Dojcsák Dániel
Helyes az illegális letöltés - Universal Music exkluzív interjú
A CD halott, mondtuk néhány napja a brüsszeli szerzői jogi csúcskonferencia kapcsán, ahol számos beszűkült vezető mellett néhány reményteli és tisztán látó személyiség is kifejtette véleményét. A helyszínen exkluzív interjút készítettünk az utóbbi csoportba tartozó Larry Kenswillel, az amerikai Universal Music Group vezérigazgató-helyettesével, akit a cégen belül csak "digital boss"-nak becéznek.
A fájlmegosztás a byteok megosztásán túl a közvéleményt is sikeresen frakciókra bontotta már évek óta, de szép lassan a kiadók is beismerik, hogy ezt ők baltázták el. Larry Kenswill már nagyon régóta dolgozik a zeneiparban, ráadásul utóbbi éveit az elektronikus zenekereskedelem feletti bábáskodással töltötte. Habár még alig érezhető az ő véleményéhez passzoló viselkedés a kiadók részéről, mégis reménysugár lehet afelé, hogy valamikor újra beáll egy vállalható egyensúly a fogyasztó és az eladó között. Az utolsó fizikailag is létező zenei adathordozó generációt búcsúztatva ideje a nézelődésen kívül valós tetteket is végrehajtani, de még az optimista Kenswill sem gondolja, hogy a kalózkodás bármikor is megszűnne, és azt sem, hogy a következő öt évben megoldódna a mostani fejetlenség.
SG.hu: Rögtön egy fontos kérdéssel kell kezdenem: Képesnek tartják a most láthatáron lévő technológiai megoldásokat arra, hogy az embereket visszazökkentse a jogdíjfizetés és a legális használat medrébe?
L. Kenswill: Nos elsősorban azt kell mondanom, hogy a zeneipar nem talál fel új megoldásokat, hiszen az a technológiai-ipar dolga, mi egyszerűen használjuk, amit a kezünkbe adnak. A legnagyobb probléma viszont az esetek többségében, hogy az adott technológia nem kellően ismert, nem eléggé elterjedt, ezért háttérbe szorul az ismertebb, de kevésbé optimálisakkal szemben. Az egyetlen olyan újítás, ami a digitális terjesztés irányába sikeresen mutatkozott be, az Apple iTunes. Ez nagyon jót tett az iparágnak, hiszen az emberek látják, hogy van egy iPod-juk és az iTunes-on keresztül szerezhetnek rá zenét egyszerűen és legálisan. Az éremnek viszont két oldala van, hiszen szorosan összekapcsolták a lejátszót és az áruházat, ráadásul ez az egyetlen, amit választani lehet most.
SG.hu: Hogyan befolyásolja mégis a gyorsan változó tech-környezet mostanság a zeneipart? A kiadók eléggé elaludtak az utóbbi években.
L. Kenswill: Sajnos sokkal jobban elaludtak, minthogy tovább folytathatnák álmukat, ez tény. A változások elsőként érintették a zeneipart, mert könnyebb zenéket mozgatni, átadni, mint játékokat vagy filmeket, TV sorozatokat, de mostanra ez a hatás elérte a többi szegmenst is. A sorozatok például már szinte kiléptek a TV képernyőről és az amerikai bemutatóval egy időben az egész világon nézik őket azonnal. Az ipar számára a követés mindig is egy nehéz feladat, hiszen előre meg kell határozni dolgokat, most pedig már akár egy évre is nehéz tendenciákat jósolni, amihez igazítani lehetne a terveket.
SG.hu: A Csipkerózsika-álom alatt mégis miket mulasztottak el a kiadók az elmúlt 5-10-15 évben?
L. Kenswill: Igazából sok dolog volt, amit előre láthattunk volna, de voltak meglepetések is. Mindenki tudta, hogy előbb-utóbb letöltéseket kell eladnunk és nem lemezeket, mert online sokkal egyszerűbb, és tényleg mindenki tudta, hogy ez hamarosan el fog terjedni. Jómagam olvastam erről szóló írásokat már 15 évvel ezelőtt is. Ami lépést például kihagytunk, az otthoni legális CD írás elterjesztése. Régebben mindenki kiírta lemezre a letöltött zenéket és létrehozhattunk volna ehhez működő modellt. Másrészt a CD másolás könnyűvé válásakor tehettünk volna lépéseket a '90-es évek végén, mert erre a mostani helyzetre nem voltunk felkészülve.
