbb személyek azok, akik vagy nem ismerik a határokat, vagy egyszerûen nem foglalkoztak a határokkal" - szögezte le Gelernter.
