Hazánkban számos üres adathordozó után kell díjat fizetni. Ennek mértéke eltérő, több száz forinttól több ezer forintig terjed. A felhasználókat jogosan foglalkoztatja a kérdés, hogy mi történik a különböző adathordozók után fizetendő jogdíjakkal, azok hova és kihez kerülnek.

Mivel az idei évtől már az igen népszerű pendrive-okra is kiterjed a díjfizetési kötelezettség, így a probléma gyakorlatilag mindenkit érint, aki különböző adathordozót vásárol. A helyzetnek - érthetően - nem örülnek a felhasználók. Az ügyben megkerestük Dr. Tóth Péter Benjamint, az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület jogi főosztályának vezetőjét.

Mikor született döntés arról, hogy Magyarországon is kell jogdíjat fizetni a pendrive-ok után? A tervezet kidolgozásakor figyelembe vették-e más államok joggyakorlatát és tapasztalatait?
- Magyarországon 1982 óta létezik díjfizetés az üres adathordozók után, ezért is szokták ezt a mai napig "üres kazetta jogdíjnak" hívni. Az emberek másolatkészítési szokásait évről évre felmérésekkel figyeljük. Megállapítható, hogy különösen az elmúlt néhány évben nagyon gyorsan változik a film- és zenemásolásra használt hordozók köre. Az újabb és újabb hordozók díjfizetési körbe vonása egyáltalán nem eredményez növekedést a szerzői jogdíjakban, hanem csak megpróbálja (kisebb-nagyobb sikerrel) szinten tartani ezt a kompenzációs formát. (A 2008-as bevételek például 16 %-kal alacsonyabbak voltak az egy évvel korábbiaknál.)

A pendrive-okra az Artisjus és a többi közös jogkezelő által közösen megállapított díjközlemény első ízben 2009-ben terjed ki. Természetesen minden "új" hordozó típusnál figyelembe vesszük a nemzetközi fejleményeket, más országok gyakorlatát. Jellemző módon eltérő időpontokban tudják kiterjeszteni az országok a díjfizetési szisztémát e hordozókra.

Mivel a jogdíjat mindenkinek meg kell fizetni, aki pendrive-ot vásárol, így előállhat egy faramuci helyzet, hogy valaki megvesz egy adathordozót, amely után akkor is jogdíjat kell fizetnie, hogy ha azon mondjuk a saját maga által elkészített zeneszámait tárolja. Jogosan merül fel, hogy amennyiben az illető személy nem áll kapcsolatban például Önökkel, hova kerül ez az összeg, hiszen vissza nem utalják neki és milyen jogcímen szedik azt be tőle, amikor azon a saját dokumentumait, fájljait használja, tárolja? A befizetett jogdíjból kik és milyen alapon kapnak, mikor az adott felhasználó a szerző? Mivel a befizetés megtörténik, a szerzőnek, a szellemi tulajdonosnak visszajárna az összeg - a rajta tárolt személyes dolgok okán?
- Itt elsőként azt kell rögzíteni, hogy a törvény értelmében nem a fogyasztó, hanem a hordozó forgalmazója köteles a díj megfizetésére. Bármiféle visszatérítési igénnyel csak a forgalmazó léphetne fel az Artisjusszal szemben - ha például tévedésből túl sok példányra fizetett díjat, és valójában ennél kevesebbet fog csak terjeszteni.

A fogyasztóra "csak" áthárítják ezt a díjat, tehát sok-sok egyéb költséggel, járulékkal, adóval együtt ez a díj is "beleépül" a termék díjába. Ha ettől a fontos alapkérdéstől el is tekintünk: az üres hordozói díj lényegéből fakadóan átalány jellegű, tehát nem veszi figyelembe az egyes hordozók pontos utóéletét. Ez azt is jelenti, hogy aki egyáltalán nem másol regényt, zenét, filmet (stb.) a hordozóra, az is elszenvedi ezt a díjat - de aki túl sokat másol, annak sem kell magasabb összeget fizetnie.

Éppen azért vezette be a jogalkotó ezt a díjat, és azért átalányjellegű díj került bevezetésre, mert a magánmásolásokat lehetetlen egyenként bejelenteni, jogosítani, ellenőrizni. Az egyenkénti visszatérítési/bejelentési procedúra elképesztően költséges lenne, esetleg a magánszemélyeknél való ellenőrzések a magánszférába való túlzott beavatkozást jelentenének. Ezek indokolják azt, hogy nem a magánszemélyek tényleges felhasználása szerinti fizetés, hanem átalányfizetés történik.