A másik óriási hiba, hogy az illegális digitális források jóval hamarabb jelentek meg mint a legálisak, ezután pedig nagyon nehéz embereket rávenni, hogy fizessenek olyanért, ami eddig úgymond ingyen volt. Főleg úgy, hogy illegálisan már a kezdetektől nagyon jó minőségben és bőséges választékkal férhettek hozzá a zenékhez.
SG.hu: Vint Cerf azt mondta, hogy a Bittorrent egy csodálatos találmány, de kérdés, hogy akkor is ilyen népszerű lenne-e, ha nem az illegális tartalmak terjesztése lenne a fő felhasználási területe. Ön mit gondol a rendszerről?
L. Kenswill: Ez sokkal nagyobb gond a mozi- és szoftveriparnak, hiszen a torrent oldalak alapvetően a nagy fájlok szórásához igazán jók és senki nem akar egyszerre ezer számot letölteni. A legtöbben alkalmanként egy adott számot keresnek és ahhoz akarnak gyorsan hozzáférni, amiben a torrent oldalak nem olyan erősek.
SG.hu: Milyen rövid távú lépésekre számíthat a világ a kiadók oldaláról? Mit lehet tenni a csökkenő eladásokkal, illetve a kalózkodással?
L. Kenswill: Az eladások csökkenése egyszerűen azt jelenti, hogy a kompaktlemez technológia elérte élettartamának végét, ahogyan anno a magnókazetta is lehanyatlott. A különbség annyi, hogy ez volt az utolsó olyan tömegtermelésben gyártott hanghordozó, ami fizikailag is létezik. Ahhoz, hogy egy utazáson válogatni lehessen zenék közül, ma már nem kell egy táskányi lemezt elvinni, elég pár apró memóriakártya, ezért is esnek a CD eladások annyira gyorsan. A baj annyi, hogy jelenleg nincs még kiforrott digitális megoldás, nincs meg az egyértelmű utód.
SG.hu: Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók helyesen teszik, hogy nem vásárolnak már lemezeket, hanem az online kalózkodás felé fordulnak, hiszen jelenleg az testesíti meg legjobban a várható jövőbeli megoldásokat?
L. Kenswill: Igen, ez talán így van, a kialakult helyzet nem a fogyasztók hibája. Ők egyszerűen mindig a jobb megoldás felé fordulnak, ráadásul a piac arra sem reagált kellőképp, hogy az emberek mostanság sokkal több zenét hallgatnak, mint régen. SG.hu: Ezt úgy értsük, hogy több féle zenét vagy inkább nagyobb időintervallumban?
L. Kenswill: Inkább az utóbbi, a nap jóval nagyobb részében hallgatnak az emberek valamilyen zenét, ami egyrészt köszönhető a mobil lejátszók újra elterjedésének, illetve annak, hogy az emberek több időt töltenek a számítógép előtt, ami közben zenét hallgatnak és valami mást csinálnak (TV nézés közben ugye nehéz zenét is hallgatni). Ugyanakkor az igényeik is változtak és ezzel együtt hiba lenne a kiadóknak csakis értékesítési szempontból nézni a dolgot, annyi darabot soha többé nem fogunk eladni egy zenéből, mint korábban. Itt kell valami teljesen újat alkotni. Erre lehet példa az internetes és digitális rádiók terjedése vagy a "zene-előfizetések", de egészen meghökkentő megoldások is születhetnek. A lényeg, hogy megszűnik a zenék nappaliban tárolási kényszere.
SG.hu: A tökéletes példa a Last.fm. Ilyesmi lehet a jövő?
