A meglódult sávszélességek korában egy átlagos szélessávú kapcsolattal otthonról akár havi 3 terabyte adat is letölthető. Azonban a szolgáltatók - miután a versenyhivatal leszoktatta őket arról, hogy korlátlannak nevezzék az egyébként nagyon is szabályozott csomagjaikat - egyre szofisztikáltabb módszerekkel próbálják kordában tartani a hazai letöltő társadalmat.

Mennyiségi határok

Az már senkinek sem újdonság, hogy hiába van 8-10-20 megabites sávszélessége otthon, az nem jelenti, automatikusan azt, hogy éjjel-nappal maximum sebességgel varázsolhat le adatokat a hálóról. Minden nagyobb szolgáltató az úgynevezett "fair use policy" néven egy tág korlátot állított fel, ami fölé nem illik menni, különben a felhasználó felett Damoklész karjdjaként lebeg a megtorlás veszélye. A T-Online esetében ez 150 Gbyte-ot jelent minden hónapban, aminek elérésekor figyelmeztetik a felhasználót, ha pedig az nem függeszti fel áldásos tevékenységét, akkor további lépéseket foganatosítanak megállítására, mint mondjuk a szerződés felmondása.

Kábelfronton a UPC megengedőbb, hiszen három egymást követő hónap alatt akár 750 Gbyte adatforgalmat is engedélyeznek, de már 80% után figyelmeztetik e-mailben a usert. Éppen ezért akkor is érdemes a @chello.hu címet átirányítani a napi szinten használt fiókunkba, ha azt egyébként sosem vennénk igénybe semmire. A 750 Gbyte elérése után egy időre par­ko­ló­pá­lyára teszik a delikvenst, aki ez után az eredeti sávszélességének tizedével kell, hogy beérje.

Szűcs László, a UPC Magyarország kommu­ni­ká­ciós vezetője szerkesztőségünknek elmondta, hogy ugyan kis számban, de folyamatosan van rá precedens, hogy egyeseknek sikerül ekkora adatforgalmat bonyolítani, sőt olyan extrém eset is volt, mikor valaki egy hónap alatt 1 TB fölé tornászta forgalmát. Amennyiben ez nem egy panelházban Wi-Fi-vel szétosztott kapcsolat, akkor kíváncsiak lennénk, hogy vajon mire mehet el napi 30 giga egy otthoni lakásban.

Harmadik verzióként érdemes megemlíteni a digiTV szélessávú szolgáltatásának LAN Internet változatát, ahol azon túl, hogy nincs konkrét forgalom maximalizálás, viszonylag kedvező áron kínálnak akár 20/20 Mbit-es kapcsolatot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy elméletben elérhető vele másodpercenként 2,5 Mbyte letöltés vagy akár feltöltés is. Ebben az esetben viszont a felhasználók a saját maximum sávszélességük alig néhányszorosán osztoznak körzetenként, tehát a maximum sebesség nagyon relatív, korlátot a valóságban a többi felhasználó viselkedése jelenti. Így többnyire a 20/20 helyett 10/2 (csúcsidőben), 15/10, 20/15(hajnalban) értékpárok jellemzőek.

Szűrés tartalom alapján

A cikk születésének igazi apropója viszont nem a mennyiségi korlátok újabb taglalása, hanem egy itthon eddig ismeretlen korlátozási politika, melyet a UPC vezetett be itthon Chello szolgáltatásánál. Szűcs Lászlótól megtudtuk, hogy az újfajta szűrés valójában egy csomagpriorizálás, ami a hálózati terheltségtől függően elsőbbséget biztosít bizonyos adattípusoknak, míg másokat hátrébb sorol, lassít. Alapvetően a megkülönböztetés valós- és nem valós idejű alkalmazások szerin van csoportosítva, így a VoIP hívások, a böngészés, az online játék, az email minden esetben előnyt élveznek más szolgáltatásokkal szemben, míg a letöltésekhez használt peer2peer adatforgalmat nem engedik maximumon pörögni a sűrűbb időszakokban.

A döntés okainak megértéséhez egyrészt azt kell tudni, hogy a p2p alkalmazások, s legfőképpen a Bittorrent legnagyobb vívmánya, hogy nagyon hatékonyan képes óriási adatmennyiségeket mozgatni a számítógépek között, ezt pedig úgy éri el, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat maximálisan kihasználja. Ezt figyelembe véve elegendő kevés számú megosztó, akik egy időben le/feltöltenek, s mégis szignifikáns terhelést okoznak a teljes hálózatban.