Megoldást jelent, hogy ha az illető felhasználó az általa készített művekkel (képek, zeneszámok, videók stb.) kapcsolatban Önökkel szerződést köt, azokat levédeti? Abban az esetben visszautalják neki a pénzt?
Valóban, ha a zeneszerző bejelenti művét az Artisjushoz és annak nyilvános felhasználása történik (akár egészen kis példányszámú lemezkiadás, rádiójátszás, csengőhangként való terjesztés, stb.), akkor részesül az üres hordozói díjban. 2008-ban több mint 122 ezer zeneműre teljesítettünk kifizetést, az egészen kis szerzőktől a nagy magyar és külföldi nevekig.

A bevezetésre került jogdíj megfelelő arányban szétosztásra kerül zeneszerzők, írók, előadóművészek, hangfelvétel-előállítók, filmelőállítók, filmalkotók, képzőművészek között. Ezt elsődlegesen maga a szerzői jogi törvény határozza meg. Hanghordozók esetében: (zárójelben a felosztást végző szervezet neve) 45 % zeneszerzők és írók (ARTISJUS); 30 % előadóművészek (EJI); 25 % hangfelvétel-kiadók (MAHASZ). Képhordozók esetében: 13 % filmelőállítók (FILMJUS); 22 % filmalkotások mozgóképi alkotói (FILMJUS); 4 % vizuális művészek (HUNGART); 16 % filmírók (FILMJUS); 20 % zeneszerzők és szövegírók (ARTISJUS); 25 % előadóművészek (EJI).

Az egyes csoportokon belül a felosztást az érintett szerzők, előadók, kiadók saját, úgynevezett közös jogkezelő egyesülete végzi. A felosztás elveit maguk a jogosultak állapítják meg demokratikus keretek között: a jogosultak választott testületei által elfogadott felosztási szabályzat szerint. Ezt a szabályzatot az Oktatási és Kulturális Minisztérium rendszeresen ellenőrzi. Az Artisjus a zeneszerzők, szövegírók, írók részét osztja fel.

A felhasználók úgy érezhetik, hogy több bőrt nyúznak le róluk, hiszen sokféle adathordozó után kell fizetni eltérő mértékű üres adathordozói jogdíjat. Amennyiben tehát valaki eltárol valamilyen saját szöveges vagy egyéb fájlt a pendrive-ján, majd azt átmásolja a memóriakártyájára, végül egy DVD-lemezre, joggal gondolhatja azt, hogy háromszor fizet ugyanazért. Önnek erről mi a véleménye?
- A szerzői jog egyik alapvető szabálya, hogy minden egyes felhasználás engedély- és jogdíjköteles. Nem gondolom méltánytalannak, hogy magasabb díjat fizessen az, aki többet másol - mint aki kevesebbet.

A július elsejei áfa-emelés milyen hatással lehet az adattárolók árára, illetve befolyásolja-e a fizetendő üres adathordozói díjat? Ha igen, milyen mértékben?
- Az áfa-emelés az Artisjus valamennyi jogdíjtípusára hatással van: a koncertek szerzői jogdíjaitól a rádiók által fizetett összegeken át az üres hordozó díjakig. Mivel az üres hordozó díjat a kereskedők hagyományosan belefoglalják a termék árába, és annak az áfája is emelkedett, a fogyasztó számára külön érzékelhető, "forintosítható" változást ez nem okoz.

A fogyasztók mit tehetnek a helyzet ellen? Kénytelenek eltűrni, vagy tehetnek valamilyen jogorvoslati lépéseket? Önökhöz érkeztek-e ezzel kapcsolatban panaszok vagy megkeresések?
- Azt gondolom, hogy a fogyasztók legnagyobb része csendesen élvezi a rendszer előnyeit, és magáncélra szabadon másol filmeket, zenéket. 2009-es felmérésünk szerint a teljes lakosság 40 %-a rendelkezik másolt filmmel, zenével. Azokban az esetekben, ahol valaki kizárólag saját adatokat másol, természetesen előfordulnak panaszok, kérdések. Ezekre a felvetésekre csak azt tudjuk válaszolni, hogy a jogalkotó átalánydíjként találta ki ezt a jogintézményt, és ennek ez a helyzet az egyik következménye. Nem szabad azonban elfelejtkeznünk a másik következményről sem: aki valóban másol saját céljára zenét, filmet, azt emiatt Magyarországon semmilyen retorzió nem érheti. Mi ezt egy kiegyensúlyozott rendszernek gondoljuk, de természetesen ezzel nem kell senkinek egyetértenie. A rendszert azonban csak a szerzői jogi törvény módosításával lehet megváltoztatni, ami az Országgyűlés hatásköre.