L. Kenswill: Ez egy igen tetszetős megoldás és mindig örülök, mikor ilyenek bukkannak fel. A Last.fm egy nagyon eredeti és egyben őrült megoldás is. Nem mondhatod meg, hogy pontosan mit akarsz hallgatni, de lehetővé teszi, hogy olyan zene szóljon, amit szeretsz vagy amit szeretni fogsz. Támogatom a Last.fm-et és a hozzá hasonló megoldásokat, hiszen a hallgatáson kívül segít újat felfedezni is.
SG.hu: Nézzünk egy másik problémát. Ha van egy dél-amerikai kedvencem, akkor legálisan itt nem juthatok hozzá, hiszen lemezen nem forgalmazzák, az iTunes pedig szintén nem működik Kelet-Európában. Ha a digitális világ képes a globális működésre, akkor miért nem lehetséges ezt élvezni még mindig? Miért szegmentálódik a világ szerzői jogi szinten? A legszembetűnőbb a Joost, ahol a csatornák jó része csak bizonyos régiókban fogható.
L. Kenswill: Ez egy ördögi kör, aminek az alapja, hogy a jogi rendszer jóval azelőtt állt fel, minthogy ezek a lehetőségek megnyíltak volna és jóval lassabban reagál a történésekre. Az egy dolog, hogy a technológia a globális irányba halad, de a kiadóknak különböző országokra különböző katalógusaik vannak és különbözőképpen kell tálalniuk mindenhol. Lehetséges lenne világraszóló jogokat létrehozni és éppen ebbe az irányba is halad a fejlődés, ahogyan a filmeknél történik. Nem lehet már csúsztatni a megjelenést hónapokkal a kontinensek között (a digitális mozi kópiák miatt erre nincs is szükség - a szerk).
Régebben az USA premier után három hónappal jött Nyugat-, hat hónappal Kelet-Európába, majd egy évvel később Ázsiába. A változás a DVD-vel kezdődött, hiszen az USA DVD premier egyben azt jelentette, hogy napokkal később az egész világon elérhetővé vált az anyag az interneten keresztül. A globális zeneterjesztés viszont egy érdekesebb kérdés, hiszen a szerzők különböző országokban különböző szerződéseket kötöttek. Az iTunes-on most van körülbelül 200 000 dal, de a kiadók világ-katalógusa ennél nagyságrendekkel nagyobb lenne.
SG.hu: Ha a jogi kérdéseket és a digitális terjesztést is sikerül megoldani, akkor milyen formában tudnak majd együtt élni a már kialakult rendszerekkel?
L. Kenswill: Nézzük a YouTube-ot. Ők már nem ellenség, személy szerint azt gondolom, hogy nem is volt az soha, egyszerűen meg kell velük egyezni. Nincs értelme a tiltásnak és a pereskedésnek. Viszont ha megegyeztünk, akkor a bevételmegosztáson túl látni fogjuk, hogy az összes fent levő zenei klipek közül melyik népszerű valójában, melyiket honnan nézik. Ha mondjuk azt látjuk, hogy Magyarországról sokan nézik meg a Gwen Stefani klipeket, akkor oda fogjuk adni a magyar fogyasztóknak őt más formában is.
SG.hu: Az új modellek mégis hogyan fogják a pénzügyi tényezőket megváltoztatni? Hogyan jut majd több pénz a szerzőkhöz és hogyan kerül majd mégis kevesebbe a fogyasztóknak a zene? Ha azt vesszük alapul, hogy a fizikai adathordozók kiesésével megszűnik az újabb egységenkénti előállítási költség, illetve a szállítás, raktározás és terjesztési költségek is, akkor ennek be kell következnie.
L. Kenswill: Nos, egy zene bekerülési költségének igen kis része a gyártás és a szállítás, a legfőbb tétel továbbra is a marketing. Valóban olcsóbb így, de csak néhány dollárral. Problémát az okoz a láncban, hogy eddig egy vásárlással egyszerre 14-15 számot adtunk el, most pedig egyenként kell eladni a számokat. Amelyik kiadó még most is az album formátumot erőlteti, az csalódni fog, sőt az is biztos, hogy sok ember veszti el a változásban a munkáját.
SG.hu: Mi a helyzet az átalánydíjas licencekkel? Van létjogosultsága?