A másik oldal, ami miatt szükségessé vált egy ilyen szabályozás, hogy a kábelTV alapú internet-szolgáltatás esetében a végpontoknak nincs dedikált sávszélességük a gerinchálózatig, hanem kisebb körzetenként osztozni kell a tág értelemben vett szomszédsággal. Emiatt hiába látszik úgy a BIX statisztikákban, hogy a UPC hálózatának terhelése még a rendelkezésre álló gigabites vonalak fele kapacitását sem érik el, lokálisan mégis komoly lassulások lehetnek, egy lakótelepen például akár 20-30 ember képes lelassítani a többiek Chello-ját. Elméletek és gyakorlatok

Szűcs László szerint a priorizálás viszont csak és kizárólag akkor lép életbe, amikor egy adott területen a terhelés kritikussá válik, azaz fennáll a veszélye, hogy az alapszolgáltatások sebessége csorbát szenved. Ezzel kapcsolatban pedig hozzátette azt is, hogy akármilyen hihetetlen, a Chellosok ezeket a határokat nap, mint nap feszegetik. Elméletileg nem fix korlát áll be ilyenkor a p2p kapcsolatokra, hanem a biztonságosnak ítélt mennyiségben a maradék sávszélességen garázdálkodhatnak a töltögetők.

A valóságban viszont saját tesztjeink alapján is úgy tűnik, hogy az esti órákban a maximális sebesség alig ötöde, tizede érhető csupán, ami érdemben nem sokat változik a késő éjjel és a hajnal során sem, amikor már kizárható a hálózati tumultus. Így a Chello-s torrent felhasználók napközben többnyire 150-200 Kbyte/sec sebességgel, míg éjjel 3-400 Kbyte/s sebességgel tölthetnek le csupán, ami esetenként azért persze meglódul, bizonyítva, hogy valóban rugalmas korlátról van szó és nem mesterségesen rögzített sebességekről. (Az Egyesült Államokban egyébként ennél keményebb fellépést is erőltetne néhány szolgáltató/szervezet, több helyen egyszerűen blokkolnának minden Bittorrent kapcsolatot.)

Ezt a módszert természetesen nem Magyarországon alkalmazzák egyedül, sőt külföldön egyre inkább jellemtő, hogy mind több és több szolgáltatónak lesz elege a warez adatforgalmak bonyolításából. Így globális jelenségként beszélhetünk erről a korlátozástípusról, amivel nem meglepő, hogy a torrent kliensek készítői is felveszik a harcot. Már jó ideje elérhető egy olyan opció, mely az adatcsomagok tartalmát titkosítja, így a legegyszerűbb szűrők már kijátszhatóak. A UPC által is használt priorizálás viszont az adatcsomagok fejlécét vizsgálja (header), melyből egyértelműen kiderül, hogy milyen szolgáltatás által küldött adatról is van szó.

Egy ideig úgy tűnt, hogy az internetszolgáltatóknak 1-0 ebben a történetben, de alig pár hónap elteltével előbb kisebb független kliensek, majd a nemrégiben a Bittorrent Inc. által bekebelezett, népszerű uTorrent és több egyéb kliens is előállt egy megoldással. Ami nem is olyan bonyolult, hiszen eddig az adattartalmat vizsgálták, akkor azt kellett titkosítani, ha most pedig a fejléc buktatja le az adatforgalmat, akkor most azt is kódolni kell. Az egyszerű felhasználó nem vesz észre semmit a két módszer között, a kliens programot egyszerűen frissítve és bekapcsolva a teljes titkosítást, a pár perccel azelőtt még zötyögő letöltés ismét teljes gázzal szakít majd.

Pengeél

Szűcs László szerint a UPC tisztában van ezzel a lehetőséggel is, sőt elárulta, hogy egyelőre nem állnak készen egy következő fokozattal ennek lekövetésére. Ennek ellenére a feladatuknak azt tekintik, hogy a felhasználók mindegyike megkapja a megfelelő szolgáltatást, ha pedig hirtelen minden torrentező áttérne a fejléctitkosítást is ismerő 1.8-as verziójú uTorrentre, akkor egyes helyeken bizony borulna a bili, mert érezhetően lelassulhatna a szolgáltatás.

Másrészt sikerült megnyugtató választ kapni az ügyben, hogy szolgáltatóként ők nem kezdenek utána járni, hogy mi a legális és mi az illegális adatforgalom. Ehhez nekik sem közük nincs, ráadásul jelenleg sem módjuk, sem motivációjuk sincs arra, hogy monitorozzák a felhasználók adatait. Sőt, ugyan külön sosem hangsúlyozzák, de a sorok között olvasva feltűnhet, hogy a némileg magasabb feltöltési rátákkal, eltörölt 30 Gbyte-os limittel éppen a letöltőket szólítják meg, így nagy érvágás lenne nekik, ha törvényi kötelezettségük lenne valamilyen módon reagálni az illegális letöltésekre.

A piaci rést viszont már néhány gyorsan meggazdagodni akaró rosszfiú fel is fedezte, ezért az utóbbi időben gombamód szaporodnak a p2p töltögetésre szakosodott szerverek, ahol pár ezer forintért bárki bérelhet magának néhány Gbyte helyet, pár szálat a töltögetéshez, és megfelelő sebességet a visszatöltéshez is. Ez után pedig a fájlokat az internet egyik legklasszikusabb módszerével, egyszerű FTP kapcsolaton keresztül töltheti át saját gépére, amit viszont soha senki nem merne korlátozni semmilyen formában.