Dojcsák Dániel
Szeánsz a hazai legális online zeneletöltésért
Hatalmas lehetőségekről és nagy reményekről szólt a mai Mahasz-ProArt sajtóesemény, ahol többek közt bejelentették, hogy újraindítják a Mahasz "single" listáját, amibe immáron az online eladások is beleszámítanak. A beszélgetés végére persze kiderült, hogy még az egy asztalnál ülő szereplők is képesek lennének megfojtani egymást egy kanál vízben.
"Amennyiben Ön is részt kíván venni a legális on-line zene széles körű nemzetközi és immár magyarországi terjedésének eme meghatározó eseményén, részvételi szándékát kérjük, jelezze az [email protected] e-mail címen." - szólt az év legfanfárosabb hangnemű meghívója. A rendezvény apropója, hogy a MAHASZ újra elindítja azt a heti toplistáját, melyen a maxi lemezek, illetve mondjuk inkább helyesebben: kiadványok szerepelnek újra, de ezentúl a legális online letöltések is beleszámítanak az eredmények alakulásába. Sőt, az elsőként bemutatott listából az derül ki, hogy a TOP10-be került alkotások közül 8-at már most az online eladások toltak be. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyire sokan vennének már most legálisan mp3/wma fileokat, hanem inkább a CD piac csökkenésének utolsó előtti jelenetét vázolja a helyzet.
Szűts László, a ProArt képviselője beszédében kitért arra, hogy eljött az a pillanat, amikor már nemcsak a negatívumok kommunikálásának kell helyet adni, hiszen "Hatalmas lehetőségek vannak a legális online zeneletöltésben, de a média főként az árnyoldalt festi meg. Hamarosan viszont soha nem látott mennyiségben és minőségben, ráadásul gyorsan és egyszerűen áll majd rendelkezésre a letölthető zene a hallgatóság számára" - mondta.
Kollégája, Horváth Péter, a ProArt elnöke annyival egészítette ezt ki, hogy a ProArt célja igazából nem más, minthogy minden zenekedvelő legálisan juthasson hozzá kedvenceihez. A problémát ő nem az úgynevezett "okozott kárban" látja, hanem hogy egy teljes generáció szocializálódott úgy, hogy ami digitális az másolható, ami másolható az pedig ingyen van. (Ez a kiadók hibája és nem a korosztályé - a szerk.) Szerinte a hallgatóság nem látja, hogy mekkora munkája van ebben a művészeknek és a kiadóknak. "A lényeg, hogy megértessük a srácokkal és lányokkal, hogy semmi sincs ingyen!"
Az eseményen természetesen képviseltette magát a hazai online zeneáruházak négy jelentősebb szereplője is, akik ugyan hasonló tevékenységeket végeznek, de sokszor végletesen másképp gondolkodnak. Míg az egyik bolt mp3 formátumban DRM nélküli zenéket árusít főleg kisebb kiadóktól vagy független szerzőktől, addig a másik DRM-mel védett WMA fájlokat ad a nagykiadók repertoárjából. Korábban Kelet-Európa egy 22-es csapdájában volt, hiszen ezek a nagy kiadók - mint az EMI, Universal vagy a Sony -, katasztrófasújtotta területként kezelték régiónkat és éppen ezért nem voltak hajlandóak behozni a legális online letöltési lehetőségekhez szükséges dolgokat. Éppen emiatt pedig az igényeket a kalóz másolatok letöltésével elégítették ki a fogyasztók.
További problémaként merül fel itthon a zeneszámok ára, hiszen vásárlóerő paritáson számolva itthon jóval drágább egy zeneszám, mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban, főleg a mostani 180 - 190 Ft-os dollár árfolyammal számolva. Az online terjesztők egyöntetű véleménye szerint a közös jogkezelő, az Artisjus miatt alakul ez így, aki ezek szerint mégsem teljesen a barátunk. A dalok.hu oldal, ami főként amatőr és kisebb kiadó által támogatott zenészek muzsikáit teszi elérhetővé a jogkezelő és a Mahasz árnyékában 119 Ft-os számonkénti árral tud nekiindulni a versenynek, miközben a többi digitális zenebolt legalább ennyit csak az Artisjusnak fizet számonként. A beszélgetés ezen pontjától kezdve egyértelmű ellentét feszült a szereplők közé, tovább erősítve azt a tényt, hogy a hazai helyzet igencsak csecsemőkorban jár még.
