Gyurkity Péter
Lezárulhat a HP kémkedési ügye
Hamarosan véget érhet a Hewlett-Packard egykori vezetését is érintő kémkedési per, amelyben a jelek szerint csak a legalacsonyabb szinten tevékenykedő résztvevőt ítélik majd el.
Az ügy még 2006 közepén robbant ki, amikor kiderült, hogy a HP vezetése magánnyomozóval kutatott bizonyos újságírók után, azzal a céllal, hogy rábukkanjanak a valószínűleg az igazgatótanácsban meghúzódó téglára. A cégnek ugyanis komolyan meggyűlt a baja a kiszivárogtatókkal, akik több belső beszélgetésről lerántották a leplet - ennek akarták elejét venni magándetektív bevonásával.
A problémát az jelentette számukra, hogy nem éppen finom megoldásokat választottak. A nyomozó például több embert is lefizetett az érintett telefontársaságoknál, hogy azután meghallgassa a megfigyelt újságírók által folytatott beszélgetéseket. Ahogy egyre több részlet derült ki az ügyről, kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a vállalaton belül egészen a legmagasabb szinten is tudtak a nyomozó lépéseiről, sőt sok esetben ők maguk kezdeményezték azokat. A botrány Patricia Dunn vezérigazgatói székébe került, a per azonban tovább folytatódott a vádemeléssel.
A sors iróniája, hogy a jelek szerint egyedül a magánnyomozó lesz kénytelen büntetéssel számolni, hiszen míg ő maga 2007-ben elismerte bűnösségét, a perbe bevont négy cégvezető következetesen tagadta a vádakat, így az ellenük szóló pontokat (összeesküvés, bizalmas adatokkal való visszaélés) végül dobták, vagyis megúszták a komolyabb felelősségre vonást. A nyomozó éppen saját büntetésének csökkentése reményében döntött a vallomástétel mellett - rosszul választott.
A kémkedési botrány tehát a legtöbb munkát végző, ám a lehető legkisebb felelősségű résztvevő elítélésével érhet véget.
Az ügy még 2006 közepén robbant ki, amikor kiderült, hogy a HP vezetése magánnyomozóval kutatott bizonyos újságírók után, azzal a céllal, hogy rábukkanjanak a valószínűleg az igazgatótanácsban meghúzódó téglára. A cégnek ugyanis komolyan meggyűlt a baja a kiszivárogtatókkal, akik több belső beszélgetésről lerántották a leplet - ennek akarták elejét venni magándetektív bevonásával.
A problémát az jelentette számukra, hogy nem éppen finom megoldásokat választottak. A nyomozó például több embert is lefizetett az érintett telefontársaságoknál, hogy azután meghallgassa a megfigyelt újságírók által folytatott beszélgetéseket. Ahogy egyre több részlet derült ki az ügyről, kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a vállalaton belül egészen a legmagasabb szinten is tudtak a nyomozó lépéseiről, sőt sok esetben ők maguk kezdeményezték azokat. A botrány Patricia Dunn vezérigazgatói székébe került, a per azonban tovább folytatódott a vádemeléssel.
A sors iróniája, hogy a jelek szerint egyedül a magánnyomozó lesz kénytelen büntetéssel számolni, hiszen míg ő maga 2007-ben elismerte bűnösségét, a perbe bevont négy cégvezető következetesen tagadta a vádakat, így az ellenük szóló pontokat (összeesküvés, bizalmas adatokkal való visszaélés) végül dobták, vagyis megúszták a komolyabb felelősségre vonást. A nyomozó éppen saját büntetésének csökkentése reményében döntött a vallomástétel mellett - rosszul választott.
A kémkedési botrány tehát a legtöbb munkát végző, ám a lehető legkisebb felelősségű résztvevő elítélésével érhet véget.