Az üres adathordozói díjakkal kapcsolatos megbeszélésekre elhívták vagy elhívják-e a fogyasztóvédőket, a felhasználók képviselőit?
- A díjmegállapítás során alkalmazandó egyeztetésekről a szerzői jogi törvény nagyon részletes szabályokat tartalmaz. A tarifát kötelesek vagyunk egyeztetni a nagy díjfizetőkkel és azok érdekképviseleti szerveivel. Ezt követően az Oktatási és Kulturális Minisztérium is csak egy széles állami egyeztetési fordulót követően hagyhatja jóvá a díjközleményt: az informatikáért felelős minisztérium és a Magyar Szabadalmi Hivatal is véleményezi azt. A fogyasztói érdekek tehát mind a kereskedői "szemüvegen" át, mind az állami intézményrendszeren keresztül, minden évben előkerülnek.

Egyébként 2006-ban néhány általános kérdésben közös nyilatkozatot tettünk az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülettel, ami tartalmaz egy olyan kijelentést, hogy "Az üres kép- és hanghordozók után fizetendő díj intézménye alkalmas eszköz a különböző érdekek kiegyensúlyozására, mert lehetővé teszi a fogyasztók ilyen védelmét. Ez a díj mindaddig és olyan mértékben helyes, amíg a fogyasztói magánmásolások lehetősége megmarad."

Ön szerint van-e esély arra, hogy az üres adathordozói díjat a jövőben a kereskedők ne hárítsák át a fogyasztókra? Mit lehetne ennek érdekébentenni?
- A hordozók kiskereskedelmi árának több összetevője van, a kereskedő mozgástere a versenyhelyzet miatt meglehetősen szűk. Nem életszerű, hogy a jövőben a kereskedők jelentősen csökkenteni tudnák haszonkulcsukat, az üres hordozó díjak rovására. A díj - természeténél fogva - beépül a hordozók árába.

Sokan a túlzottan magas üres adathordozói díjak miatt inkább Szlovákiából rendelnek CD- vagy DVD-lemezt, amit "szürkeimportnak" neveznek. Nem érzi-e azt, hogy a túlzottan magas díjak megállapításával egy "öngólt" született és ez a fajta szabályozás bevételkiesést jelent Magyarországnak? Nem gondolkoztak-e azon, hogy csökkenteni kellene ezeket az "adókat"?
- Egyrészt a díjak mértéke már évek óta fokozatosan csökken. A lakosság által összesen fizetett üres hordozói díjak is egyértelműen mérséklődnek, miközben a felmérések fokozatosan növekvő másolatkészítéseket mutatnak. Ez ellen a szerzők, előadók, kiadók rendszeresen felemelik a szavukat. Másrészt, pusztán azért, mert egy országban méltánytalanul alacsony díjakat állapítanak meg, az Artisjus nem csökkentheti le a díjak mértékét.

A szlovák díjmérték olyan alacsony, hogy az álláspontunk szerint már az EU-s keretszabályozásba ütközik, mivel nem nyújt méltányos kompenzációt a szerzőknek. Ha az egyes európai országok üres hordozó díjának lakosságszámra vetített összbevételeit nézzük, Magyarország ténylegesen a középmezőnyben van. Érdekes, hogy összehasonlításként mindig a szlovák, és nem például a cseh rendszert hozzák fel, ahol a díjak közel azonosak a magyarral. Arról nem is szólva, hogy sok európai országban ennél lényegesen magasabb díjak vannak.

Ami a szlovákiai "szürkeimportot" illeti, álláspontunk szerint a magyar és szlovák jogszabályok világosak: csak a Szlovák Köztársaság piacára történő értékesítés esetén érvényes a szlovák díjmérték. A magyar piacra szállított hordozók után az Artisjushoz kellene a díjat megfizetni, és ezt az igényt - a tisztességesen eljáró magyar kereskedők védelmében is - érvényesíteni fogjuk.