Tóthmátyás Tibor a T-Online zeneáruházáról azt nyilatkozta, hogy "Ebben az országban senki nem fektetett annyi pénzt és annyi energiát legális online letöltésbe, mint mi. Ennek ellenére még nem túl sikeres a dolog, bár nem is bukott meg." Közlése szerint a jövőben mindenképp van helye ezeknek a megoldásoknak. Az üzenet a nagy szolgáltató tapasztalatai alapján az, hogy aki ezen a területen befektet és dolgozik vele, annak meg fogja érni és hasznot hoz majd. Jelenleg valóban az a legnagyobb probléma, hogy a közgondolkodásban szinte ismeretlen, hogy lehetséges legálisan is letölteni vagy éppen az a tény, hogy az ingyenes letöltés az szinte biztosan nem jogszerű. (Pedig az, hiszen az Artisjus azt mondta - a szerk.)
Ha esetleg valaki mégis ráveszi magát arra, hogy online vásároljon, azt a kínálat már egyre kevésbé fogja elriasztani, hiszen a T-Online miután leszerződött a Universallal is, közel fél millió zeneszám felett őrködik, a túloldalon pedig a dalok.hu az igényesebb közönség számára kínál megoldást. A húsbavágó témák viszont nagyon is riasztóak tudnak lenni. Míg a dalok.hu keskeny réteg-repertoárja 119 Ft/szám áron kínálja a zenéket, addig a többi helyen 300 - 800 Ft között mozog egy track. Ráadásul a fizetési módozatok is komoly árbefolyásoló tényezők.
Azok az egyszerű elméjű vásárlók, akik még mindig hisznek az emelt díjas SMS-ben, azok közel dupláját is fizethetik egy számért, hiszen a telekom szolgáltatók itt komolyan sarcolnak. Viszont van lehetőség átutalással és bankkártyával is fizetni, ami teljesen korrekt, költséghatékony és egyszerű dolog, csak éppen a paranoiás magyar lakosság valamiért nem szereti használni. Az egyik online üzlet vezetője arról számolt be, hogy előfordul vidéken, hogy megveszik online a zenét, majd elsétálnak a falusi kispostára, ahol rózsaszín csekken befizetik az összeget.
Sajnos úgy tűnik, hogy a zenepiac szereplői mindannyian ragaszkodnak a saját szeletükhöz a tortából, nem tűnik úgy, hogy a fogyasztói igények komolyan fókuszba kerültek volna. Mégis az az illuziója volt az asztalnál mindenkinek, hogy a sajtó és a szakma segítségével rá lehet venni az embereket arra, hogy visszatérjenek gyorsan a perselyhez. Egy szó sem esett viszont az átalánydíjas licencelésről. A DRM-ről az egyik oldal úgy nyilatkozott, hogy másképp elképzelhetetlen az értékesítés, míg a másik oldal szerint el fog sorvadni.
Szerencsére egy olyan helyzet látszik körvonalazódni, ami után lényeges változásoknak kell történnie. Végre elindultak a hazai szereplők is egy úton, aminek a vége még évekre van innen, de talán rövidesen nem az 1 - 200 000 élelmes letöltő privilégiuma lesz az, hogy egy széles palettából egyszerűen és olcsón szemezgessen kedvére a világ zenei terméséből, hanem a teljesen hétköznapi ember számára is rutinszerű lesz a letöltés. Ráadásul ha fizet is érte, akkor legálisan.
Postafordultával az Artisjus is hozzátette a magáét és kiderült, a fent említett állítások nem igazak: mindenkitől egységesen azonos mértékű jogdíjat kérnek: a letöltésért fizetett díj 10%-a, de min. művenként 28 Ft. Tóth Péter Benjamin, az Artisjus jogásza levelében aggódik azért, hogy ismét nyilvánvaló hazgsággal válnak rosszfiúvá. Valóban egyre igazabb, hogy képesek megfojtani egymást egy kanál vízben, de vajon ki a jófiú?