L. Kenswill: Ahogy a piacot látom, az állami kezdeményezések eleve halálra vannak ítélve, de piacilag érdekes lenne megoldani. Egyes telefontársaságoknál az USA-ban működik, hogy az előfizetéshez jár legális zene, amit a telefonra lehet tölteni. Nem lehet másolni, de helyileg tárolható és hallgatható. Ezzel a szolgáltató nyilván azt szeretné elérni, hogy a telefon legyen az iPod is, de ez működhet más formában is, például az internetszolgáltatók esetében.
Nagyon meglepő, de ha az USA-ban mondjuk minden háztartásban lenne szélessávú elérés és minden háztartás a számlával együtt fizetne havonta 5 dollárt, ami ugye 60 dollár évente (11 000 Ft), az a 100 millió háztartással számolva 6 milliárd dollárt jelentene, ami majdnem annyi, mint a teljes amerikai zenepiac együttvéve. (1996-ban 12 milliárd dollár folyt be CD eladásokból, ez azóta folyamatosan csökken - a szerk.)
Ha ez így működik, akkor miért ne? Csak ehhez akkor minden háztartásnak benne kell lennie, vagy kétszer annyi díjért a felének... stb. És ezt az arányt kell a piacnak megtalálnia, hogy mennyi az a kritikus ár, amiért a döntő többség már hajlandó belemenni egy ilyen opcióba, ahol viszont kedve szerint tölthet majd le magának bármit a katalógusból. Ameddig csak lehetőség az embereknek, addig kockázatos a kiadóknak és nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt.
SG.hu: A DRM pedig átszövi majd ezeket az új rendszereket, vagy ahogyan egyre többen szeretnék, eltűnik majd?
L. Kenswill: Nem fog eltűnni, de jól működni akkor fog, ha észrevétlen lesz. A jelenlegi technológiák is elegendőek ahhoz, hogy a célok megvalósuljanak, hiszen az iPod-ról nem tudjuk átmásolni a Sony vagy a Samsung lejátszókra a zenét, a jövőben pedig tovább erősödhet a szabványok által húzott fal. Viszont ahogy korábban is említettem, ezek a kérdések halványulni fognak, mivel nem lesz szükség arra, hogy a zenéket helyi szinten tároljuk, nem lesz szükség gyűjteményekre otthon. Amire szükség lesz a puszta elérés.
A fájlmegosztás a byteok megosztásán túl a közvéleményt is sikeresen frakciókra bontotta már évek óta, de szép lassan a kiadók is beismerik, hogy ezt ők baltázták el. Larry Kenswill már nagyon régóta dolgozik a zeneiparban, ráadásul utóbbi éveit az elektronikus zenekereskedelem feletti bábáskodással töltötte. Habár még alig érezhető az ő véleményéhez passzoló viselkedés a kiadók részéről, mégis reménysugár lehet afelé, hogy valamikor újra beáll egy vállalható egyensúly a fogyasztó és az eladó között. Az utolsó fizikailag is létező zenei adathordozó generációt búcsúztatva ideje a nézelődésen kívül valós tetteket is végrehajtani, de még az optimista Kenswill sem gondolja, hogy a kalózkodás bármikor is megszűnne, és azt sem, hogy a következő öt évben megoldódna a mostani fejetlenség.
SG.hu: Rögtön egy fontos kérdéssel kell kezdenem: Képesnek tartják a most láthatáron lévő technológiai megoldásokat arra, hogy az embereket visszazökkentse a jogdíjfizetés és a legális használat medrébe?
L. Kenswill: Nos elsősorban azt kell mondanom, hogy a zeneipar nem talál fel új megoldásokat, hiszen az a technológiai-ipar dolga, mi egyszerűen használjuk, amit a kezünkbe adnak. A legnagyobb probléma viszont az esetek többségében, hogy az adott technológia nem kellően ismert, nem eléggé elterjedt, ezért háttérbe szorul az ismertebb, de kevésbé optimálisakkal szemben. Az egyetlen olyan újítás, ami a digitális terjesztés irányába sikeresen mutatkozott be, az Apple iTunes. Ez nagyon jót tett az iparágnak, hiszen az emberek látják, hogy van egy iPod-juk és az iTunes-on keresztül szerezhetnek rá zenét egyszerűen és legálisan. Az éremnek viszont két oldala van, hiszen szorosan összekapcsolták a lejátszót és az áruházat, ráadásul ez az egyetlen, amit választani lehet most.