"Amennyiben Ön is részt kíván venni a legális on-line zene széles körű nemzetközi és immár magyarországi terjedésének eme meghatározó eseményén, részvételi szándékát kérjük, jelezze az [email protected] e-mail címen." - szólt az év legfanfárosabb hangnemű meghívója. A rendezvény apropója, hogy a MAHASZ újra elindítja azt a heti toplistáját, melyen a maxi lemezek, illetve mondjuk inkább helyesebben: kiadványok szerepelnek újra, de ezentúl a legális online letöltések is beleszámítanak az eredmények alakulásába. Sőt, az elsőként bemutatott listából az derül ki, hogy a TOP10-be került alkotások közül 8-at már most az online eladások toltak be. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyire sokan vennének már most legálisan mp3/wma fileokat, hanem inkább a CD piac csökkenésének utolsó előtti jelenetét vázolja a helyzet.
Szűts László, a ProArt képviselője beszédében kitért arra, hogy eljött az a pillanat, amikor már nemcsak a negatívumok kommunikálásának kell helyet adni, hiszen "Hatalmas lehetőségek vannak a legális online zeneletöltésben, de a média főként az árnyoldalt festi meg. Hamarosan viszont soha nem látott mennyiségben és minőségben, ráadásul gyorsan és egyszerűen áll majd rendelkezésre a letölthető zene a hallgatóság számára" - mondta.
Kollégája, Horváth Péter, a ProArt elnöke annyival egészítette ezt ki, hogy a ProArt célja igazából nem más, minthogy minden zenekedvelő legálisan juthasson hozzá kedvenceihez. A problémát ő nem az úgynevezett "okozott kárban" látja, hanem hogy egy teljes generáció szocializálódott úgy, hogy ami digitális az másolható, ami másolható az pedig ingyen van. (Ez a kiadók hibája és nem a korosztályé - a szerk.) Szerinte a hallgatóság nem látja, hogy mekkora munkája van ebben a művészeknek és a kiadóknak. "A lényeg, hogy megértessük a srácokkal és lányokkal, hogy semmi sincs ingyen!"
Az eseményen természetesen képviseltette magát a hazai online zeneáruházak négy jelentősebb szereplője is, akik ugyan hasonló tevékenységeket végeznek, de sokszor végletesen másképp gondolkodnak. Míg az egyik bolt mp3 formátumban DRM nélküli zenéket árusít főleg kisebb kiadóktól vagy független szerzőktől, addig a másik DRM-mel védett WMA fájlokat ad a nagykiadók repertoárjából. Korábban Kelet-Európa egy 22-es csapdájában volt, hiszen ezek a nagy kiadók - mint az EMI, Universal vagy a Sony -, katasztrófasújtotta területként kezelték régiónkat és éppen ezért nem voltak hajlandóak behozni a legális online letöltési lehetőségekhez szükséges dolgokat. Éppen emiatt pedig az igényeket a kalóz másolatok letöltésével elégítették ki a fogyasztók.
További problémaként merül fel itthon a zeneszámok ára, hiszen vásárlóerő paritáson számolva itthon jóval drágább egy zeneszám, mint Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban, főleg a mostani 180 - 190 Ft-os dollár árfolyammal számolva. Az online terjesztők egyöntetű véleménye szerint a közös jogkezelő, az Artisjus miatt alakul ez így, aki ezek szerint mégsem teljesen a barátunk. A dalok.hu oldal, ami főként amatőr és kisebb kiadó által támogatott zenészek muzsikáit teszi elérhetővé a jogkezelő és a Mahasz árnyékában 119 Ft-os számonkénti árral tud nekiindulni a versenynek, miközben a többi digitális zenebolt legalább ennyit csak az Artisjusnak fizet számonként. A beszélgetés ezen pontjától kezdve egyértelmű ellentét feszült a szereplők közé, tovább erősítve azt a tényt, hogy a hazai helyzet igencsak csecsemőkorban jár még.