SG.hu: Hogyan befolyásolja mégis a gyorsan változó tech-környezet mostanság a zeneipart? A kiadók eléggé elaludtak az utóbbi években.
L. Kenswill: Sajnos sokkal jobban elaludtak, minthogy tovább folytathatnák álmukat, ez tény. A változások elsőként érintették a zeneipart, mert könnyebb zenéket mozgatni, átadni, mint játékokat vagy filmeket, TV sorozatokat, de mostanra ez a hatás elérte a többi szegmenst is. A sorozatok például már szinte kiléptek a TV képernyőről és az amerikai bemutatóval egy időben az egész világon nézik őket azonnal. Az ipar számára a követés mindig is egy nehéz feladat, hiszen előre meg kell határozni dolgokat, most pedig már akár egy évre is nehéz tendenciákat jósolni, amihez igazítani lehetne a terveket.
SG.hu: A Csipkerózsika-álom alatt mégis miket mulasztottak el a kiadók az elmúlt 5-10-15 évben?
L. Kenswill: Igazából sok dolog volt, amit előre láthattunk volna, de voltak meglepetések is. Mindenki tudta, hogy előbb-utóbb letöltéseket kell eladnunk és nem lemezeket, mert online sokkal egyszerűbb, és tényleg mindenki tudta, hogy ez hamarosan el fog terjedni. Jómagam olvastam erről szóló írásokat már 15 évvel ezelőtt is. Ami lépést például kihagytunk, az otthoni legális CD írás elterjesztése. Régebben mindenki kiírta lemezre a letöltött zenéket és létrehozhattunk volna ehhez működő modellt. Másrészt a CD másolás könnyűvé válásakor tehettünk volna lépéseket a '90-es évek végén, mert erre a mostani helyzetre nem voltunk felkészülve.
A másik óriási hiba, hogy az illegális digitális források jóval hamarabb jelentek meg mint a legálisak, ezután pedig nagyon nehéz embereket rávenni, hogy fizessenek olyanért, ami eddig úgymond ingyen volt. Főleg úgy, hogy illegálisan már a kezdetektől nagyon jó minőségben és bőséges választékkal férhettek hozzá a zenékhez.
SG.hu: Vint Cerf azt mondta, hogy a Bittorrent egy csodálatos találmány, de kérdés, hogy akkor is ilyen népszerű lenne-e, ha nem az illegális tartalmak terjesztése lenne a fő felhasználási területe. Ön mit gondol a rendszerről?
L. Kenswill: Ez sokkal nagyobb gond a mozi- és szoftveriparnak, hiszen a torrent oldalak alapvetően a nagy fájlok szórásához igazán jók és senki nem akar egyszerre ezer számot letölteni. A legtöbben alkalmanként egy adott számot keresnek és ahhoz akarnak gyorsan hozzáférni, amiben a torrent oldalak nem olyan erősek.
SG.hu: Milyen rövid távú lépésekre számíthat a világ a kiadók oldaláról? Mit lehet tenni a csökkenő eladásokkal, illetve a kalózkodással?
L. Kenswill: Az eladások csökkenése egyszerűen azt jelenti, hogy a kompaktlemez technológia elérte élettartamának végét, ahogyan anno a magnókazetta is lehanyatlott. A különbség annyi, hogy ez volt az utolsó olyan tömegtermelésben gyártott hanghordozó, ami fizikailag is létezik. Ahhoz, hogy egy utazáson válogatni lehessen zenék közül, ma már nem kell egy táskányi lemezt elvinni, elég pár apró memóriakártya, ezért is esnek a CD eladások annyira gyorsan. A baj annyi, hogy jelenleg nincs még kiforrott digitális megoldás, nincs meg az egyértelmű utód.
SG.hu: Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók helyesen teszik, hogy nem vásárolnak már lemezeket, hanem az online kalózkodás felé fordulnak, hiszen jelenleg az testesíti meg legjobban a várható jövőbeli megoldásokat?
L. Kenswill: Igen, ez talán így van, a kialakult helyzet nem a fogyasztók hibája. Ők egyszerűen mindig a jobb megoldás felé fordulnak, ráadásul a piac arra sem reagált kellőképp, hogy az emberek mostanság sokkal több zenét hallgatnak, mint régen. SG.hu: Ezt úgy értsük, hogy több féle zenét vagy inkább nagyobb időintervallumban?
L. Kenswill: Inkább az utóbbi, a nap jóval nagyobb részében hallgatnak az emberek valamilyen zenét, ami egyrészt köszönhető a mobil lejátszók újra elterjedésének, illetve annak, hogy az emberek több időt töltenek a számítógép előtt, ami közben zenét hallgatnak és valami mást csinálnak (TV nézés közben ugye nehéz zenét is hallgatni). Ugyanakkor az igényeik is változtak és ezzel együtt hiba lenne a kiadóknak csakis értékesítési szempontból nézni a dolgot, annyi darabot soha többé nem fogunk eladni egy zenéből, mint korábban. Itt kell valami teljesen újat alkotni. Erre lehet példa az internetes és digitális rádiók terjedése vagy a "zene-előfizetések", de egészen meghökkentő megoldások is születhetnek. A lényeg, hogy megszűnik a zenék nappaliban tárolási kényszere.
SG.hu: A tökéletes példa a Last.fm. Ilyesmi lehet a jövő?
L. Kenswill: Ez egy igen tetszetős megoldás és mindig örülök, mikor ilyenek bukkannak fel. A Last.fm egy nagyon eredeti és egyben őrült megoldás is. Nem mondhatod meg, hogy pontosan mit akarsz hallgatni, de lehetővé teszi, hogy olyan zene szóljon, amit szeretsz vagy amit szeretni fogsz. Támogatom a Last.fm-et és a hozzá hasonló megoldásokat, hiszen a hallgatáson kívül segít újat felfedezni is.
SG.hu: Nézzünk egy másik problémát. Ha van egy dél-amerikai kedvencem, akkor legálisan itt nem juthatok hozzá, hiszen lemezen nem forgalmazzák, az iTunes pedig szintén nem működik Kelet-Európában. Ha a digitális világ képes a globális működésre, akkor miért nem lehetséges ezt élvezni még mindig? Miért szegmentálódik a világ szerzői jogi szinten? A legszembetűnőbb a Joost, ahol a csatornák jó része csak bizonyos régiókban fogható.
L. Kenswill: Ez egy ördögi kör, aminek az alapja, hogy a jogi rendszer jóval azelőtt állt fel, minthogy ezek a lehetőségek megnyíltak volna és jóval lassabban reagál a történésekre. Az egy dolog, hogy a technológia a globális irányba halad, de a kiadóknak különböző országokra különböző katalógusaik vannak és különbözőképpen kell tálalniuk mindenhol. Lehetséges lenne világraszóló jogokat létrehozni és éppen ebbe az irányba is halad a fejlődés, ahogyan a filmeknél történik. Nem lehet már csúsztatni a megjelenést hónapokkal a kontinensek között (a digitális mozi kópiák miatt erre nincs is szükség - a szerk).
Régebben az USA premier után három hónappal jött Nyugat-, hat hónappal Kelet-Európába, majd egy évvel később Ázsiába. A változás a DVD-vel kezdődött, hiszen az USA DVD premier egyben azt jelentette, hogy napokkal később az egész világon elérhetővé vált az anyag az interneten keresztül. A globális zeneterjesztés viszont egy érdekesebb kérdés, hiszen a szerzők különböző országokban különböző szerződéseket kötöttek. Az iTunes-on most van körülbelül 200 000 dal, de a kiadók világ-katalógusa ennél nagyságrendekkel nagyobb lenne.
SG.hu: Ha a jogi kérdéseket és a digitális terjesztést is sikerül megoldani, akkor milyen formában tudnak majd együtt élni a már kialakult rendszerekkel?