Tóthmátyás Tibor a T-Online zeneáruházáról azt nyilatkozta, hogy "Ebben az országban senki nem fektetett annyi pénzt és annyi energiát legális online letöltésbe, mint mi. Ennek ellenére még nem túl sikeres a dolog, bár nem is bukott meg." Közlése szerint a jövőben mindenképp van helye ezeknek a megoldásoknak. Az üzenet a nagy szolgáltató tapasztalatai alapján az, hogy aki ezen a területen befektet és dolgozik vele, annak meg fogja érni és hasznot hoz majd. Jelenleg valóban az a legnagyobb probléma, hogy a közgondolkodásban szinte ismeretlen, hogy lehetséges legálisan is letölteni vagy éppen az a tény, hogy az ingyenes letöltés az szinte biztosan nem jogszerű. (Pedig az, hiszen az Artisjus azt mondta - a szerk.)
Ha esetleg valaki mégis ráveszi magát arra, hogy online vásároljon, azt a kínálat már egyre kevésbé fogja elriasztani, hiszen a T-Online miután leszerződött a Universallal is, közel fél millió zeneszám felett őrködik, a túloldalon pedig a dalok.hu az igényesebb közönség számára kínál megoldást. A húsbavágó témák viszont nagyon is riasztóak tudnak lenni. Míg a dalok.hu keskeny réteg-repertoárja 119 Ft/szám áron kínálja a zenéket, addig a többi helyen 300 - 800 Ft között mozog egy track. Ráadásul a fizetési módozatok is komoly árbefolyásoló tényezők.
Azok az egyszerű elméjű vásárlók, akik még mindig hisznek az emelt díjas SMS-ben, azok közel dupláját is fizethetik egy számért, hiszen a telekom szolgáltatók itt komolyan sarcolnak. Viszont van lehetőség átutalással és bankkártyával is fizetni, ami teljesen korrekt, költséghatékony és egyszerű dolog, csak éppen a paranoiás magyar lakosság valamiért nem szereti használni. Az egyik online üzlet vezetője arról számolt be, hogy előfordul vidéken, hogy megveszik online a zenét, majd elsétálnak a falusi kispostára, ahol rózsaszín csekken befizetik az összeget.
Sajnos úgy tűnik, hogy a zenepiac szereplői mindannyian ragaszkodnak a saját szeletükhöz a tortából, nem tűnik úgy, hogy a fogyasztói igények komolyan fókuszba kerültek volna. Mégis az az illuziója volt az asztalnál mindenkinek, hogy a sajtó és a szakma segítségével rá lehet venni az embereket arra, hogy visszatérjenek gyorsan a perselyhez. Egy szó sem esett viszont az átalánydíjas licencelésről. A DRM-ről az egyik oldal úgy nyilatkozott, hogy másképp elképzelhetetlen az értékesítés, míg a másik oldal szerint el fog sorvadni.
Szerencsére egy olyan helyzet látszik körvonalazódni, ami után lényeges változásoknak kell történnie. Végre elindultak a hazai szereplők is egy úton, aminek a vége még évekre van innen, de talán rövidesen nem az 1 - 200 000 élelmes letöltő privilégiuma lesz az, hogy egy széles palettából egyszerűen és olcsón szemezgessen kedvére a világ zenei terméséből, hanem a teljesen hétköznapi ember számára is rutinszerű lesz a letöltés. Ráadásul ha fizet is érte, akkor legálisan.
Postafordultával az Artisjus is hozzátette a magáét és kiderült, a fent említett állítások nem igazak: mindenkitől egységesen azonos mértékű jogdíjat kérnek: a letöltésért fizetett díj 10%-a, de min. művenként 28 Ft. Tóth Péter Benjamin, az Artisjus jogásza levelében aggódik azért, hogy ismét nyilvánvaló hazgsággal válnak rosszfiúvá. Valóban egyre igazabb, hogy képesek megfojtani egymást egy kanál vízben, de vajon ki a jófiú?