L. Kenswill: Nézzük a YouTube-ot. Ők már nem ellenség, személy szerint azt gondolom, hogy nem is volt az soha, egyszerűen meg kell velük egyezni. Nincs értelme a tiltásnak és a pereskedésnek. Viszont ha megegyeztünk, akkor a bevételmegosztáson túl látni fogjuk, hogy az összes fent levő zenei klipek közül melyik népszerű valójában, melyiket honnan nézik. Ha mondjuk azt látjuk, hogy Magyarországról sokan nézik meg a Gwen Stefani klipeket, akkor oda fogjuk adni a magyar fogyasztóknak őt más formában is.
SG.hu: Az új modellek mégis hogyan fogják a pénzügyi tényezőket megváltoztatni? Hogyan jut majd több pénz a szerzőkhöz és hogyan kerül majd mégis kevesebbe a fogyasztóknak a zene? Ha azt vesszük alapul, hogy a fizikai adathordozók kiesésével megszűnik az újabb egységenkénti előállítási költség, illetve a szállítás, raktározás és terjesztési költségek is, akkor ennek be kell következnie.
L. Kenswill: Nos, egy zene bekerülési költségének igen kis része a gyártás és a szállítás, a legfőbb tétel továbbra is a marketing. Valóban olcsóbb így, de csak néhány dollárral. Problémát az okoz a láncban, hogy eddig egy vásárlással egyszerre 14-15 számot adtunk el, most pedig egyenként kell eladni a számokat. Amelyik kiadó még most is az album formátumot erőlteti, az csalódni fog, sőt az is biztos, hogy sok ember veszti el a változásban a munkáját.
SG.hu: Mi a helyzet az átalánydíjas licencekkel? Van létjogosultsága?
L. Kenswill: Ahogy a piacot látom, az állami kezdeményezések eleve halálra vannak ítélve, de piacilag érdekes lenne megoldani. Egyes telefontársaságoknál az USA-ban működik, hogy az előfizetéshez jár legális zene, amit a telefonra lehet tölteni. Nem lehet másolni, de helyileg tárolható és hallgatható. Ezzel a szolgáltató nyilván azt szeretné elérni, hogy a telefon legyen az iPod is, de ez működhet más formában is, például az internetszolgáltatók esetében.
Nagyon meglepő, de ha az USA-ban mondjuk minden háztartásban lenne szélessávú elérés és minden háztartás a számlával együtt fizetne havonta 5 dollárt, ami ugye 60 dollár évente (11 000 Ft), az a 100 millió háztartással számolva 6 milliárd dollárt jelentene, ami majdnem annyi, mint a teljes amerikai zenepiac együttvéve. (1996-ban 12 milliárd dollár folyt be CD eladásokból, ez azóta folyamatosan csökken - a szerk.)
Ha ez így működik, akkor miért ne? Csak ehhez akkor minden háztartásnak benne kell lennie, vagy kétszer annyi díjért a felének... stb. És ezt az arányt kell a piacnak megtalálnia, hogy mennyi az a kritikus ár, amiért a döntő többség már hajlandó belemenni egy ilyen opcióba, ahol viszont kedve szerint tölthet majd le magának bármit a katalógusból. Ameddig csak lehetőség az embereknek, addig kockázatos a kiadóknak és nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt.
SG.hu: A DRM pedig átszövi majd ezeket az új rendszereket, vagy ahogyan egyre többen szeretnék, eltűnik majd?
L. Kenswill: Nem fog eltűnni, de jól működni akkor fog, ha észrevétlen lesz. A jelenlegi technológiák is elegendőek ahhoz, hogy a célok megvalósuljanak, hiszen az iPod-ról nem tudjuk átmásolni a Sony vagy a Samsung lejátszókra a zenét, a jövőben pedig tovább erősödhet a szabványok által húzott fal. Viszont ahogy korábban is említettem, ezek a kérdések halványulni fognak, mivel nem lesz szükség arra, hogy a zenéket helyi szinten tároljuk, nem lesz szükség gyűjteményekre otthon. Amire szükség lesz a puszta elérés.
